Gyakori vita tárgya a Formula-1-ben, hogy ki volt a sport történetének legjobb versenyzője, de olykor ugyanígy felmerül az a kérdés is, hogy ki lehetett a legrosszabb, ki került be legérdemtelenebbül a mezőnybe. Ebben a tekintetben szó volt már Al Pease-ről, az egyetlen pilótáról, akit lassúsága miatt intettek ki futamból, ám az ő történetét átfutva kiderül, hogy főként a szörnyen gyenge technikának köszönhette tempóhiányát. Egy másik leendő jelölt erre a nem túl hízelgő titulusra Yuji Ide, aki 2006-ban ejthette meg F1-es debütálását, ám csak négy versenyig jutott. De hogyan hullott egyáltalán a lehetőség a korábban a nemzetközi porondon ismeretlen japán ölébe?
Ide pályafutása szinte egészét Japánban töltötte, ahol több, meglehetősen erős versenysorozat működik ahhoz, hogy a kitöréshez nem elég tehetséges hazai pilóták eléldegéljenek bennük. Gokartozni is csak elég későn, 15 évesen kezdett, majd négy év múlva fellépett a nemzeti Formula-3-ba, ahol viszont elakadt a karrierje. Csak alkalmanként jutott versenyzési lehetőséghez és az eredmények sem érkeztek.
Ám 1999-ben a korábbi F1-es versenyző, Aguri Suzuki hazai versenycsapata, az Autobacs Racing Team Aguri felkarolta őt, és esélyt adott számára különféle formaautós és GT-versenyeken való részvételre. 2001-ben például Ide az 5. helyen végzett a Makaói Nagydíjon a következő évben pedig Európába is átruccant, ahol a francia F3 bajnokságában elért év végi 7. helyezése bizonyította, hogy mégsem annyira reménytelen eset.
Japánba visszatérve már az ország legrangosabb formaautós sorozatában, a Formula Nipponban jelent meg, immár az Impul csapat tagjaként, ahol pályafutása legnagyobb sikereit szerezte. 2004-ben a harmadik, 2005-ben pedig a második helyen végzett a bajnoki összetettben, a két év alatt három győzelmet szerezve.
A Super Aguri eközben a Honda támogatásával és korábbi autóival megkapta az F1-es debütálás lehetőségét 2006-ra, Aguri Suzukinak és a márkának pedig eltökélt célja volt, hogy egy teljesen japán csapatot hozzanak létre két hazai pilótával. Takuma Sato adott volt, a másik ülésre azonban már a sporton kívülről kellett találni valakit - Suzukinak pedig a korábban együtt töltött évek és az aktuális erős forma okán Ide jutott eszébe.
Az F1 azonban túl nagy ugrásnak bizonyult az akkor 31 éves pilóta számára, aki debütálása előtt nem járta végig a megszokott európai ranglétrát. Ez pedig a teljesítményén is azonnal meglátszott, hiszen mind a négy időmérőjét a leggyengébb idővel zárta olykor három másodperccel is elmaradva Satótól, és a versenyeken is rendszerint a mezőny végén kullogott.
Háromszor műszaki hiba véget is vetett a futamának, de összesen 145 teljesített versenyköréből 102-t az utolsó helyen töltött, ami több is lehetett volna, ha a rajtok utáni balesetek miatt nem esnek a mezőny végére egyes gyorsabb autók. Sepangban például Christian Klien Red Bullja a fél versenyen át loholt a mezőny után rajtbalesete és kényszerű bokszkiállása miatt. Az FIA pohara aztán a San Marinói Nagydíjon lett tele, amikor a rajt után a fékezésről megfeledkezve felöklelte és szaltózni küldte Christijan Albers Midlandjét.
Az illetékesek nem haboztak tovább, tapasztalatlanságra hivatkozva visszavonták Ide szuperlicenszét, aki így több F1-es futamon már nem állhatott rajthoz, ezért a Super Aguri kiváló érzékkel azt a Franck Montagny-t ültette a helyére, akiről azóta már kiderült, hogy pályafutása során a tiltott szerek használata sem állt távol tőle.
Ide pedig Aguri Suzuki csapatával azonnal visszatért a Formula Nipponba, ahol 2010-ig versenyzett, ám korábbi győztes formáját nem tudta visszaszerezni, hiszen a dobogóra már csak egyszer jutott fel.
