A Formula.hu szerkesztősége először 2016 májusában mérkőzött meg egymással szerkesztőségi gokartverseny keretében, s annak a futamnak a győztese, Bognár Viktor most is a mezőnyben volt, amikor sor került a második, illetve a harmadik összecsapásra. Az eseménynek ezúttal is Avalon Parkban található Hell Kart Center adott otthont, azonban mivel a pálya a tavalyitól eltérő vonalvezetést használt, a többség számára a szabadedzés azzal telt, hogy megbarátkozzon az új nyomvonallal.
A II. AFM Nagydíj
Az első futamra, mely hivatalosan a 2. AFM Nagydíj volt, tizenhárman neveztek be, így az edzéseket két csoportra bontva teljesítették a versenyzők. Ezt követően a legjobb hét helyezett, élükön Bethlen Dáviddal bejutott az A-döntőbe, míg a hat lassabb versenyző a B-döntőben csaphatott össze egymással. A választóvonalat Fűzi András és Gellérfi Gergő között húzták meg, előbbi mindössze négy századdal volt gyorsabb utóbbinál, így számára már garantált volt a hely a rajtrácson – míg utóbbi a B-döntő megnyerésével csatlakozhatott az A-finálé mezőnyének végére Dezső Attilával egyetemben.
A döntő nem volt mentes a drámáktól sem, hiszen az előző nagydíj győztese, Bognár Viktor műszaki hiba, Takács József, azaz „Legyes” pedig defekt miatt kényszerült félreállni, így csak sok kör hátrányban rangsorolták őket. Pontosan érződött, hogy mennyit számít a rutin és a pályaismeret, hiszen az első négy helyet olyan versenyzők szerezték meg, akik helyiekként gyakran megfordulnak az Avalon Parkban: Bethlen Dávid a pole-ból indulva győzött Rogosz Péter és Labancz Krisztián előtt, míg a negyedik helyet Bethlen Tamás főszerkesztő szerezte meg.
A versenyzők nyilatkozatai:
1. helyezett – Bethlen Dávid: Bevallom, kicsit aggódva vágtam bele ebbe a versenybe, mivel még nem éreztem magam a csapat részének, kevés közös interakciónk volt. Azonban a nap folyamán volt időm elbeszélgetni az emberekkel, a versenyen pedig nagy élmény volt összemérni az erőnket a többiekkel. Bizonytalanul indult a csata, de sikerült végig az első helyen maradnom, habár a döntőben Rogosz Péter rendesen megizzasztott.
2. helyezett – Rogosz Péter: A rajtnál visszaestem a 3. helyre, miután Viktor kiválóan indult, nem tudtam behúzni a belső ívre, így kellett kb. két kör, mire visszaszereztem a 2. helyet. Bethlen Dávidot is sikerült beérnem, kemény, de korrekt csatát vívtunk jó pár körön keresztül, de sajnos be kellett érnem a második hellyel. Már a következő versenyre összpontosítok!
3. helyezett – Labancz Krisztián: Örömmel vettem, hogy újra összemérhette a csapat a gokarttudását. Az időmérőn próbáltam a tiszta körökre törekedni, aminek egy 2. sor lett az eredménye, aztán a versenyen sajnos Viktorral a várt csata elmaradt, de próbáltam Bethlen Dávid és Rogosz Peti után loholni. Volt, amikor sikerült is, de kettejük viaskodásába nem tudtam beleszólni. A bronz is szépen csillog, a versenyben futott legjobb köridővel vigasztalom magam.
4. helyezett – Bethlen Tamás: Az időmérőn másfél másodpercet kapni az első helyezettől akkor sem nagy öröm, ha az illető az ember saját gyermeke. Sovány vigasz, hogy a tavalyi győztes csak hat tizedet vert rám, ezzel lettem harmadik, és így szereztem meg a főverseny ötödik rajtkockáját. A futamon a startnál egy kicsit udvarias voltam, nem tudtam javítani, de Viktor technikai gondjai miatt mégis a pódium közelébe kerültem, esélyem azonban nem volt utolérni a legjobbakat. Ehelyett hátra kellett figyelnem, ahonnan Józsi próbált folyamatosan támadni, de egy defekt őt is megállította. Végül Gergő vett üldözőbe, de szerencsére már nem maradt elég ideje, hogy közel kerüljön hozzám.
