A Formula.hu, illetve az Autósport és Formula Magazin szerzői és szerkesztői jellemzően előállítói, s nem főszereplői a versenybeszámolóknak, de ebben az egy esetben kivételt teszünk: lapunk szerkesztősége ugyanis a miskolctapolcai Avalon Park, illetve az abban található Hell Kart Center meghívásából ellátogatott az Európában is egyedülálló erdei elektromos gokartpályának otthont adó parkba, ahol más izgalmas programok mellett a főattrakciót a szerkesztőségi gokartverseny, azaz az első AFM Nagydíj jelentette.
Mivel a társaság tagjai közül jó néhányan még sosem, vagy csak nagyon régen versenyeztek gokarttal, a szabadedzéseket és az időmérőket két csoportra osztva tartották meg a kitűnő felszereltségű pályán, hogy az „újoncok” a meglehetősen fürge gépekkel való barátkozás közben ne akadályozzák rutinosabb társaikat. Az ő időmérő edzésüket az AFM szerkesztője, Mihályi Csaba nyerte a lap és a Formula.hu pótolhatatlan forgatómotorja, Fűzi András előtt.
A több másodperccel jobb köröket futó „profik” között televíziós műsorunk operatőre, Labancz Krisztián szerezte meg a pole-t a korábban már Timur Timerzsanov ellen is gokartba szálló Bognár Viktor, a Formula.hu szerkesztője előtt, míg lapunk főszerkesztője, Bethlen Tamás a harmadik rajthelyet szerezte meg. A rajtrács első helyeit a második kvalifikáció szereplői foglalták el, kivéve a másfél évtized után ismét gokartba ülő főszerkesztő-helyettest, a Formula.hu száguldó riporterét, Mészáros Sándort, aki az abszolút kezdők sűrűjébe állíthatta fel 60 kilométer per óra végsebességre képes versenygépét.
Labancz Krisztián vezetése nem tartott sokáig, miután a mögüle, de a belső ívről induló Bognár Viktor jobban jött el a rajtnál, s elsőként fordult be a célegyenes végi balosba – igaz, ehhez az is kellett, hogy Bethlen Tamástól kapjon egy lökést hátulról. A hátsó traktusban kemény csaták dúltak, már ekkor kialakult a Dezső Attila, Balogh Tamás, Gellérfi Gergő, Strommer Benjamin négyes, akiknek bár a dobogóra esélyük sem volt, az első körtől az utolsóig ádáz csatát vívtak egymással. Mészáros Sándor igazi úrvezetőként viselkedett a rajtnál, vigyázott a fiatalokra, aminek viszont az volt az ára, hogy visszaesett az utolsó helyre.
Bognár Viktor fokozatosan elszakadt a mezőnytől, míg a második hely sokáig Bethlen Tamásé volt, mígnem aztán egy előzési kísérlet közben fotósunk, Buczkó Andor megforgatta őt, így odalettek dobogós reményei. Hátrébb is drámai események zajlottak: Fűzi András az ötödik helyen haladva hibázott, s megállt a gokartja, amit nem is sikerült újraindítani – csak amikor már késő volt.
A kanyarban – mely a mogyoródi Alesi mintájára azonnal az „András-kanyar” nevet kapta – álló gokart miatt a versenyzőknek le kellett térni az ideális ívről, ami több csatát is eredményezett. Balogh Tamás itt használta ki Gellérfi Gergő megingását, aki az ellene bemutatott előzéstől vérszemet kapva azonnal támadásba lendült, ám elsőre ez csak egy koccanást eredményezett, aminek köszönhetően Strommer Benjamin is veszedelmes közelségbe került hozzá.
A segítség váratlan helyről érkezett: a futamot vezető Bognár manapság divatos kifejezéssel élve pingpongozni kezdett egy lekörözés során Strommerrel, így az utóbbi előtt haladó boly meg tudott lógni. Időközben újabb változás történt a dobogón: a pole-pozícióst az életében először gokartozó Mihályi Csaba taszította le a bronzérmes pozícióból. Az utolsó körök szép csatákat hoztak a középmezőnyben: a nagydíj legnagyobb előzését Balogh mutatta be Dezső ellen, miután Gellérfi mindkettőjükön áthámozta magát, de ez a manőver sajnos már a leintés után történt – a versenyzők ugyanis annyira belefeledkeztek egymás kergetésébe, hogy a kockás zászlót sem vették észre.
Az élen haladó Bognárnak egyetlen necces lekörözést leszámítva sima versenye volt, így boldogan fogadhatta az aranyérmet, a győztesnek járó ajándékcsomagot, kollégái hajlongását, s az újra és újra felharsanó „Viva Bognarsson!” kiáltásokat a dobogó tetején.
Végeredmény és a versenyzők nyilatkozatai:
P1 – Bognár Viktor: „A jó időmérő kulcsfontosságú volt, és a rajtnál ez – párosulva a főszerkesztőtől hátulról kapott lökéssel – hozzásegített ahhoz, hogy az 1-es kanyarig tartó sprintben az élre álljak. Legnagyobb szerencsémre üldözőim nem engem, hanem egymást kezdték gyilkolászni, így csak annyi volt a dolgom, hogy kontrolláljam a köztünk lévő különbséget, ügyelve arra, hogy az ösztöneimmel ellentétben ne akarjak szükségtelenül tökös lenni a gyors kanyarokban. Köszönöm a csapatnak Brackley-ben és Brixworth-ben... Ja, nem is.”
