George Russell szerint a Formula–1-ben a biztonság és a szórakoztatás nem egymást kizáró fogalmak. A GPDA igazgatója hangsúlyozta: a közönséget elsősorban a jó verseny és az előzések érdeklik, miközben a versenyzőknek mindent meg kell tenniük a balesetek következményeinek csökkentéséért. Russell személyes tragédiákon keresztül tapasztalta meg a kockázatok súlyát, ugyanakkor pilótaként továbbra is hisz abban, hogy van különbség a magas és az értelmetlen kockázat között.
Russell a Maxim magazinnak adott interjújában arról beszélt, miként lehet egyensúlyt találni a sport látványossága és a biztonság folyamatos fejlesztése között. „Nincs semmi oka annak, hogy az autók ne lehetnének a lehető legbiztonságosabbak, miközben a sport ezzel együtt a lehető legszórakoztatóbb” – mondta, kiemelve, hogy szerinte a nézők számára sem a veszély mértéke a döntő tényező.
„Ha az emberek azt látják, hogy az autók egy kicsit biztonságosabbak vagy egy kicsit kevésbé biztonságosak, az nem befolyásolja érdemben a véleményüket. Ami igazán izgalmassá teszi a sportot, az a jó versenyzés, a jó előzések és azok a látványos helyszínek, ahová az F1 eljut” – fejtette ki, majd rámutatott sajnálatos személyes tapasztalataira:
„Sajnos voltak barátaim, akik életüket vesztették balesetekben. Olyan barátom is volt, akinek amputálni kellett a lábát egy baleset után. Amikor valaki ennyire tehetséges, és egy szerencsétlen incidens ilyen következményekkel jár, akkor szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy javuljon a biztonság.”
„Ha egy kicsit másképp alakulnak a dolgok, talán ma is itt lehetne egyikük… Azt akarom, hogy ilyen ne történhessen meg velünk a jövőben. Ezek az esetek nem válogatnak” – mondta, majd arról is beszélt, hogy versenyzőként hogyan áll a biztonság kérdéséhez, kiemelve, hogy nem érzi úgy, hogy visszafogottabbá vált volna, de ez nem azonos az ész nélküli kockázatvállalással:
„Határozottan ugyanolyan bevállalósan vezetek, mint korábban, de van különbség a magas kockázat és az ostoba kockázat között. Látok pilótákat, akik olyan vakmerő dolgokat csinálnak, amelyek rendkívül magas kockázattal járnak. A legjobbak viszont képesek úgy vállalni nagy kockázatot, hogy közben elkerülik ezeket a meggondolatlan pillanatokat.”
Egy példával is érzékeltette a különbséget: „Bemész egy kanyarba, ami nem padlógázas, és megpróbálod padlón bevenni… Ez nem kockázatvállalás, ez ostobaság. De ha hiszel benne, hogy lehet padlógázas, és bízol az autóban, akkor megvan erre is a pillanat. Az időmérő utolsó szakasza, most megpróbálom.”
„De nem a hétvége első szabadedzésén kell ezt tenned, ott okosan kell vezetned. És ebből a szempontból nem változtam, mindig is megfontolt voltam.”
