Harsányi Zoltán és az Evo V.: A verhetetlen páros

Ezt a ritkábbnál is ritkább, talán a világon is teljesen egyedülálló bravúrt vitte véghez 2005 és 2014 között Harsányi Zoltán és hűséges, elnyűhetetlen társa, a Mitsubishi Lancer Evo V-ös.

A magasztos jelzők halmozásánál jóval többet mond versenyző és versenyautó eme mesébe illő közös sikertörténetéről néhány beszédes statisztikai adat. Harsányi Zoltán a tíz év alatt összesen kilenc magyar bajnoki címet és három Közép-Európai zónabajnoki címet szerzett az Evóval, de még ennél is többet mond, ha leírjuk: 68 együtt teljesített ob-futamukból 66-on célba értek és pontot szereztek (97%), 65-ön A-döntőbe jutottak (96%), 53-mon dobogón végeztek (78%) és 35-ön győztek (51%).

Egy teljes évtized, úgy hisszük, elég hosszú idő ahhoz, hogy értelme adjon ilyen jellegű statisztikák készítésének és elég hosszú idő ahhoz, hogy a kapott eredményt ne lehessen félvállról venni. Harsányi Zoltán országos bajnoki futamainak több mint a felét megnyerte a Mitsubishivel, és mindezt úgy, hogy tíz éven át ugyanezt a technikát nyüstölte. Mindez jól visszaadja azt az elképesztő stabilitást, megbízhatóságot és nyugodt, letisztult erőt, amelyet pilóta és versenygépe képviselt az utóbbi egy évtizedben a versenypályákon.

A Közép-Európai Zóna Trófea tekintetében is hasonlóan szép mutatókkal büszkélkedhetnek együtt. Itt 41 versenyből 39-en értek célba és szereztek pontot (95%), ebből 38-on A-döntőbe jutottak (93%), 26-on dobogóra álltak (63%) és 14-et megnyertek (34%). Azaz több mint a versenyek harmadának a végén őket hirdették ki győztesként a legjobb cseh, osztrák, lengyel és persze magyar versenyzőket felvonultató mezőnyben.

A Rallycross Challenge Europe sorozatnak csak egy futamán indultak, azt 2014-ben, Nyirádon megnyerték. Az egészen a tavalyi évig a ralikrossz csúcsát jelentő Európa-bajnokságon pedig 14 közös versenyükből 12-t pontszerző helyen fejeztek be (86%), ami hatalmas szó, ismerve a mezőny erejét, és az ott induló külföldi versenyzők műszaki, anyagi lehetőségeit, illetve hátterét.

„Hihetetlen volt ez az időszak, nehéz is ezt szavakba önteni. Csak nyertünk, nyertünk és nyertünk, pedig hát ugye múltkor pont arról beszélgettünk, hogy az első bajnoki címre milyen sokat kellett várnunk. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy ’ha egy üzlet egyszer beindul!’. A Mitsubishivel tényleg futószalagon jöttek az eredmények az elejétől fogva. 2006-ban és 2007-ben például két év alatt összesen egy ob-futam volt, amit nem én nyertem meg, annyira összeállt akkor minden” – emlékszik vissza az RXC Technics Motorsport versenyzője.

„Egyedül a 2008-as év jelentett kivételt, ott több nagyon balszerencsés futamunk is volt, ami miatt a végén egy hajszállal lemaradtunk a bajnoki címről Kiss Lacival szemben. Emlékszem, a második futamon, Fuglauban elfüstölt a motorunk, és nem volt nálunk tartalék, úgyhogy azt a versenyt máris dobtuk. Aztán Csehországban kizártak a 3. helyről, Nyirádon a pole-ból kezdtem a döntőt, de fél kör után elment a fékem, és csoda, hogy 3.-nak be tudtam jönni valahogy, az utolsó, osztrák futamon pedig a motor vacakolt megint, elment az erő az autóból, így nem volt esélyem a győzelemre” – meséli a legtöbbet érdekes módon éppen az egyetlen olyan évről Harsányi, amely nem az ő bajnoki címét hozta a magyar bajnokságban. De hát nem csoda, hogy erről van mit a legtöbbet mesélnie, hiszen tényleg az volt az utóbbi tíz évben a rendkívüli eset, amikor nem ő nyert.

És milyen érdekes az élet – mégis éppen ebből, a 2008-as évből őrzi pályafutása legszebb emlékét! „A 2008-as nyirádi Eb-futam volt nemcsak életem legjobban sikerült versenye, de egyben a legnagyobb élmény is, amiben valaha részem volt. Akkor dőlt meg Nyirádon a nézőcsúcs, és hihetetlen hangulatot csináltak a lelátókon az emberek, tényleg szinte az autóból is hallottam, ahogy őrjöngnek és űznek-hajtanak előre a döntőkben. A C-döntőt úgy nyertem meg, hogy Per Eklundot az utolsó kör utolsó kanyarjában sikerült megelőznöm, így megszerezve az egyetlen feljutást érő helyet. A B-döntőben aztán még két pozíciót sikerült javítanom, így végül a 9. helyen zártam a versenyt. Sohasem fogom elfelejteni azt az érzést, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult akkor ahhoz a fergeteges arénahangulathoz, olyan érzés volt, mintha egy válogatott focimeccsen lennénk, hazai pályán, a címeres mezben…” – meséli Harsányi Zoli, aki a leintés után sírva ölelkezett a csapattagokkal, és azokkal az emberekkel, akik anno segítették neki elindulni a versenyzői pályán. Megható, kitörölhetetlen és mély emberi pillanat volt ez azoknak is, akik látták, nemcsak neki.

„2009-ben aztán megint jött egy viszonylag könnyebb évünk, amikor elég fölényesen sikerült megnyernünk az ob-t, majd 2010-ben már nyílt lett a hazai bajnokság, tehát külföldi versenyzők is indulhattak rajta, 2011-től kezdve pedig egyre több és több erős technika jelent meg a színen, így évről évre egyre nehezebb dolgunk volt megvédeni a címünket. De valahogy mindig sikerült, még az utolsó évünkben, 2014-ben is, habár ott már a szerencsének is sokat köszönhettünk, mert a végére nagyon elfogyott az autó – talán megérezte, hogy le akarom váltani… Nagyon összenőttem ezzel az autóval ez alatt a 10 év alatt, és nehéz is tőle megválnom, de még mindig megnyugtató érzés tudni, hogy van, és ha kell, még mindig számíthatunk rá. Elképzelhető, hogy az idei szezon elején is láthatják majd még versenyezni, mert az új Evo X-est csak akkor fogjuk bevetni, ha már úgy érezzük, száz százalékig készen áll a feladatra. Addig bátran vissza tudunk nyúlni a régi, jól bevált technikához, ami soha nem okozott nekünk csalódást” – tette hozzá zárásképp a kilencszeres magyar bajnok Harsányi Zoltán.