Kőkemény feladat vár Fred Vasseurre: a francia szakember 2023-ban egy olyan Ferrari irányítását veszi majd át, ami 2022-ben hibát hibára halmozott. Ha csak a stratégiai baklövésekre, a technikai problémákra, és a csúnyán elbukott fejlesztési versenyre gondolunk, rögtön egyértelművé válik, hogy a csapatvezetés szinte minden területén előrelépésre szorul a Scuderia. Ebben a cikünkben már kitértünk arra, hogy miért lehet jó választás a feladatra Vasseur, de most azt is megnézzük, hogy egész pontosan mik is ezek a feladatok.

Megbízhatóság

Ez tűnik a legegyszerűbbnek, ugyanis erre van a legkevesebb ráhatása Vasseurnek, és ha szerencséje van, már megoldódik, mire ő munkába áll. A Ferrari technikai gondjai nagyrészt a motorral kezdődtek és végződtek, márpedig egyes hírek szerint az olaszok rájöttek a probléma forrására, és mivel megbízhatósági fejlesztéseket továbbra is eszközölhetnek az erőforráson, így 2023-ra kijavítják, méghozzá úgy, hogy közben a teljesítményen is növelnek. Ennek részleteiről itt írtunk, most nem mennénk bele mélyebben ismét, de akár előfordulhat az, hogy ez a faktor Vasseur nélkül is megoldódik: Charles Leclerc szerint Mattia Binotto még most is a gyárban készíti elő a következő szezont, az ő mérnöki tudása pedig alighanem segít ezen a területen.

Stratégia

Ez már egy húzósabb feladat. Egy-egy hiba mindenkinél benne van, láthattuk, hogy idén a korábban sokszor bizonyított Mercedes is mellé tudott nyúlni, egy-egy hétvégén a Red Bullnak sem jött ki a lépés ezen a téren, de a folyamatos, futamról futamra elrontott taktika nem a véletlen műve. Az idény közepén a Ferrari stábja egyszerűen a nyomást nem bírta: az autó tudta a győzelemhez szükséges tempót, a pilóták is ki tudták belőle hozni, de minden váratlan vagy hirtelen helyzetre rosszul reagált Inaki Rueda és csapata. Hogy az előkészítésnél vagy a konkrét, stresszhelyzetben való döntéshozásnál csúsztak félre a futamok, azt csak az érintettek tudják, az mindenesetre sokszor egyértelműen látszott, hogy a felelősségvállalás nem erőssége a gárdának.

Ez pedig a Schumacher, Todt és Brawn nevével fémjelzett korszak óta visszatérő gyengesége a Ferrarinak. A belső struktúra, a hibáztató hozzáállás nem segíti azt, hogy a lehető legtisztábban gondolkodjon az, aki a stratégiáért felel, mert retteg attól, hogy rosszul dönt, hogy hibázik, és hogy annak utána milyen következményei lesznek. Binotto menesztése aligha nyugtatja meg az emiatt aggódó kollégákat, Vasseur feladata lesz olyan légkört teremteni, amilyenről például Toto Wolff többször is beszélt már a Mercedes kapcsán: csak a tökéletes elfogadható ugyan, de merjünk kockáztatni, merjünk újítani, merjünk rámutatni arra, ha valami rossz, találjunk rá megoldást, és ne rejtegessük a problémákat, mert azok előbb-utóbb úgyis kiderülnek.

A Ferrari konzervatív hozzáállása nagyon régóta jelen van, éppen Binottóról várták azt, hogy majd fordítani tud ezen, de nem tudta megtenni: most Vasseurön a sor, hogy próbát tegyen. A mindenkori Ferrari-vezér számára mindig ez az igazi kihívás: sokan túlságosan olaszosnak gondolják a belső berendezkedést, de kell egy olyan főnök, aki ezt el tudja mozdítani a győztes irányba. Ha pedig az érintettek nem félnek a kudarctól, akkor egyrészt nem játszanak értelmetlen biztonsági játékot, nem az alapján hoznak döntést, hogy vajon mit lehet majd megmagyarázni a nagyközönségnek, a főnöknek vagy az olasz sajtónak, hanem tudásuk legjavát adják.

Fejlesztési verseny

Hiába a szezon eleji gyors autó, 2022-ben óriási verést kapott ezen a fronton a Ferrari. A technikai hibákkal kezdődött, a stratégiai melléfogásokkal folytatódott, de az idény második felére, utolsó harmadára az is nyilvánvalóvá vált, hogy az F1-75-nek már a tempója sincs meg a győzelmekhez, sőt a Mercedes is utolérte a vörösöket amellett, hogy a Red Bull állva hagyta. Ez sem újkeletű probléma, a Vettel-korszakban, 2017-ben és 2018-ban is ütőképes autóval, remek formában kezdte az évet a Scuderia, majd jött a nagy visszaesés, a Mercedes év közben szépen lelépte riválisát.

Ezen az új vezetés sem tudott azóta változtatni, 2022 nagyon csúnya bukást hozott ezen a téren is, Vasseurnek pedig muszáj lesz ezt orvosolnia. Az év közben zajló fejlesztés vezetői munka kérdése: folyamatosan döntéseket kell hozni arról, hogy mikor, hova, mire és mennyi energiát, időt, pénzt fordítson a csapat, mi legyen a helyes irány, mikor mi a prioritás, mi legyen a fókuszban. Az nyilvánvaló, hogy Binotto alatt ez nem jól zajlott és az is nyilvánvaló, hogy enélkül nem lehet világbajnokságot nyerni, amikor az ellenfeleket Toto Wolff és Christian Horner vezeti, és a Red Bull, illetve a Mercedes olajozott gépezetét kell legyőzni.

