Tíz évig tartotta magát a legenda, hogy a Ducatival kizárólag Casey Stoner lehetett eredményes, a többi motorosnak, aki világbajnokként érkezett a márkához, mindnek beletört a bicskája az olasz versenygépbe. Miután Stoner négy év után úgy érezte, ideje váltani és elfogadta a Repsol Honda ajánlatát, egyértelműnek tűnt, hogy a Yamahától elvágyódó Valentino Rossival kötnek szerződést. Ez így is történt, olasz motor, olasz pilóta, nagy sikereket vizionáltak a szakértők.
Annak ellenére, hogy 2010 végén Stoner három versenyt is nyert a vörös géppel, két, szenvedésekkel teli év következett a Doktor számára. Bár az egyenesben megvolt a lóerő, a kanyarstabilitása borzalmasnak bizonyult a Ducatinak. Rossi egyetlen dobogós helyezéssel kellett, hogy beérje, de 2012-ben sem járt sokkal jobban, minden tudását bevetve is csak kétszer állt pódiumra. A motor gyengeségét mutatja, hogy először hét, majd negyvenegy pontot vert így is világbajnok csapattársára, Nicky Haydenre.
Rossi 2013-ra visszatért a Yamahához, a Ducati pedig Andrea Doviziosót hozta a helyére. A rutinos olasz hasonlóan szenvedett a géppel, ahogy pár évvel korábban Marco Melandri, vagy ahogy a kilencszeres világbajnok. Sem ő, sem Hayden nem állt dobogóra, sőt, többnyire még a legjobb nyolcba kerülés is sikernek számított. Még 2014 sem hozta meg az áttörést, de végre felfelé ívelő pályára kerültek az olaszok. Dovizioso egy harmadik és egy második hellyel jelentkezett, a motor egyre gyakrabban került a legjobb ötbe. Igaz, közben Crutchlow kicsit sem találta a ritmust, nyolc alkalommal esett ki és mindössze 74 pontot gyűjtött.
Két évvel ezelőtt egyre többször harcolt a győzelemért a Ducati, ami akkor még nem jött össze, de Iannone és Dovizioso összesen nyolc alkalommal állt dobogóra. Ekkor úgy tűnt, hogy a fiatalabb, szertelenebb olasz végképp felülkerekedik rutinosabb honfitársán. 2016 meghozta az igazi áttörést, a motor a pályák többségén versenyképes lett, Iannone és Dovizioso is szerzett egy-egy futamgyőzelmet és csak a rutinos olasz pechszériája fosztotta meg attól, hogy az összetett dobogóért csatázhasson.
Az év végén kiderült, hogy a Ducati leszerződtette 2017-re Jorge Lorenzót, aki a királykategóriában már háromszoros bajnok és jelenlegi mezőny egyik legjobb versenyzője. A téli teszteket követően azt sem zárták ki a szakértők (és maga Lorenzo sem), hogy rögtön harcban lesznek a világbajnoki címért. A sors azonban alaposan megkeverte a kártyákat. Jorge Lorenzo szinte végigszenvedte az évet, a 13. futam után még csak egyetlen harmadik helyezés állt a neve mellett, míg Andrea Dovizioso teljesen váratlanul világbajnoki esélyessé lépett elő. Már hat futamgyőzelmet aratott idén, míg Lorenzo egyet sem. (Ha Lorenzo nem adja át a győzelmet csapattársának a bajnoki verseny miatt Malajziában, akkor is 5-1 lenne az állás.)
Lorenzo legjobb esetben is hatodik lehet a bajnoki tabellán, pedig a motor – látva csapattársa remeklését – kiemelkedően versenyképes, különösen esőben. Jól látható, hogy hosszabb idő kellett a háromszoros világbajnoknak is megszokni a Ducatit, ami kibabrált Melandrival, Rossival, Crutchlow-val is, sőt eleinte a most világbajnoki címért harcoló Doviziosóval is. Ugyan a győzelemre csak halvány esélye maradt a Ducati olaszának, de nagyon régóta nem fordult elő már az sem, hogy egyáltalán az olasz márka beleszólt volna a bajnoki versengésbe. Kérdés, 2018-ban Jorge Lorenzo újra visszatér-e a győzelem útjára?
