Isack Hadjar szezonnyitós hibája könnyen megtörhette volna egy újonc lendületét, ám a fiatal versenyző épp ellenkezőleg reagált. A csalódottságot motivációvá formálva azonnal erős időmérőt futott Kínában, majd Japánban megszerezte első Formula–1-es pontjait. Hadjar szerint a korábbi Formula–2-es nehézségek is hozzájárultak ahhoz, hogy mentálisan felkészültebben kezelje a nyomást és élni tudjon a második eséllyel.
Keserű élménnyel indult Isack Hadjar F1-es pályafutása, miután a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon már a felvezető körben összetörte az autóját. A fiatal pilóta a Red Bull Talking Bull című podcastjében idézte fel, milyen lelkiállapotban volt a baleset után: „Számomra azon a napon összeomlott a világ” – mondta Hadjar.
„Az autóban nagyon-nagyon erős érzelmeim voltak. De szerencsére ez egy olyan sport, ahol nem fél év múlva kapsz új esélyt, öt nappal később újra autóba ülhetsz” – mondta Hadjar, aki tudta, hogy nagyon gyorsan kell reagálnia, és ez sikerült is, hiszen második F1-es hétvégéjén Kínában a negyedik sorba kvalifikálta:
„Azt mondtam magamnak, hogy rendben, lesz öt nagyon fájdalmas napom, amíg ezen a hibán gondolkodom, de tudtam, hogy aztán visszaülök az autóba, és megmutatom mindenkinek, mire vagyok képes” – fejtette ki a francia, akinek a harmadik hétvégén, Japánban aztán a pontszerzés is összejött, hiszen nyolcadikként zárt, ráadásul egy számára különleges helyszínen:
„Nem is csak a pontokról van szó, hanem arról, hogy ez egy legendás pálya. Mindig is arról álmodtam, hogy a szimulátorozás után Formula–1-es versenyzőként is vezethessek itt. Imádom Japánt az ételei, a kultúrája, a mangák és minden más miatt. Fantasztikus hetem volt, és itt szereztem meg az első pontjaimat a Formula–1-ben. Nem is kívánhattam volna jobb helyszínt erre.”
Hadjar az F1 előtt is megtapasztalhatta, milyen az, amikor egy gyenge produkció után extra nyomás nehezedik rá. Amikor 2023-ban előrelépett az F2-be, élete legrosszabb formájával rukkolt elő, s az F1-es álom elúszni látszott… „Voltak pillanatok, amikor el kellett fogadnom, hogy talán nem sikerül, és elkezdtem kételkedni magadban.”
„Egy lépésre voltam a Formula–1-től, és közben a karrierem legrosszabb idényét futottam. Voltak kemény pillanatok, de rettenetesen hálás vagyok a támogatásért, és hogy kaptam egy második esélyt. Amikor megérkeztem az F2-be, magabiztos voltam, mert remek F3-as szezonom volt, egy olyan csapatban voltam, melyet ismertem, de semmi nem ment a terv szerint.”
„Emlékszem, az utolsó F2-es idényem nagy volt rajtam a nyomás, mert úgy éreztem, hogy ez van, ennyi. Ez az utolsó esélyem. Ha idén sem sikerül, el kell fogadnom, hogy nem fogom elérni az F1-et.”
