Pontosan mire gondolnak a csapatok, amikor az autók "beállításairól" beszélnek?
A versenyautókra változó stabilitású járművekként kell tekintenünk. A legtöbb utcai autó esetében a mérnökök jelentős időt töltenek a felfüggesztés finomhangolásával, mire a körülmények széles skáláján megtalálják a legjobb kompromisszumot az úttartás, a vezethetőség és a tapadás között. Miután ez megtörtént, véglegesítik ezeket a beállításokat. Egy Formula-1-es autón minden hétvégén levezényeljük ezt a folyamatot, és különféle elemeket használunk, amelyek a legjobb kompromisszumot nyújtják arra a bizonyos pályára azon a bizonyos napon.
Mindig ugyanazon szempontok szerint kell eljárnotok?
Nem igazán. Különösen fontos számunkra a tapadás és a vezethetőség, míg a hasmagasságnak csak a gumik tapadásában és az aerodinamikai stabilitásban van szerepe. Ráadásként a légellenállást is igazítanunk kell, hogy elfogadható csúcssebességet érjünk el az egyenesben, ennek pedig hatása van arra, hogy mennyi leszorítóerőt tud generálni az autó.
Hogyan változik az autó beállítása pályáról pályára?
Rengeteg apró részlet eltérhet, de egyes alapvető irányok nagyon egyértelműek. Egy sima felületű pályán merev stabilizátort és rugókat használhatunk, és az autó közel feküdhet a talajhoz. Egy egyenetlen felszínen viszont, mint amilyen a szingapúri pálya, lágyabb beállításokra és nagyobb hasmagasságra van szükség, hogy a huppanókon is kellően tapadjon az autó. Sokan azt is tudják, hogy a számos egyenessel tűzdelt Monzában alacsonyabb légellenállással operálunk, mint Monacóban, ahol az egyenesekben elért sebesség nem annyira fontos.
A mai tökélyre fejlesztett szimulációs technológiák mellett hogyan fordulhat elő, hogy a csapatok nem találják meg elsőre a helyes beállításokat?
Erre az az egyszerű magyarázat, hogy a szimulációink mégsem elég jók... Számítógépes és a versenyzők által végzett alkalmazásokat is lefuttatunk a beállítások optimalizálása érdekében, és napjainkban már ritkán kell nagy változásokat végrehajtanunk a kocsikon, amikor a pályára érkezünk. De a szimulációk sohasem tökéletesek, különösen a bonyolult felépítésű gumik miatt, így bőven akad még dolgunk az edzések során is.
A beállítási folyamat során milyen elemeket cserélhettek ki?
Ãltalában a rugókat és a stabilizátorokat próbáljuk finomhangolni, emellett pedig a hasmagassággal és annak lejtésszögével variálunk. A lengéscsillapítókat ritkán cseréljük, viszont annál gyakrabban játszadozunk a guminyomással és a kerekek dőlésszögével annak érdekében, hogy minél hatékonyabban használjuk azokat. Emellett a fékcsatornák elhelyezésén is dolgozunk, amivel a gumik hőmérsékletét és a fékek hűtését szabályozhatjuk. És természetesen a vezetőszárnyak dőlésén is állíthatunk a megfelelő aerodinamikai balansz elérése érdekében.
Esetenként akár a felfüggesztés geometriájával is kísérletezhetünk, ezt viszont nagyon nehéz megtenni egy versenyhétvége során, ahol csak korlátozott idő, és ami még fontosabb, korlátozott számú gumi áll rendelkezésünkre.
Szóval a szabadedzések végig a beállítások optimalizálásáról szólnak?
Egyáltalán nem. Emellett is rengeteg alapvető feladatot kell elvégeznünk az időmérő előtt. Az első edzést, amikor a pálya körülményei még nem ideálisak, általában arra használjuk, hogy új elemeket próbáljunk ki és elvégezzük az alapvető aerodinamikai méréseket. Péntek délután már az autó beállításaival foglalkozunk többet, de ez alatt a gumik viselkedését is ki kell tapasztalnunk alacsony üzemanyagszint és rövid etap, valamint magas üzemanyagszint és hosszú etap mellett is. A szombat délelőtt rendelkezésünkre álló kevés idő pedig már tényleg nem elég többre, mint hogy az utolsó simításokat, élesítéseket elvégezzük az autón.
Mennyire fontos szerep jut ebben a folyamatban a pilótának?
A versenyző visszajelzése hihetetlenül fontos. Igaz ugyan, hogy olyan kifejlett adatfeldolgozó rendszereink vannak, amelyek révén többet tudunk az autó alapvető viselkedéséről, mint maga a pilóta, de még mindig messze vagyunk attól, hogy magunktól rá tudjunk jönni azokra az apró és finom különbségekre, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljesen megbízzon az autójában. Végül mindig a pilóta visszajelzése révén tudjuk igazán kiismerni a teljesítmény határait.
Mit érez valójában a versenyző?
Elsődlegesen a kormány nyomatéka alapján alkotja meg véleményét, amiből rengeteg dolog kiderül számára az első gumik viselkedéséről. Emellett a teljesen rászabott ülésben érzi az autó hirtelen irányváltásait és oldalcsúszásait. Tudja, hogy milyen reakciót várhat az egyes beállítási paraméterektől, és azonnal jelzi a mérnökének, ha az autó még nem érte el a várt szintet.
Az autóból kiszállva tud részletesebb útmutatást adni a versenyző?
Egy versenyhétvége ütemtervét körültekintően összeállítjuk még az előtt, hogy egyáltalán elutaznánk az adott helyszínre, így mindig előre fel van vázolva, hogy milyen kísérleteket kell elvégeznünk. Ãm a pilóta visszajelzései alapján valamennyire eltérhetünk ettől a menetrendtől. Két etap között azonban nincs lehetősége túl sok mindent elmondani, és arra is kevés az idő, hogy alaposan kielemezzük azt a tekintélyes mennyiségű adatot, amit az autó összegyűjtött.
Az edzések utáni megbeszélések során a mérnökök részletesebben beleássák magukat az autó technikai paramétereibe, és ugyanilyen fontos, hogy összehasonlíthatják az adatokat a pilóta meglátásaival. Ez a folyamat során pedig fény derülhet azokra az apró eltérésekre a vezethetőségben, amelyek néhány tizedet vagy akár egy másodpercet is érhetnek.
Sokszor mondják a csapatok és a pilóták, hogy "üldözik a beállításokat". Mit értenek ez alatt?
Olykor ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy még nem találtuk meg a beállításoknak azon kombinációját, amely mellett a pilóta teljesen jól érzi magát az autóban. Ãltalánosságban ezt úgy kell érteni, hogy nem tudtuk az autót kiszámíthatóvá tenni. Lehet, hogy egyes kanyarokban alulkormányzott, míg másokban túlkormányzott lesz, vagy akár a kanyar közepén változik meg a kezelhetősége.
Emellett az ideális beállítás sem állandó, hiszen hatással van rá a szélirány és a pálya hőmérséklete is. Ezért nem elég, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük ezeket a változásokat, hanem előrejelzéseket is kell tennünk. Amióta a parc fermé szabályok életbe léptek, nem változtathatunk a beállításokon az időmérő és a verseny között, ezért meg kell becsülnünk, hogy milyenek lehetnek a legvalószínűbb körülmények vasárnap, és ennek megfelelően beállítani az autót.
