Gianpiero Lambiase évek óta Max Verstappen versenymérnöke a Red Bullnál a Formula-1-ben. Annak ellenére, hogy a hollandot számos alkalommal halljuk agresszívebben megnyilvánulni a legdominánsabb idény közepette is a szakember irányába a csapatrádión, Christian Hornerék rendre elmondják, hogy valójában nagyon is jó a kapcsolat mérnök és pilóta között.

A Red Bull saját podcastműsorában, a Talking Bullsban most maga Lambiase beszélt arról, milyen a viszonyuk Verstappennel és hogyan változott az az évek során: „Szerintem természetes, hogy hét-nyolc év után kívülről-belülről ismerjük egymást, és tudjuk, mi mit vált ki a másikból vagy hogyan lehet átölelni a másik vállát. Úgyhogy szerintem tudjuk, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket és hogyan élvezzük ki a jobb pillanatokat.”

„Azt hiszem, három évvel ezelőttig, 2018-2019-2020-ban, amikor az autónk még nem volt annyira versenyképes, amennyire a csapat és szerintem különösen Max szerette volna. Már akkor láthattuk, hogyan tör fel benne a frusztráció, hiszen nem tudott harcolni a bajnokságért akkoriban. Azt mondanám, volt néhány hullámhegyünk és hullámvölgyünk a középső években…”

„Mivel a 2021-es évad annyira intenzív volt, azt hiszem, a kapcsolatunk és a kötelék közöttünk megszilárdult abban az évben, és a tavalyi és az idei esztendő csak ennek a folytatása volt. Igen, úgy gondolom, olyan ő nekem, mintha az öcsém lenne.”

Mindketten telhetetlenek és perfekcionisták

Verstappen maga is jelen volt a műsorban, és magyarázatot adott arra, miért tudja felbosszantani magát apró hibákon még akkora fölény és előny tudatában is, mint amivel idén rendelkezik:

„Még mindig felidegesítem magam. Még egy olyan domináns szezonban is, mint az idei. Ugyanez igaz GP-re. Továbbra is nyerni akarunk, továbbra is mindent a lehető legtökéletesebben akarunk csinálni, még ha senki sem tökéletes. Ezért vannak természetesen még mindig vitáink néha, de ennek mind az az oka, hogy a győzelem elérése hajt minket. Szerintem ez jó, mert ha nem így lenne, akkor valami nem stimmel.”

Egyetértett versenyzőjével Lambiase is: „Azt kérték, egy szóval jellemezzem Maxot. Az én szavam a „telhetetlen” – ami szerintem rám is illik. Nem számít, hány versenyt vagy bajnokságot nyerünk, a lényeg, hogy szerintem sosem vagyunk teljesen elégedettek, annyira magasan van nálunk a léc. Azt mondanám, mindketten perfekcionisták vagyunk ilyen tekintetben, hogy semmi sem elég jó. Ez motivál minket, hogy folytassuk, amit csinálunk és elérjük a lehető legjobbat.”