5. helyezett – Gellérfi Gergő: A B-döntő rajtjánál vigyáztunk egymásra Benjaminnal, ezt követően pedig szerencsére csata alakult ki mögöttem, így lehetőségem volt meglógni, sőt a végén spórolhattam volna egy kicsit, ehelyett viszont inkább beletapostam, így az utolsó körben majdnem mindent eldobtam. Az A-finálé rajtjánál viszont bekeveredtem a mezőny sűrűjébe, de előbb Dezső kollégát sikerült hibába hajszolnom, majd Fűzi kollégával vívtunk hatalmasat, melyből győztesen keveredtem ki, ráadásul még a főnökömet is jól megkergethettem a verseny végén, ami külön örömömre szolgált!
6. helyezett – Dezső Attila: Nem számítottam jobbra a "futottak még-kategória" harmadik helynél a kvalifikáción, de aztán a B-döntőben egy remek rajttal sikerült elcsípnem a második pozíciót is, ami automatikusan A-döntős indulást ért. Benjaminnal az első három kanyaron keresztül kőkemény csatát vívtunk, melyből én kerültem ki győztesen, de egy percig sem lehetett nyugtom, ugyanis Balogh Tomival együtt folyamatosan a nyakamban lihegtek. Az A-döntőben az esélytelenek nyugalmával állhattam rajthoz az utolsó, kilencedik helyről nekilódulva. Nem sokkal az indulást követően sikerült átlépnem Gergőt, de a négyes kanyarból kigyorsítva nekikoccantam a védőbójáknak. Ennek köszönhetően visszaestem mögé, de sokkal nagyobb gondot jelentett számomra az incidens során megütött bordám, ami utána napokon keresztül problémát okozott. Végül az ellenfelek balszerencséjének köszönhetően sikerült elcsípni a hatodik helyet, ami magasan jobb eredmény lett, mint amire a B-döntő előtt számítottam volna.
7. helyezett – Fűzi András: Az időmérőn minden rendben ment, körről körre tudtam javítani, viszont mint később kiderült, pont választóvonalra kerültem az összesítés után, így nem a B-döntő pole-pozíciója, hanem az A-döntő 7. rajthelye jutott nekem. A versenyen aztán a B döntőből mögém került Gellérfi kollégával nagyot csatáztunk, végül a 7. helyen fejeztem be a versenyt, köszönhetően az élbolyban fellépő technikai problémáknak.
8. helyezett – Bognár Viktor: Egy év elteltével Labancz kollegával még mindig hajszálra azonosak vagyunk időmérős tempóban, hiszen most öt ezreddel én voltam a jobb, ami 3. helyet, és a kulcsfontosságú belső ívet érte a rajtrácson. Egyértelműen az első futam mezőnye volt a keményebb, és noha nyertem egy pozíciót a rajtnál, az első körben nem találtam a tapadást, máris toltak le a pályáról, így abban a pillanatban a dobogót is távolinak éreztem. Sohasem derül ki, mi lett volna a vége: a második körben a hajtűnél megállt alattam a gép, és bár hosszú percekig próbáltam belé életet lehelni, csak néhány további kanyarig jutottam. Végül átültem a tartalékgokartba, így legalább a kockás zászlót megláthattam.
9. helyezett – Takács József: A kiváló minőségű pálya ellenére bizalmatlanul és bátortalanul kezdtem a bemelegítő és az időmérő körökkel. A futamban a főnök úr igyekezett feltartani – sikeresen. Sajnos hamar fel kellett adnom defekt miatt az egyre izgalmasabbá váló versenyt.
10. helyezett (B-döntő 3. hely) – Strommer Benjamin: Nem számítottam arra, hogy az időmérőn a B-döntő második rajtkockáját sikerül megszereznem: ha ezen a helyen érek célba a versenyen, az A-döntőben is ott lehetek. Attila azonban mellém került, a második kanyar külső ívén pedig elém vágott. Innentől a teljes versenyen őt üldöztem, és mindent megpróbáltam, hogy visszavegyem a helyet, a minket követő, lepattanóra váró Tomi is nagyon élvezte a műsort. De hiába helyeztem végig nyomás alá, választottam támadó íveket és nyomtam más-más pontokon a boost gombot, Attilát nem lehetett megelőzni, megérdemelten jutott be ő az A-döntőbe.
