A negyedik évadát az elmúlt hétvégén Hongkongban megkezdő elektromos sorozat egyre növekvő népszerűségét jelzi, hogy évről évre olyan versenyzők is előszeretettel ugranak bele ebbe a teljesen új világba és kezdenek mindent a nulláról, akik más kategóriában az élvonalba tartoztak. Való igaz, Lotterer Techeetah-hoz és Jani Dragon Racinghez való leszerződését részben az is szülte, hogy a WEC-ből kiszállt a korábbi években őket bajnoki címig és Le Mans-győzelemig juttató Audi és Porsche is, ám egyikük sem kényszerpályaként, hanem hosszú távra szóló új kihívásként tekint az érkezésre.
A pontszerzés végül nem jött össze nekik a hétvége két futama során, és Lotterer a baleseteket sem úszta meg, viszont nem is számítottak könnyű debütálásra, és mindketten „meredek tanulási görbéről” beszéltek, amikor a Formula.hu kifaggatta őket első tapasztalataikról. A szombati versennyel végképp azonnal fejest kellett ugraniuk a mélyvízbe, hiszen az autók és a csapatok közötti rádióforgalom végig akadozott, ráadásul a rajt utáni piros zászlót követően a kormányuk kijelzőjén lévő létfontosságú számok sem a valós adatokat mutatták.
„Ebben a sorozatban egyszerűen felhalmozódnak a problémák: ha az ember reggel rosszul kezd, akkor onnantól csak tovább gyülemlenek a bajok” – mondta szombaton Jani arról, mekkora újdonságot jelentenek számára az egynapos versenyhétvégék, ahol más sorozatokkal ellentétben nincs idő az este és az éjszaka folyamán megoldani a gondokat. „Reggel a fékekkel volt gondunk, az időmérőn az akkumulátor töltöttsége nem volt megfelelő, és nagyon kevés kör áll rendelkezésünkre a verseny előtt ahhoz, hogy bármin is javítani tudjunk.”
Arra a kérdésünkre, hogy őt mennyire hátráltatta a rádiókommunikáció hiánya szombaton, a svájci így felelt: „Annyira, hogy meg is feledkeztem az összes többi problémáról! Fogalmam sem volt, hogyan állok az energia menedzselésével, az autóm kormánya is hibásan jelezte a körszámokat. Néha a pálya körüli kijelzőket próbáltam figyelni, hogy azokon meglássam, hányadik körben járunk, és aztán ehhez igazítottam a beállításokat. De nagyon nehéz volt így kezdésnek, sokszor elképzelésem sem volt, jól csinálom-e a dolgokat.”
„Az egész inkább csak egy szabadedzés volt számomra. Az első etap még viszonylag rendben ment, közel tudtunk maradni egymáshoz Andréval, mint két jó korábbi porschés csapattárs” – összegezte első versenyét a Formula-E-ben.
Lotterer élete sem volt könnyebb, és meglátása szerint azt a fajta gépies precizitást, ami elengedhetetlen volt a Hosszútávú-világbajnokságban szerzett sikereihez, a Formula-E-ben el is lehet felejteni.
„Őszintén szólva ez a legőrültebb dolog, amit valaha is csináltam!” – mondta a Formula.hu-nak. „Rengeteg olyan tényező játszik szerepet a versenyben, amelyet nem is tudunk az irányításunk alatt tartani. Míg a WEC-ben vagy más kategóriákban minden milliméterre pontosan ki van számolva, addig itt minden egyes kanyar tartogathat valami váratlant, mindig tudni kell alkalmazkodni. Rengeteg tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy az ember kiismerje, mikor mire számíthat, és csak azok teljesíthetnek igazán jól, akik erre ráéreznek.”
Lotterer gyorsan megcáfolta azt az elterjedt nézői álláspontot is, miszerint a Formula-E legfeljebb 225 km/órás sebességre képes autói túl lassúak ahhoz, hogy komolyan lehessen venni a bajnokságot. Elvégre a szűkös városközpontokban egyébként sem lehetne a jelenleginél számottevően gyorsabban körbeérni.
„Egyáltalán nem tűnik lassúnak, ilyen pályatípuson ez a tempó nagyon is gyors, mert így sem tudhatjuk soha, hogy az autó betapad-e majd a féktávon, hogy le tudunk-e lassítani időben” – magyarázta a német. „Ha csak negyedautónyival letérek az ívről, máris a poros részre kerülök, a következő pillanatban pedig már a falban találom magam.”
A két rutinos pilóta, akik a WEC-ben az idei évben még csapattársak voltak, a január 13-i Marrakesh ePrix-n folytathatják az ismerkedést az elektromos versenyautók világával.