P2 – Buczkó Andor: „A pálya igazi kihívását annak rövidsége, valamint az előzés nehézsége jelentette, nagyon sok múlott a beállításokon. Élveztem a versenyt, hiszen sosem mentem még elektromos gokartokkal, csak benzinessel, így teljesen új élményt jelentett a számomra.”
P3 – Mihályi Csaba: „Nagyszerű érzés volt beülni egy gokartba és azonnal megnyerni vele az újoncok kvalifikációját, majd a versenyen dobogóra állni, köszönet érte az egész csapatnak és a fiúknak a bányában! A rajt után hárman próbáltunk egymás mellett elfordulni az első kanyarban, nekem sikerült, a többiekkel nem tudom mi történt. Egy dolog volt fontos, hogy legyőzzem a főszerkesztő urat, ez megtörtént, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok.”
P4 – Labancz Krisztián: „Már az időmérőn sikerült Viktor mögé beállnom, ami jó alkalmat adott arra, hogy megfigyeljem, hol vagyok gyorsabb vagy lassabb, s ennek az lett a végeredménye, hogy a pole-ba hajtottuk egymást. A versenyen az első helyről indulhattam, amihez egy kicsit határozottabb rajt kellett volna, így a puhányságom miatt visszaestem. Azzal vigasztalom magam, hogy ha a legeredményesebb nem is én voltam legalább a leggyorsabb kör az én nevemhez fűződik. Jó móka volt és várom a visszavágót!”
P5 – Gellérfi Gergő: „A gyorskörömön feltartottak, a hajtűkanyarban pedig többet hibáztam, így csak a 10. rajthelyet szereztem meg. A startnál Mészáros mesterem hihetetlenül előzékeny volt, köszönet érte, ahogy Balogh, Dezső és Strommer kollégáknak is az egész versenyen át tartó emberfeletti csatáért. Amikor az András-kanyarban Tomi megelőzött, lement a redőny, s bár egyszer majdnem a falba tettem a vasat, végül sikerült a középmezőny élén célba érni, ami újoncként felér számomra egy győzelemmel.”
P6 – Dezső Attila: „Bár kicsit beragadtam a rajtnál, a belső íven mégis sikerült pozíciót fognom, ahogyan aztán még kettőt, az ellenfelek balszerencséjének következtében. Az utolsó körben viszont egyik társam szemfüles manőverrel járt túl az eszemen – de debütálóként a 6. hely is szép eredmény. Remélem, az első AFM Nagydíj kívülről is olyan izgalmas volt, mint a volán mögött ülve!”
P7 – Balogh Tamás: „Hiába kaptam el viszonylag jól a startot életem első gokartversenyén, az előlem indulók kissé beragadtak, így kapásból buktam két pozíciót. A futam nagy részében Gergővel vívtunk élet-halál harcot, amelyet az „Andris-kanyarban” történt baleset fűszerezett meg igazán: merész manőverrel megelőztem őt, ám egy körrel később, szintén szépségdíjas megmozdulással visszabújt mellém. A verseny előzését egyértelműen én mutattam be Atis ellenében – kár érte, hogy ez már a leintés után történt, így nem számított…”
P8 – Bethlen Tamás: „Éreztem, hogy az első balkanyarban esélyem lesz előrelépni a 4. rajthelyről, és így is történt: pár másodperc múlva már a második pozícióban haladtam. Onnantól Viktornak csak a hátát láttam, fokozatosan elhúzott, hátulról viszont megérkezett Andor, aki keményen támadott, de szűk pályán egészen a 7. körig sikerült feltartanom. Aztán az egyik hajtűben finoman kipöccintett az ellenfelem, megforogtam, és sok időbe telt, mire vissza tudtam állni a versenybe.”
P9 – Strommer Benjamin: „Nem a legkellemesebb az utolsó helyről indulni, ezért legalább egy embert mindenképp meg akartam előzni a futamon. A rajtnál Sándorral vívtam nagy csatát, aztán szerettem volna felérni Attila, Tamás és Gergő hármasára is, akik harcban voltak egymással. Gergőt sikerült megközelítenem, közben viszont Viktor is utolért engem. Ő arra számított, hogy lekörözöttként helyet hagyok neki, de én csak akkor vettem észre, amikor már összecsattantunk.”
P10 – Mészáros Sándor: „Nagyon elégedett vagyok életem első gokartversenyének tapasztalataival, bár időeredményeim testsúlyommal egyenes arányosságban voltak. Nagy öröm számomra, hogy a verseny egyik sorsdöntő momentumában magam is szerepet tudtam vállalni, amikor jó csapattárs módjára a későbbi győztes Bognarssont egy lekörözésnél magam elé engedtem, majd másfél körön keresztül sikerült feltartóztatnom minden idők egyik legnagyobb jedi-mesterét, Bethlen Tamást.”
P11 – Fűzi András: „Az időmérőn minden a terv szerint alakult, sikerült a rajtrács hatodik helyére kvalifikálni magam. A futamon a rajtot követő kavarodásban két pozíciót előre lépve egyenletes tempóban tudtam körözni, majd Mihályi Csaba egy szemfüles manőverrel megelőzött, ami még így is az elvárásaim feletti ötödik helyet jelentette volna, ám pár körrel a vége előtt egy erős féktávon a gokart megállt alattam, és csak a leintés után sikerült újra életet lehelni a gépbe.”