11. helyezett (B-döntő 4. hely) – Balogh Tamás: Hiába teljesítettem „titkos tesztet” a pálya tavalyihoz képest eltérő vonalvezetésen pár hónapja, a testalkatomból adódó „kompenzációs súly” semlegesítette az ezzel járó előnyöket. Az időmérőn és a versenyen is csak a két abszolút újoncot tudtam legyőzni – de legalább Attila és Benjamin egy Alonso és Schumacher imolai ütközetéhez fogható klasszikussal ajándékozott meg előttem a B-döntőben!
12. helyezett (B-döntő 5. hely) – Gobodics Tamás: Több meglepetés is ért: az egyik a gokart kanyarsebessége, a másik pedig, hogy a többiek gokartjának még sokkal nagyobb volt a kanyarsebessége - az enyém közdarab-hibás volt, azzal a darabbal volt gond, ami összekötötte az ülést és a kormányt... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a B-döntőre némi "közdarab-újrahangolás" után a hátrány nagyon jelentős része eltűnt, sőt, még a leggyorsabb kör is összejött - kár, hogy a legvégén, amikor már csak az utolsó hely elkerülése lehetett a cél.
13. helyezett (B-döntő 6. hely) – Czinege Ádám: Az első időmérő után azt láttam a kijelzőn, amire számítottam: utolsó helyen vagyok, messze elmaradva az elsőtől, s a majd nyolc másodperces hátrány nem is csoda egy 53-as köridőnél ezen az aszfaltcsíkon. Ekkor nem mertem a határon autózni, csak felmértem a terepet, és a szintén először gokartban ülő Gobodics kollégától is két másodpercre voltam. A B-döntőt utolsó helyről kezdtem, és ott is maradtam. Gobodics úrral csatáztunk az ötödik pozícióért. Egy ízben össze is mentem vele, de mindketten maradtunk a pozíciónkban. Éreztem, hogy kicsit gyorsabb vagyok – főleg a második szektorban – de előzésre nem nyílt lehetőségem, mindenesetre nagyon élveztem a harcunkat. A köridőm pedig jelentősen javult, már a 47,3-at is el tudtam érni.
A III. AFM Nagydíj
Miután egyértelművé vált, hogy mennyit számít a rutin a pályán, a Formula.hu szerkesztőségének törzstagjai másnap rendeztek egy újabb fordulót azok nélkül a versenyzők nélkül, akik rendszeresen próbára teszik magukat az Avalon Parkban. Az álmoskás reggelen némi meglepetésre legutolsó gyorskörén Gellérfi Gergő kipöckölte a pole-ból Bognár Viktort közel fél másodpercet javítva addigi legjobbján.
A verseny rajtjánál aztán beütött a krach: a pole-pozíciós túlvállalta magát a hideg gumikon, s nemcsak Bognár ment el mellette az első hajtűkanyarban, hanem a harmadik helyről induló Balogh is. Ő nem örülhetett sokáig a második helynek, hiszen még az első körben bakizott, s így már ekkor kialakult az első három helyezett végső sorrendje: Bognár Viktor harmadik AFM Nagydíjából a másodikat nyerte meg, Gellérfi Gergő a szűkebb mezőnyt kihasználva dobogón ünnepelhetett, végig Bognarsson sarkában loholva, míg Gobodics Tamás talán önmagát is meglepve harmadikként ért be.
1. helyezett – Bognár Viktor: A szűkebb szerkesztőséget felvonultató második forduló a győzelem ellenére sem volt sétagalopp, különösen miután Gergő az időmérő végén valahonnan előhúzott egy pole-t érő kört. A versenyre viszont úgy tűnik, most övé lett a "csúszkálós" gokart, így az első körben be tudtam bújni mellé. A továbbiakban viszont állandó maradt köztünk a különbség, így az a kezdeti hiba nélkül bizonyosan kiélezett csatát vívtunk volna a legvégéig.
2. helyezett – Gellérfi Gergő: Kissé magamat is megleptem az utolsó körben kivívott rajtelsőséggel, azzal pedig még jobban, hogy mennyire ki tudnak hűlni az abroncsok néhány perc alatt. Ezzel a rajt után el is veszítettem a vezetést, s bármennyire is próbálkoztam, esélyem sem volt utolérni Viktort, még úgy sem, hogy fél másodpercet javítottam a pole-t érő körömön is. Egyébként kissé úgy érzem, elátkoztam a kollégáimat, hiszen miután tegnap Attila előttem, Andrást pedig mellettem csúszott a falnak, ezúttal Balogh Tomit láthattam nem megfelelő irányba közlekedni…
3. helyezett – Gobodics Tamás: A telemetria éjszakai elemzése és a mérnökökkel való tanácskozás után kiderült, hogy a gokart is sokkal gyorsabb akkor, ha fékezés helyett a gázt nyomom, ebből tanulva sikerült érdemi időt produkálni a kvalifikáción, majd a versenyen Balogh Tomi hibáját kihasználva bekocogni a dobogón. Jár a gratuláció a győzteseknek mindkét napon és az is jó taktikának bizonyult, hogy az időmérőn legyilkolt gumikkal szerelt gokartot másra hagyom a futamon, míg én átülök egy megkíméltbe...
