Ezen a napon, 1975. november 29-én csapódott a földbe Graham Hill Piper Aztec típusú repülőgépe, s a fedélzeten tartózkodó hat ember közül senki nem élte túl a balesetet. A Formula-1 krónikái november 29-et Graham Hill halálának napjaként tartja számon, most viszont egy másik, a balesetben elhunyt versenyzőre, a brit autósport egyik fiatalon elvesztett tehetségére emlékezünk.
Tony Brise, aki 1952 márciusában született Londonban, 1971-ben a brit Formula-Ford bajnokság második helyével tette le névjegyét az együléses versenyzés világában, majd egy évvel később már a Formula-3-ban is sikerült komoly eredményeket elérnie: hiszen a 2., a 4. és a 6. helyen zárt a három különböző brit F3-as szezonban – ellenfelei közé tartozott többek közt a szintén tragikusan rövid életű Roger Williamson, aki a következő évben már a Formula-1-ben szerepelt.
Az igazi nagy áttörésre Brise-nak 1973-ig kellett várnia, amikor, a három brit F3-as bajnokságból kettőt megnyert, a harmadikban pedig ezüstérmes lett. Ezt követően a Formula-2-be szeretett volna előrelépni, ám nem állt mögötte pénzes szponzor, így kénytelen volt másfelé keresgélni. Végül a brit Formula Atlantic-sorozatban folytatta karrierjét, ahol 1974-ben többfutamos kihagyása ellenére a bajnokság harmadik helyén zárt három győzelemmel.
A következő idényben aztán megállíthatatlan volt, 11 versenyen szerzett 5 pole-ja és 6 győzelme igazolta, hogy fényes jövő előtt állhat. Ekkor azonban már nem a Formula Atlantic volt a legfontosabb Brise számára, hiszen a szezon elején felkeltette Graham Hill érdeklődését, aki az előző évben alapította meg saját csapatát, az Embassy Hillt.
Első világbajnoki futamát mégsem a kétszeres bajnok csapatában futotta, hanem a Frank Williams Racing Cars színeiben, miután az 1975-ös Spanyol Nagydíjra Williamsnek szüksége volt egy helyettesre, mivel Laffite-nak F2-es kötelezettségei voltak. Brise az időmérő edzésen legyőzte a csapattársát, a futamon pedig a hetedik helyet szerezte meg – ha Pryce nem ökleli fel hátulról, pontot is szerezhetett volna Lella Lombardi kárára, aki így sosem lett volna az F1 egyetlen női pontszerzője. Brise bemutatkozása tehát igen jól sikerült, ám ezt beárnyékolta a futamon történt tragédia: Stommelen elszabaduló Embassy autója négy pálya mellett álló ember halálát okozta.
Stommelen túlélte a balesetet, de sérülései harcképtelenné tették, s két futammal később már Brise ült a megüresedett 23-as számú autóban. Bemutatkozó versenyén egészen elképesztő módon a hetedik rajthelyet szerezte meg a rendszerint a mezőny hátsóbb részéhez tarozó Embassy-autóval, második futamán pedig már pontot is szerzett – a Svéd Nagydíjon begyűjtött egység egyúttal a csapat történetének második pontja volt.
A következő két versenyen két – akkor pontot még nem érő – hetedik hely jutott Brise-nak, és simán verte új partnerét, a később bajnoki címig jutó ausztrál Alan Jonest: a versenyeken rendre kört adott neki, az időmérőkön másodpercekkel volt jobb nála. Pontot viszont már csak utóbbi szerzett a csapatnak: a Nordschleifén az Embassy Hill történetének legjobb eredményét elérve Jones ötödik lett – de az is igaz, hogy az időmérésen nyolc másodpercet kapott Brise-tól.
Bár az F1-ben több sikert már nem ért el, egy kis csillogás még kijutott az ifjú tehetségnek, hiszen a Kanadai Nagydíj törlésével elutazott az első ízben megrendezett Long Beach GP-re, melyet Formula-5000-es szabályok szerint írták ki. Brise két ízben is a futam élére állt olyan nagyságok ellenében, mint Mario Andretti vagy Al Unser, mielőtt autója végül megadta magát. A futam leggyorsabb köre így is az övé lett, s azóta is a róla elnevezett trófeát adják át a Long Beach-i versenyen a leggyorsabb kört teljesítő versenyzőnek.
Az ifjú brit természetesen szerződést kapott a következő évre is, az ő feladata lett volna, hogy sikerre vigye az Embassy Hill saját fejlesztésű GH2-esét. Hogy a lehető legjobban felkészüljenek, a tesztelést még az ősszel megkezdték... Azon a végzetes novemberi napon Brise Graham Hill és négy másik csapattag társaságában a Paul Ricard-ról tartott hazafelé Hill saját repülőjével. Leszálláshoz készülve a kisgép a rossz látási viszonyok miatt egy golfpályán lezuhant Hill otthonának közelében. Brise-nak esélye sem volt a túlélésre.
Tony Brise rövid karrierje ellenére mély nyomot hagyott az autósportban, az egyik legelismertebb újságíró, Nigel Roebuck például Stefan Belloffal és Tom Pryce-szal együtt a Formula-1 három legnagyobb fiatalon elhunyt tehetsége egyikének nevezte, míg mások Williamsonnal, Purley-vel és Pryce-szal együtt a brit autósport nagy elveszett generációjaként emlegetik őket. Utóbbival egyébként egy különös életrajzi szál is összeköti őket: Pryce másfél évvel későbbi halálát követően özvegyeik, Janet Brise és Nella Pryce közös vállalkozást indítottak a Délkelet-Londonban található Blackheathben.
