Luigi Mazzola neve bizonyára kevéssé ismerős, ám ő is azon kulcsszereplők között volt, akik sokat tettek a Ferrari ezredforduló környéki sikerkorszakáért. Az olasz már lassan egy évtizede távozott az F1-ből, ám mostanság ismét szájon forog a neve a motorsportok világában, hiszen leszerződtette őt a Formula-E Venturi csapata, akikhez hivatalosan a következő, Long Beach-i versenyhétvégétől csatlakozik.
Az elektromos sorozat egyre több neves gyártót, versenyzőt és mérnököt vonz magához, és Mazzola szerint a Ferrarinak is el kellene gondolkodnia a szerepvállaláson, dacára annak, hogy az olasz sportautók legfőbb varázsa mindig is a motorok hangjából, hengerűrtartalmából és hengerszámából származott.
„Miért is ne? Hiszen már most is hibrid motorokat használnak” - érvelt a mérnök a Current-E magazinnak nyilatkozva a Mexikóváros ePrix paddockjában. „Ha belépnének a Formula-E-be, az nem venne el semmit a Formula-1-től, hiszen ez egy attól teljesen eltérő közeg. A Ferrari döntéshozói helyében én elgondolkodnék rajta. Nyitottabban kellene hozzáállniuk a kérdéshez. És nem feltétlenül kellene, hogy a Ferrari nevén fussanak, lehetnének Alfa Romeo is. Csodálatos lenne, és pontosan ilyen jövőképekre van szükségünk. Ha ők megjelennének, több szponzor és több versenyző is érdeklődni kezdene, és bumm!” - célzott arra, micsoda robbanásszerű növekedést idézne ez elő a kategóriában.
Mazzola 1988-ban került a Ferrarihoz, ahol két év múlva már versenymérnöki pozíciót kapott, ráadásul nem is akárki, mint a csapathoz akkor szerződő Alain Prost személyében. Mint a mérnök felidézte, viszonyuk kissé nyakatekerten kezdődött, hiszen a francia volt az, aki beavatta őt az autó technikai rejtelmeibe.
„Prost egy háromszoros világbajnok volt, és személyemben kapott egy nagyon fiatal versenymérnököt, aki semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a futamok menetéről” - mesélte.
„Képes volt körülírni az autó viselkedését bármilyen körülmények között. Külön tudta választani a mechanikai és az aerodinamikai problémákat, a gumikat és mindent. Folyton kiemelte, hogy mely területekre a legfontosabb koncentrálnunk. Mire én: ’Ha elvégzek néhány számítást, kiderül, hogy ez nem teljesen igaz.’ De erre ő rávágta: ’Garantálom, hogy ez fontos.’ Elfogadtam, amit mondott, aztán pedig a karrierem hátralévő részében sikerült bizonyítanom, hogy végül is tényleg fontosak voltak azok a tényezők! Prost egészen elképesztő volt: tanár, barát és vezető egyben, miközben rendkívül alázatos maradt. Engem sem gyerekként kezelt, hanem egyenrangúan. Ezért pedig köszönettel tartozok neki.”
Mazzola persze gyorsan belerázódott az F1 kihívásaiba, és hamarosan saját szakterületét is megtalálta. 1994-ben ő volt az, aki javasolta az akkori csapatvezető Jean Todtnak, hogy ha komoly előrelépéseket akarnak elérni az autóval, egy tesztcsapatot kell felállítaniuk, amely a versenyszemélyzettől külön működne, ezzel könnyítve az egyébként is túlterhelt alkalmazottak életét. Az ötlet bevált, a Ferrari éveken át uralkodott az F1-ben, amiben kétség kívül nagy szerepe volt annak, hogy saját tesztpályájukon az akkori, korlátozások nélküli világban többet köröztek, mint bármely másik ellenfelük.
Végül azonban éppen ez a rendkívül intenzív tesztprogram, és az F1 fokozódó technikai szigorításai tették őt frusztrálttá. „Elképesztő dolgokat kísérleteztünk ki, amiket aztán mégsem használhattunk élesben. Ez elvette a kedvem” - magyarázta távozásának okát.
Hosszabb szünet után azonban Mazzola a Venturi technikai igazgatójaként most visszatért az autóversenyzés világába, ahol csapatának célja, hogy felvegye a versenyt a mezőny etalonjának számító e.dams-Renault-val, amelynek élén nem más, mint egykori pilótája és tanítója, Alain Prost áll.