4. helyezett – Strommer Benjamin: Mit hoz a véletlen, az Editors’ Special futamra is Attila mellé kerültem a rajtnál, csak most én voltam hátrébb. Eldöntöttem, hogy most nem leszek vele kíméletes, sajnos azonban a csata elmaradt, mivel már a futam elején megpörgött. Helyette Tomi kapta meg a kisebb-nagyobb lökéseket, melyeket neki szántam, mintha nem lett volna elég gondja az idegesen csúszkáló gokartjával, aminek a gumijai minden kanyarban csikorogtak. Végül egy hibája után sikerült megelőznöm őt. Az üröm az örömben az volt, hogy a kijelző alapján végig abban a tudatban küzdöttem, hogy a harmadik hely a tét, miközben G. Tomi is előttem volt, így továbbra sem ízlelhettem meg a pezsgőt.
5. helyezett – Balogh Tamás: A bosszantóan profi „szabadkártyások” kiválása után a szerdai kvalifikáción minden összeállt: még soha nem éreztem magam olyan magabiztosnak egy gokartban, mint akkor, ami az időmön is meglátszott, hiszen alig négy tizeddel maradtam el a pole-pozíciós körtől. A versenyre aztán át kellett ülnöm egy másik gokartba, amely úgy viselkedett, mint egy megbokrosodott ló: bár az első körben egy ideig második is voltam, többször is megcsúsztam, így végül alulmaradtam a Benjaminnal vívott élet-halál harcunkban – amiről utólag derült, hogy a kijelzőn látottakkal szemben mégsem a dobogóért zajlott…
6. helyezett – Fűzi András: Az éjszaka fáradalmait nem nagyon tudtam kipihenni, így mind az időmérő, mind a verseny elég álmosra sikerült, aminek az eredménye egy hatodik helyezés lett…
7. helyezett – Czinege Ádám: Kissé csalódást keltett az időmérőn elért 49,0-s időm, ami természetesen megint az utolsó helyre volt elég. A verseny nem alakult rosszul, Fűzi András kollégával haladtunk az utolsó két pozícióban, és az egyik körben a célegyenes előtti hosszabb egyenesben el tudtam menni mellette. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert a pálya ugyanazon szakaszán ment el mellettem, és innentől kezdve már nem tudtam tartani a tempóját, sőt az egyes kanyarban a falnak is nekimentem, annyira nem volt meg a koncentráció. A többiek is csúszkáltak, például Dezső Attila, aki az egyik visszafordítóban megpördült, így mindenki elment mellette. A verseny végére hozott rajtam a hátrányából, de már nem tudott elkapni, így nem végeztem utolsóként. A verseny pozitívuma, hogy megfutottam az egyéni legjobb időmet: 47,0-t.
8. helyezett – Dezső Attila: A másnapi ráadás-futam nyolc indulója közül az ötödik legjobb lettem az időmérőn, amiből az első kör végére negyedik hely lett, köszönhetően Balogh Tomi gyengébb kigyorsításának az utolsó előtti kanyarból. Lehet, hogy egy jó védekezéssel sikerült volna megtartanom a pozíciót, de kapitális hibát vétettem a hajtűben: annak érdekében, hogy ne tudjanak beszúrni mellém, túl szűken fordultam el a kanyarban, és megpördültem. Mire mindenki elhaladt mellettem, és sikerült irányba állítanom a gokartot, a telemetria tanúsága szerint tizenkét másodpercet veszítettem, így a következő hét kör a magányos körözgetésről szólt. Igaz, a leintés előtt sikerült utolérnem Ádámot - ha még van két kör a versenyből, megelőzhettem volna. De ahogyan azt a nagyok mondják, a versenyzésben nincs "ha" és "volna" - legközelebb talán sikerül!