A gyors alap még kevés, ha év közben nem tudja tartani valaki a lépést, az sosem lesz világbajnok: Vasseur egyik legfontosabb feladata, hogy az idény közben zajló munkát a megfelelő mederben tartsa és megfelelő sodrással áramoltassa.

Kommunikáció

Kár lenne tagadni, hogy a fent említett faktorokhoz képest ez az eredményesség szempontjából talán kevésbé fontos, de a gyakorlatban mégsem lehet rosszul csinálni. Ha megnézzük az említett riválisokat, akár Horner, akár Wolff mesterien csavarja az ujja köré az újságírókat, a szurkolókat, olykor-olykor a szövetséget, az egész közvéleményt. Narratívákat mesélnek, érthetően, világosan, jól megfogalmazott mondatokban beszélnek, leveszik a nyomást a csapatukról.

Ehhez képest Binotto egy karizma nélküli, kommunikációban finoman szólva sem erős mérnök volt, aki kiharcolta magának a csapatfőnöki pozíciót, de ezen a területen Horner és Woflf (hogy mást e mondjunk) megette reggelire. A zavaros magyarázatai, érthetetlen érvelései (a Chandhok-videó bizonyítékként felhasználása, hogy csak egyet válasszunk) mellett az sem volt világos, hogy pontosan mi is az irány, mi a terv. Azt nem tudjuk, hogy befelé is így kommunikált-e, de hogy kifelé nem tudta megfelelően képviselni a csapatot, az fix: Vasseurnek az is fontos feladata lesz, hogy ezt kiegyenesítse.

Ő azért egy bizonyított csapatfőnök, láttuk már jól dolgozni ebben a pozícióban (nem úgy, mint a kinevezése előtt Binottót), rendkívül jó humora van, az viszont természetesen nála is kérdés, hogy a Ferrarival járó hisztériát, nyomást hogyan kezeli majd.

Leclerc és Sainz helyzete

Charles Leclerc elégedetlensége elég nyilvánvalóvá vált ebben az évben, hiába bizonygatta ennek ellenkezőjét a monacói. Leclerc egyébként is hajlamos mentális problémákba bonyolódni, ostorozni magát, a vezérsége is kérdőjeles, nem igazán tudta ráerőltetni akaratát a csapatra, márpedig anélkül szintén nehéz vb-címet nyerni. Hogy az ő megnyugtatása, stabilitása, kibontakoztatása kiemelt feladat lesz Vasseur s zámára, az biztos. Ismerik egymást, dolgoztak már együtt, persze jóval kisebb tétekkel, jóval nyugodtabb helyzetben, de az alapvető bizalom megvan közöttük. Leclerc-nek pedig most ez kell: nehéz azt hinni, hogy rendületlenül bízott Binotto döntéseiben, munkájában, vezetői képességeiben, iránymutatásában.

Sainz helyzete talán egyszerűbb, ő más karakter, mint Leclerc, az viszont nagy kérdés, hogy a csapatnál mennyire kell favorizálni a monacóit, és mennyire van ennek köze Vasseur érkezéséhez: vajon az lesz a feladata, hogy kinevezze Leclerc-t egyes számúnak? John Elkann elnök egy-egy korábbi elszólásából akár erre is következtethetünk, akkor viszont a spanyollal is kezdenie kell valamit...

Rengeteg a feladat, de az eredmény azonnal kell – lesz segítsége?

A fentiekből is látszik, hogy Binotto nem egy olajozottan működő, csak itt-ott esetleg javításra szoruló rendszert hagyott hátra az utódjára. Rengeteg stratégiailag kulcsfontosságú ponton szorul azonnali kezelésre a szisztéma, Vasseurnek rögtön meg kell lépnie a szükséges változtatásokat úgy, hogy ha beiktatása után két hónappal nem versenyképes, valószínűleg kérdések, vádak, kritikák sortüzébe kerül. Persze ezt alighanem tudja is, hiszen a mindenkori Ferrari-főnökre ilyen sors vár.

Az viszont nincs kőbe vésve, hogy nem lehet megváltoztatni a szervezeti felépítést. Binotto egymaga volt az atyaúristen is a rendszerben, Vasseur viszont az általános menedzseri posztot kapta meg a csapatfőnöki mellé, míg Binotto igazgató volt. Ez azt sejteti, hogy a francia felett kontrollt gyakorolhat még valaki: itt jöhet képbe az utóbbi hónapokban előkerülő Benedetto Vigna. Az olasz fizikus-üzletember tavaly ősz óta tölti be a vezérigazgatói pozíciót a Ferrarinál (a lemondó Louis Camillerit váltotta), ahol azonban F1-es kérdésekben – ellentétben például az elődjével – egészen a közelmúltig nem igazán nyilvánult meg. Vignáról november végén lehetett egyre többet hallani a közelgő csapatfőnökváltás kapcsán, olasz értesülések szerint egyre nagyobb szerepet szánt neki ebben a projektben Elkann.

Ha az idei őrült F1-es csapatfőnök-keringőről szeretnél háttérinformációkat megtudni, hallgasd meg a Formula Podcast legfrissebb adását!