Norris a világbajnoki cím megszerzése után először beszélt részletesen arról, hogyan élte meg a 2025-ös F1-es szezonzárót. Elmondása szerint a felkészülés napjai tele voltak bizonytalansággal, ám az autóba ülve váratlan nyugalom lett úrrá rajta. A futam végéhez közeledve aztán lelassult számára az idő, és egyszerre idéződtek fel benne gyerekkori gokartos emlékek és a családja képei.
Norris annyi előnnyel érkezett meg Abu Dhabiba, hogy egy harmadik hely is elegendő volt ahhoz, hogy megszerezze pályafutása első világbajnoki címét. A képlet egyszerűnek tűnt, de saját bevallása szerint lelkileg nehéz volt feldolgoznia, mi vár rá élete legnagyobb hétvégéjén.
„Az életem legnagyobb versenye előtti héten egyszerűen nem tudtam, hogyan kéne viselkednem” – idézte fel YouTube-csatornáján. „Nem tudtam, izgatottnak vagy inkább rémültnek kellene-e lennem. Azt hittem, iszonyúan ideges leszek, mert ideges vagyok minden futam előtt, minden időmérőn. Ez normális nálam. Azt gondoltam, ez az egész túl kaotikus lesz nekem.”
A rajt előtt azonban meglepő fordulat történt, Norris szerint az autóba ülve minden letisztult. „Amikor beültem az autóba, valójában készen álltam. Nyugodt voltam. Olyan volt, mint egy átlagos munkanap. Közben persze tudtam, hogy ez az a pillanat, eljött az idő, de mégis készen álltam rá” – mondta, majd rátért a hajrára:
„Őszintén mondom, normál versenynek érződött. Aztán két körrel a vége előtt hirtelen elkezdett lassulni az idő. Elkezdesz minden apró csavarra, minden vezetékre gondolni, elképzeled, mi történik az autóban, hogyan működik minden egyes alkatrész. „Benne vagy abban az állapotban, hogy mi romolhat el, miközben minden tökéletesen működik. Az agyad elkezd a legapróbb dolgokon kattogni.”
Az aggodalmas gondolatokat azonban pillanatokon belül emlékek váltották fel: „Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az első gokartos napomra gondolok. Egy kis teniszpályán voltunk, slickeket tettünk fel, és csak köröztem, fánkokat rajzoltam, szórakoztam” – mondta, majd így folytatta:
„Aztán hirtelen megjelent előttem anyukám a garázsban. Ez volt az első pillanat az egész évben, amikor igazán elkezdtem felfogni, mi történik, mi fog történni. A garázst láttam magam előtt. A szüleimet, a testvéreimet, mind ott voltak. És csak erre gondoltam az utolsó négy kanyarban.”
