Steward
Varga Ákos
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. augusztus 25. vasárnap
Retro

Retro – A kékszemű szívtipró egyetlen győzelme

E napon szerezte karrierje egyetlen futamgyőzelmét a nők bálványa, a közönségkedvenc Francois Cevert, akinek az volt a küldetése, hogy Franciaország első világbajnoka legyen, ám két évvel később az a pálya vette el az életét, ahol legnagyobb F1-es sikerét aratta.

El sem hinnék, milyen gyakran eszembe jut Francois.
/Sir Jackie Stewart/

A második világháború idején Párizsban született Francois Cevert két év szolgálat után 22 esztendősen kezdett először versenyautókkal barátkozni, több pilótaiskolába is beiratkozott, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően egy teljes szezont futhatott egy Formula-3-as autóval, melyet az Alpine biztosított a számára. Bár a következő évre gyári ülést ajánlottak neki, Cevert továbbállt, és a Tecno csapatával folytatta karrierjét, akikkel 1968-ban F3-as bajnoki címet szerzett.

 

A következő szezonban már az akkoriban a Formula-1 elsőszámú (sőt, egyetlen igazi) előszobájának számító F2-ben versenyzett, ahol a harmadik helyet szerezte meg, ami belépőt jelentett a száguldó cirkuszba. Az abban az évben a királykategória bajnoki címét megszerző Sir Jackie Stewart felfigyelt rá, s pártfogásába, mi több, barátságába fogadta a hatalmas kék szemei és sűrű fürtjei miatt hamar a női szurkolók kedvencévé váló franciát.

 

 

Cevert a Tyrrell versenyzője, Johnny-Servoz Gavin váratlan visszavonulását követően az 1970-es szezon ötödik versenyén debütálhatott az F1-ben Jackie Stewart csapattársaként. Az első év nagyon nehéz volt, s Cevert mindössze egyszer szerzett pontot, igaz ez a címvédő skótnak is csak négyszer sikerült abban az évben. Az ekkor 26 esztendős franciát a paddockban azonnal megkedvelték, igazi úriember volt, ráadásul kiválóan zongorázott, ami akkoriban sem számított mindennapos dolognak a Formula-1-es pilóták körében.

Cevert Beethovent játszik

Az 1971-es szezon szintén nem kezdődött valami jól Cevert számára, hiszen négy verseny után nulla ponttal állt, háromszor is baleset miatt esett ki, miközben Stewart vezette a bajnokságot. Hazai versenye, a Francia Nagydíj aztán meghozta az áttörést: bár az időmérőn két másodpercet kapott csapattársától és csupán hetedik lett, másnap kiválóan használta ki ellenfelei megingásait, és Stewart mögött a második helyen ért célba.

Az első dobogót aztán újabbak követték. Silverstone-ban Cevert csak tizedik lett, ám két héttel később a Nürburgringen ismét másodikként zárt, újfent csapattársa mögött, ráadásul a verseny leggyorsabb köre is az övé lett. Ausztriában a győzelemért támadta az év végén egy tragikus balesetben életét vesztő Jo Siffertet, amikor autója megadta magát, majd Monzában ő is ott volt a győzelemért csatázó öt versenyző közt, akiket az F1 valaha volt legszorosabb befutójában mindössze 61 század választott el egymástól. Cevert harmadik lett Gethin és Peterson mögött, egy tizednél is kisebb hátránnyal. 

A monzai befutó - a Parabolica előtt még Cevert vezetett

Cevert Kanadában csak hatodik lett, ennek ellenére úgy érkezett meg a szezonzáróra, hogy ha legalább három ponttal többet szerez Jacky Ickxnél, akkor övé lehet a bajnoki dobogó - csapattársa ekkorra már bőven bebiztosította második bajnoki címét. A Watkins Glen-i szezonzáró időmérő edzésén a pokoli, 43 fokos hőségben Stewart szerezte meg a pole-t, míg Cevert az ötödik pozícióba kvalifikálta magát. A rajtnál volt egy kis kavarodás, de az első kör végén már újra Stewart vezetett a négy évvel korábbi bajnok Denny Hulme és Cevert előtt.

A francia hamarosan lehagyta az új-zélandit, és csapattársa nyomába eredt, s amikor Stewart autója a nagy melegtől alulkormányzottá vált, a kétszeres bajnok elengedte Cevert-t, aki sokkal jobban vigyázott abroncsaira. Stewartot később Ickx is lehagyta, így ő és Cevert nyíltsisakos csatában dönthették el a futamgyőzelem, s ezzel együtt a bajnoki harmadik hely sorsát. A belga faragni tudott hátrányán, de nem érhette utol Cevert-t, Ferrarija ugyanis megadta magát, és olajjal terítette be a pályát. Hulme és Cevert is megcsúszott, de a francia folytatni tudta a versenyt, s fél perc előnnyel indulhatott meg a cél felé. 

Győzelmét innentől kezdve már senki nem veszélyeztette, így akárcsak az előző évben Emerson Fittipaldi, még egy esztendővel előtte pedig Jochen Rindt, ő is Watkins Glenben szerezte meg első győzelmét. Francois Cevert azonban nem lehetett világbajnok hozzájuk hasonlóan: két évvel és három nappal később ugyanazon a pályán vesztette életét egy horrorisztikus balesetben, mint ahol első és mint kiderült, egyetlen győzelmét megszerezte.

Halála az egész Formula-1-et lesújtotta, a korabeli tv-felvételeken érezhető a döbbenet, ami még a Lotus sok tragédiát megélt csapatfőnökét, Colin Chapmant is maga alá temette. Francois Cevert, akinek az volt a küldetése, hogy a szezon végén visszavonuló Jackie Stewart utódja legyen, s megszerezze Franciaország első világbajnoki címét, csupán egyetlen győzelmet szerzett karrierje során, ennek ellenére örökre beírta a magát a Formula-1 történetébe.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?