Zontát az ezredforduló előtt még Juan Pablo Montoya mellett Dél-Amerika legújabb feltörekvő csillagának tartották. 1997-ben ők ketten harcoltak a Formula-3000 bajnoki címéért, amit egy kiélezett szezon végén Zontának sikerült is megnyernie 1,5 pontos előnnyel.
A brazil szolgálataira ezt a sikert követően több F1-es csapat is vágyott. 1998-ra előbb a Jordanhez szerződött tesztpilótaként, majd még abban az évben Ron Dennis is felfigyelt rá, így alkalma nyílt a mezőnyből kitűnő McLaren tesztelésére. Eközben az évet az FIA GT bajnokságának megnyerésével zárta, ami ha lehet, csak még inkább megnövelte az értékét. 1999-re versenyzőként szerződtette volna őt a Jordan és a Sauber is, de ő mindkét ajánlatot elutasította, és ehelyett a Tyrrellből átalakuló új csapathoz, a nagy reményeket szövögető BAR-hoz csatlakozott Jacques Villeneuve csapattársaként. Ezzel megkezdődött Zonta Formula-1-es pályafutása, innentől pedig azonnal rosszra is fordultak a dolgai.
Az még hagyján, hogy a BAR első évében pontszerzésre képtelen, megbízhatatlan autó volt, de a brazil a szezon második versenyhétvégéjén, Interlagosban egy nagy balesetet is elszenvedett vele, és lábán szerzett sérülése miatt a következő három futamot is ki kellett hagynia. Júniusi visszatérése után eleinte még nem tűnt a réginek, és Spában egy újabb nagy bukással vetette magát észre az Eau Rouge-ban.
A következő szezont egy 6. hellyel, és első pontszerzésével kezdte Melbourne-ben, amit csak ősszel tudott megfejelni még két ugyanilyen eredménnyel Monzában és Indianapolisban. Eközben egy silverstone-i teszten az eltört felfüggesztés miatt egy újabb nagy becsapódást úszott meg sértetlenül, Spában pedig ismét olyan okból került a középpontba, ami kevésbé volt számára hízelgő. Az ő BAR-Hondája volt ugyanis az a lekörözött, amelyet Mika Hakkinen és Michael Schumacher két oldalról került meg a futam hajrájában, az így átvett első helynek köszönhetően pedig a McLaren finnje a máig egyik legtöbbet emlegetett előzést mutatta be az F1-ben.
Zontának az év végén távoznia kellett a BAR-tól, ahol Olivier Panist szerződtették a helyére. A Jordan tesztpilótájaként talált menedéket, ahol Heinz-Harald Frentzen sérülése miatt Kanadában, kirúgása miatt pedig Németországban versenyzési lehetőséget kapott, ám ezt követően mégis keresztülnéztek rajta, hiszen Jean Alesi fejezte be helyette a szezont a sárga autóban.
2002-re F1-es állás nélkül maradt, így a mai WSR elődjében, a Telefonica World Seriesben próbált szerencsét, amit azonnal meg is nyert, és 2003-ra harmadik pilótaként a Toyotával visszatérhetett a királykategóriába, itt azonban továbbra is üldözte őt a balszerencse. 2004-ben Cristiano da Matta menesztése után itt is megkapta a versenyzési lehetőséget, és a kaotikus spái versenyen három körrel a leintés előtt a nagyszerű negyedik helyen haladt, amikor a biztonsági autó kiállása után megadta magát a motor a Toyotában. A szezon végéig ott volt szinte minden versenyen, de nem kapta meg az esélyt arra, hogy a következő évtől átvegye a visszavonuló Panis helyét, hiszen Ralf Schumachert szerződtették Jarno Trulli mellé.
Még ezzel sem volt minden veszve Zonta számára, menetrendszerűen 2005-ben is megkapta a maga beugrási lehetőségét, amikor Schumacher megsérült az indianapolisi edzésen, ám hiába kvalifikált a 13. helyre, vesztére éppen ez volt az a futam, amit a Michelin gumikat használó csapatok, köztük a Toyota is bojkottált a biztonsági aggályok miatt.
Ennél közelebb Zonta már sohasem került az F1-es versenyzéshez, noha egy évig még a Toyotánál marad, 2007-re pedig a bajnokcsapat Renault-hoz igazolt tesztpilótaként.
Azóta a Brazil Stock Car bajnokságban tengeti éveit, ahol nyolc szezonja során mindössze egy futamot nyert, és sohasem végzett a 7. helynél előrébb az év végi összetettben. Ricardo Zonta talán a balesetei, talán a rossz döntései, vagy talán csak a balszerencse miatt a legmagasabb szinten sohasem tudta igazán megmutatni azon képességeit, amelyek az F1 felé vezető útján még fényesebb jövőt jósoltak számára.
