A 2024-es szezon eddigi mindhárom időmérőjén a Q3-ba jutott, ám nem egészen elégedett a teljesítményével Lando Norris – a fiatal brit szerint eltér a vezetési stílusától az az autó, amely a jelenlegi szabályrendszer követelményei alapján lett építve.
A Motorsport.com oldalának adott interjújában arra a kérdésre, hogy a kvalifikációkon milyen akadályokkal kell szembenéznie, így felelt: „Az időmérőkön mindig egy kicsit többet kérnék az autótól bizonyos tereken – csak ki akarok menni a pályára, és támadni. Azonban ennek az ellenkezőjét kell tennem.”
„Ehhez nehéz adaptálódni, hiszen az időmérőkön más szinten tudnék lenni. De ez ezekkel a gumikkal és ezzel az autóval nem lehetséges. Egy teljesen eltérő módon kell vezetnem. Valami nincs a helyén – még a pár évvel ezelőtti autókhoz szokott stílusomat alkalmazom, és nem igazítom elég gyorsan az újakhoz. Ez teljesen az én felelősségem.”
„Az én feladatom adaptálódni és jobb munkát végezni. Ám az autónk karakterisztikája és vezethetősége is trükkössé teszi a feladatomat. Nagyon nehéz minden alkalommal tökéletes időmérős kört futni, de keményen dolgozom ennek az elérésén.”
A határok keresése
Norris szerint a jelenlegi időmérős problémák inkább abból fakadnak, hogy nehezebben találja meg az autó határait – ami ösztönösen jön neki: „Ha megkérdezi valaki, hogyan veszek be egy lassú sebességű kanyart – ötletem sincs. Az egyik nap ilyen, a másik nap olyan. Ez az egyik gyengeségem: tudni, hogyan fejleszthetem önmagam bizonyos területeken.”
„Amikor minden összeáll, remek időmérőt teljesítek. Azonban az elmúlt néhány évben kicsit halványult az az érzés, amikor egyszerűen kimegyek egy időmérőn, mindent képes vagyok beleadni, és olyan kört teljesítek, amilyet szeretnék. Nagyon nehéz kontroll alatt tartani, hogy mennyire vagyok agresszív egy gyorskörön, amikor a cél a minél rövidebb idő.”
A mentalitás megváltoztatása
Andrea Stella csapatfőnök korábbi nyilatkozata szerint a britnek mentalitását kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy jobb időmérőket teljesítsen – nem kell, hogy minden gyorskörén 100%-os agresszivitással vezessen. Ezt Norris így értékelte: „Nem lehet minden köröm 100%-os. Ez talán tíz körből egyszer valósul meg. Például, amikor a Q3-ban egy tökéletes kört szeretnék összerakni, megesik, hogy csak 98%-os lesz belőle.”
„Nagyon összetett dolog, és nagyon nehéz a határokon belül maradni. Akár néhány kilométer per órás eltérés a szél erősségében is elég ahhoz, hogy az abroncsok felhevüljenek vagy lehűljenek – ez pedig befolyásolja, hogyan veszed be a kanyarokat. Lehet, hogy egy méterrel előbb kell a fékre lépned, ami más és más következménnyel jár. Nem könnyű kontroll alatt tartani minden ilyen tényezőt.”
„A vezetés nekem egy ösztönös állapot – minél kevesebbet gondolkozom rajta, annál jobb tudok lenni. Amikor csak a lelátókat nézem közben, általában akkor végzek jobb munkát. Így, ha ezt az ösztönös folyamatot meg akarom változtatni, egyáltalán nincs könnyű dolgom – ez akár évekbe is telhet. Azonban pilótaként az a feladatom, hogy minél hatékonyabban tudjak alkalmazkodni.”
