A tapasztalt német versenyző harminchat esztendősen már sok mindent megélt az autóversenyzés világában. Nem ma kezdte a szakmát, mégis képes minket meglepni még. Eredményei is igen figyelemre méltóak, különösen a hosszútávú versenyzésben. A Le Mans-i 24 órás viadalt három alkalommal is megnyerte, de kitűnően szerepelt a Super Formula, Super GT versenyágakban is.
Bajnoki címet szerzett a WEC-ben is, egyetlen versenyhétvégén pedig a Formula-1-be is belekóstolhatott néhány évvel ezelőtt a Caterham istálló színeiben (bár a nagydíj sajnos nem tartott sokáig számára). A Formula-E-ben azonban csak nemrég kezdte el a versenyzést. Pedig nem így tervezte.
Eredetileg egyáltalán nem is akarta, hogy köze legyen az elektromos sorozathoz, úgy vélte, túlságosan sok a politika és kevés a versenyzés ott. A motorsport-világ azonban változik, először az Audi, majd a Porsche is kivonult a WEC-ből, a Formula-E azonban folyamatosan fejlődött, így Lotterer elérkezettnek látta az időt arrafelé mozdulni.
Aránylag gyorsan beletanult az új versenyágba és bár Hong-Kongban még nemigen sikerült a kezdet, egy 13. helyet (és egy kizárást) tudott felmutatni, Marrakechben pedig kiesett. A negyedik futam már meghozta számára a sikert, Chilében ugyanis pompás versenyzéssel úgy lett második, hogy végig harcban volt a győzelemért csapattársával, Jean-Eric Vergne-nyel.
„Folyamatosan tanul az ember, mert a versenyek teljesen más légkörben zajlanak, mint például egy tesztelés. Hogy milyen az itteni alacsonyabb végsebesség? Gyakran mondják, hogy ezek az autók kevésbé gyorsak. Amikor azonban betonfalak között száguldozunk, akkor olyan gyorsnak érződnek a sebességek, mintha Le Mans-ban autóznánk” – mutatott rá Andre Lotterer.
„Az agyunkat csúcsra kell járatni. A városi versenyeken a falak között vezetni az autót, ez a legnagyszerűbb ebben a sorozatban és ettől válik a legnehezebbé. Itt az ember egyszerűen nem hibázhat” – tette hozzá a háromszoros Le Mans-győztes.