Az 1969-ben épp ezen a napon, november 23-án Monacóban született Olivier Beretta az 1990-es évek legelején Formula-3-as, majd később Formula-3000-es sikereivel hívta fel magára a figyelmet. Két évet töltött a nemzetközi F3000-es szériában (a mai GP2 elődjében), második szezonjában a doningtoni idénynyitót megnyerte, s végül a hatodik helyen végzett – erős év volt, Berettát olyan nevek előzték meg, mint Olivier Panis, David Coulthard és Gil de Ferran.
Teljesítménye és szponzori pénzei kombinációja Formula-1-es szerződést értek a számára, így 1994-ben a Larrousse színeiben bemutatkozhatott a királykategóriában. Az időmérőkön rendre kikapott többre tartott csapattársától, Erik Comas-tól, ráadásul egészen a negyedik versenyig nem látta meg a kockás zászlót. Monacóban a 11 célba érő közül nyolcadikként, míg Magyarországon a 12-ből kilencedikként intették le – a legjobb eredménye pedig egy németországi hetedik hely volt, pechjére ekkor még csak az első hat helyezett kapott pontot.
Amikor Beretta pénze a szezon közepén elfogyott, a monacóinak távoznia kellett a csapattól, és soha többé nem is tért vissza a Formula-1-be, sőt a formulaautókat is maga mögött hagyta, s figyelme a GT felé fordult. Remek döntés volt, négy évvel később már világbajnoki címet szerzett az FIA GT-sorozat GT2-es kategóriájában, méghozzá döbbenetes fölénnyel, a tízből nyolc versenyt nyerve a Chrysler Viperrel Pedro Lamy oldalán, majd 1999-ben Karl Wendlinger partnereként az összetettet is megnyerte.
Beretta ekkor már bőven túl volt első Le Mans-i szereplésén, 1996 óta minden évben itt volt a 24 órás versenyen (s ez a mai napig is így van). Első kategóriagyőzelmét 1999-ben Wendlinger és Dupuy oldalán érte el a GTS-ben, majd a következő évben duplázni is sikerült, ráadásul az összetettben is az előkelő hetedik helyet szerezték meg. A következő hat évben Beretta egysége mindig az első hat közt zárta az összetettet annak ellenére, hogy csak kétszer voltak azonos kategóriában a győztessel (háromszor az LMP900-ban, egyszer a GTS-ben, kétszer a GT1-ben indultak).
A nagy GT-kategóriát 2004 és 2006 közt Oliver Gavinnel és Jan Magnussennel egymás után háromszor nyerték meg a Corvette-tel, és különösen nagy bravúr a 2006-os összetett negyedik hely, melyet egy nem kevesebb mint 24 LMP-autót felvonultató mezőnyben szereztek meg. A következő évek balszerencsésen alakultak, négyből háromszor is kiesett Beretta Corvette-je, 2011-ben viszont ismét a csúcsra ért a monacói: Tommy Milner és Antonio Garcia oldalán szerezte meg hatodik győzelmét a GTE Pro névre keresztelt nagyobbik GT-kategóriában.
Az immár Ferrarival versenyző monacói persze azóta is kirobbanthatatlan a Le Mans-ról, jövőre immár huszadik szereplésére készül, amivel az örökranglistán a 11. helyre léphet elő. A 24 óráson kívül az ALMS-ben is maradandót alkotott, hiszen a sorozat történetének első két szezonjában, 1999-ben és 2000-ben ő nyerte a GTS-kategóriát, 2005 és 2007 közt pedig Oliver Gavin partnereként zsinórban háromszor győztek a GT1-ben. Idén az SMP Racing színeiben az ELMS GTC-katóegiájában is elindult, ahol két orosz versenyző partnereként szerzett bajnoki címet minden versenyt a dobogón zárva.
Bár a Formula-1-et 1994-ben maga mögött hagyta, egy évtizeddel később az akkor már 33. évét is betöltő monacói egy rövid időre újra kapcsolatba került a királykategóriával. A Williams 2003 elején általános meglepetésre felkérte egy kétnapos előszezonbeli tesztre, bár azt hangsúlyozták, hogy nem lesz belőle a csapat állandó tagja. Beretta minden bizonnyal elégedetté tette munkaadóit, hiszen a következő szeptemberben ismét felkérték, hogy üljön autóba, miután az állandó tesztpilóta, Antonio Pizzonia Kínában elesett egy hotel lépcsőjén...
