A SuperCars címvédője nem titkoltan győzelmi célokkal érkezett a Slovakiaringre, de már rögtön az első előfutamban félresiklott a hétvégéje egy versenybaleset folytán. Ettől függetlenül bejutott az elődöntőbe, majd ott az 5. rajtkockából indulva felküzdte magát a 2. helyre, és kivívta magának a döntőben való részvétel jogát, dacára annak, hogy menetközben elment az 1-es sebességi fokozat sokat látott és megannyi bajnoki csatát sikerrel megvívott Mitsubishi Lancer Evo V-ösében.
Az eredetileg a hivatalos hirdetőtáblára kitett futambeosztás szerint a SuperCars döntője lett volna az utolsó programpont a pályán, ami nemcsak idehaza, de a világon mindenhol bevett szokás, hiszen ez a királykategória, melynek döntője kell, hogy jelentse az esemény fénypontját és záró akkordját, a nagy robbanást a végén.
A csapat ennek tudatában elkezdte kicserélni a váltót Harsányi autójában, időközben azonban kikerült a hirdetőtáblára egy újabb, módosított futambeosztás, és ebben már a SuperCars döntője egy előbbre hozott időpontban szerepelt. Erről viszont a depóban szervizelő csapatokat senki nem értesítette, így aki minden erejével azzal volt elfoglalva, hogy felkészítse a döntőre versenygépét, az lemaradt arról a nem éppen mellékes információról, hogy mikorra kéne elkészülnie. Ebbe a csapdába esett bele az RXC Technics Motorsport csapata, akik így nem lettek időben kész a váltócserével, és emiatt Harsányi Zoltán nem tudott felállni a döntő rajtrácsára. Helyét csapattársa, Vass Zoltán foglalhatta el, aki az elődöntő 4. helyével vívta ki magának az első számú tartalék pozícióját arra az esetre, ha a döntőbe jutottak közül bárki nem tudna kiállni.
Elméletileg a futamok időpontjának megváltoztatása csak abban az esetben lenne lehetséges, ha azt az összes pilóta beleegyezőleg aláírta, ám mivel a döntő futamok valóban akkor kezdődtek, amikorra ki voltak írva, és csak azok lefutási sorrendje változott, így végső soron a szlovák rendezőségnek valóban nem volt ilyen kötelessége. Ettől függetlenül a csapat rendkívüli módon elszomorítónak tartja, hogy előfordulhat ilyen eset, hiszen nyilván mindenki azt szeretné, ha a pályán dőlne el a bajnoki pontok sorsa, nem ilyen és ehhez hasonló kommunikációs hiányosságok folytán.
„Ez van, sajnos el kell fogadnunk, hogy ez történt, mert ezen már nem tudunk változtatni” – nyilatkozta a tőle megszokott nyugodt, barátságos, de ezúttal kicsit csalódott hangon Harsányi Zoltán. „Ami történt, az azért bosszantó, mert ha tudjuk, hogy előbb kezdődik a döntő, akkor el se kezdjük kicserélni a váltót, mivel csak az 1-es sebességi fokozat hiányzott, anélkül pedig azért még egészen jó tempóban el lehet közlekedni, hiszen az elődöntőben is így lettem második. Ha nyerni valószínűleg nem is nyertem volna így, de azért jó lett volna ott lenni a döntőben, ahol a helyünk lett volna, és megpróbálni. Csalódott vagyok, hogy nem így történt, és hiányérzetem van, hogy nem küzdhettem még egyet a többiekkel.”
„De az igazat megvallva, egyébként sem volt egy tökéletes hétvégénk, és már a szombati első előfutamban a dolgok rossz oldalára kerültünk, miután az ugratóról leérkezve összeértem Kárai Tomi Skodájával, és kiszakadt a kerekem. Utána volt néhány jó futamom is, és alapvetően tetszett, hogy ilyen gyors a pálya, viszont az új versenyhelyszínek szokásos gyerekbetegsége, a kigödrösödés itt is előjött, ez pedig az én autómnak nem fekszik, mivel nem olyan nagy a rugóútja, mint a vetélytársaim többségének. Próbáltunk helytállni, és úgy érzem, amíg felállhattunk a rajtrácsra, addig ez sikerült is, szomorú, hogy a döntőből már kihagytak minket. Mindannyian szeretjük ezt a sportot, ezért jó lenne mindig csupa jó dolgokról beszélni, de sajnos most ez történt, úgyhogy mást nem tudok mondani. Komoly hátrány szedtünk így be rögtön a bajnokság legelején, de semmi baj, majd a többi futamon megugorjuk a feladatot!” – tekintett máris előre a kilencszeres magyar bajnok.
