Nagy napra készülődött tizennégy évvel ezelőtt a NASCAR világa, hiszen véget ért a téli szünet, és a Daytona 500-zal megkezdődött a Winston Cup 2001-es szezonja. A győzelem végül a Dale Earnhardt Inc. versenyzőjéé, Michael Waltripé lett, aki 463. próbálkozásra tudta végre valahára megszerezni első sikerét. A verseny azonban sajnos nem erről maradt emlékezetes...
Egy nagy balesetet már szerencsésen átvészeltek a versenyzők aznap, miután Robby Gordon és Ward Burton 27 körrel a leintés előtt összeütközött, majd összesen 16 autót rántottak magukkal, köztük Tony Stewartot, aki hatalmasat repült, s számos másik versenyzővel összeütközött. A piros zászlós megszakítást követően még húsz kör volt hátra, hogy az élmenők eldöntsék a dobogós helyek sorsát.
Az utolsó körbe érkezve Earnhardt csapatának két versenyzője, Waltrip, valamint saját fia Dale Earnhardt Jr. haladtak az első két helyen, míg a hétszeres bajnok maga harmadik volt, fél autóhosszal a két oldalán érkező Sterling Marlin és Ken Schrader előtt. A legutolsó kanyarban aztán Marlin első lökhárítója egy egészen kicsit összeért Earnhardt 3-as rajtszámú autójával, amitől a Chevrolet megingott, előbb a pálya sík belső ívére csúszott, majd élesen kitört jobbra, és a falnak csapódott, útközben begyűjtve Schrader autóját is.
Az autó kritikus, nagyjából 57 fokos szögben vágódott a betonnak körülbelül 256 kilométer per órás sebességgel. A versenyző testét ért erőhatás az utólagos becslések szerint megfelelt egy hatemeletes zuhanásnak, a lassulás mértéke 50-70 G közt lehetett. Amikor a roncsok megálltak, a Waltrip győzelmét ünneplő tömeg keltette hangzavartól kísérve Schrader odaszaladt az autóhoz – azonnal látta, hogy nagy a baj, és idegesen hívni kezdte a mentőket. Bár Earnhardtot kórházba szállították, a beérkezéskor halottnak nyilvánították – valójában a becsapódás pillanatában életét vesztette.
Nem sokkal később a NASCAR első embere, Mike Helton állt ki a nyilvánosság elé, hogy közölje a borzalmas hírt: „Ez kétségkívül életem egyik legnehezebb bejelentése: a Daytona 500 végén a négyes kanyarban történt baleset következtében elveszítettük Dale Earnhardtot” – mondta, majd hozzátette. „Nem tudunk sokat egyelőre, nem tudunk eleget ahhoz, hogy minden kérdésüket megválaszoljuk.”
Később kiderült, hogy Dale Earnhardt számos sérülést, többek közt nyolc bordatörést szenvedett a baleset során, de a halál oka egyértelműen a hatalmas becsapódás miatti koponyaalapi törés volt. A történteknek hasonló hatása volt a tengerentúlon, mint Ayrton Senna hét évvel korábbi balesetének a Formula-1-ben – ehhez Earnhardt hihetetlen népszerűsége mellett az is hozzájárult, hogy a megelőző kilenc hónapban három másik tragédia is történt, kétszer szintén koponyaalapi törés miatt...
Néhány nappal a balesetet követően a NASCAR képviselői egy sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a biztonsági öv hibája okozta Earnhardt halálát, ám később egy alapos vizsgálat kiderítette, hogy ez az információ téves volt. A nyáron publikált hivatalos jelentés szerint a legendás versenyző halála több egymástól eltérő okra vezethető vissza, s bár nem tudták megállapítani, hogy a HANS-berendezés megmenthette volna-e az életét, augusztusra 43-ből 41 versenyző már használta a nem sokkal később a Formula-1-ben is kötelezővé tett rögzítő elemet.
