Az 1975-ös Formula-1-es világbajnokság negyedik versenyét, az európai szezon nyitányát a spanyolországi Montjuic Parkban rendezték. A versenyhétvége nem kezdődött simán, a pilóták érdekvédelmi szervezete, a GPDA ugyanis aggályait fejezte ki a pályát övező korlátok állapotával kapcsolatban. Az előző évek során alapvető biztonsági követelménnyé váló védőelemeket ugyanis nemes egyszerűséggel nem csavarozták össze megfelelően.
A pénteki napon éppen ezért egyedül Jacky Ickx hajtott ki a pályára, aki nem volt tagja a GPDA-nak. Ez megijesztette a szervezőket, így a pálya személyzete mindent megtett, hogy eloszlassa az aggályokat, s az éjszaka során, valamint szombat reggel igyekeztek a lehető legjobb állapotba hozni a korlátokat. Bár ebben több csapat szerelői is segítették őket, a pilótákat ez sem nyugtatta meg, s a legtöbben nem is akartak versenyezni, ám miután a szervezők jogi lépésekkel kezdtek fenyegetőzni, a menedzserek meghozták a döntést: autóba kell ülni.
Két pilóta azonban hajthatatlan volt: Emerson Fittipaldi és Arturo Merzario csak annyi kört tett meg, ami elég volt ahhoz, hogy ne lehessen szerződésszegéssel vádolni őket. A nézők nem értettek egyet velük, s kifütyülték a vezetés közben integető, a szokásosnál jóval lassabb tempóval guruló pilótákat. A kétszeres világbajnok brazil egyébként nem is vállalta a részvételt a futamon, s még vasárnap reggel hazarepült Svájcba.
Hogy milyen hangulat uralkodott a paddockban a verseny előtt, azt jól mutatja, hogy a többszörös világbajnok csapatvezető, Ken Tyrrell személyesen is kiment a pálya szélére egy csavarhúzóval a kezében, hogy megbizonyosodjon a korlátok állapotáról. A rajtot követően baleset történt, ami már Merzariónak és a másik Fittipaldinak, Wilsonnak is sok volt, így az első kör végén a bokszba húztak, és feladták a versenyt.
A baleset megrostálta az élmezőnyt, majd ezt rövidesen újabb kiesések követték, így amikor az átmenetileg az első helyet megszerző Andretti műszaki hiba miatt összetörte autóját, Watsonnak pedig a felfüggesztéssel akadtak gondjai, csodák csodájára rövidesen az évek óta pontot sem szerző Rolf Stommelen vette át a vezetést az Embassy Hill autójával. A GH1-est, az addigi két éve során mindössze egyetlen egységet gyűjtő csapat első saját autóját mindössze az előző versenyen, Dél-Afrikában vetették be először...
Stommelen fantasztikus siker felé tartott, ám néhány percen belül az álom rémálomba fordult. A boksz utáni emelkedőn, a pálya leggyorsabb szakaszán a GH1-es hátsó szárnya összecsuklott, az autó pedig irányíthatatlanul a korlátnak csapódott – pontosan ott, ahol korábban az ő saját szerelői dolgoztak. Az autó lepattant róla, majd keresztülcsúszott a pályán, és átrepült a túloldali korlát felett...
Az elszabadult versenyautó összesen kilenc embert talált el a pálya túloldalán: öt újságírót, három spanyol nézőt és egy helyi tűzoltót. Joaquín Morera Benachesen, az 52 éves tűzoltón, Antonio Font Bayarrin, az Auto Revista 28 éves tudósítóján, Mario De Roián a Giornale do Toronto 21 éves újságíróján és Andrés Ruiz Villanován, a 38 éves szurkolón már nem lehetett segíteni.
A versenyt először nem intették le, s még négy kör telt el, mire előkerült a piros zászló... A német Jochen Masst intették le elsőként, aki ezzel karrierje első és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta, hatodikként pedig Lella Lombardi ért célba, s lett ezzel az F1 mindmáig egyetlen női pontszerzője. Stommelen felépült súlyos sérüléseiből, s még éveken át az F1-ben szerepelt ezt követően, a tragikus emlékű Montjuic Parkban viszont soha többé nem rendeztek nagydíjat.
