A mindig mosolygós ausztrál 2011 óta erősíti a Formula-1 mezőnyét, és ugyanazokkal az ambíciókkal érkezett a száguldó cirkuszba, mint bármelyik fiatal tehetség: pontot, pole-pozíciót, futamgyőzelmet szerezni, és világbajnoki címet nyerni. Az első három nem is egyszer sikerült neki, a Red Bullnál eltöltött évei különösen sikeresek voltak ebből a szempontból, eddigi nyolc győzelméből hetet velük szerzett.
Az energiaitalosoknál, mint többszörös világbajnok alakulatnál akár még a nagy álom teljesülését is várhatta volna, ám a csapat visszaesése és Max Verstappen megjelenése 2018-ban váltásra késztette Ricciardót. A Renault-val is végül csak a dobogóig ért fel, egy újabb csapatváltás után pedig most, a McLarennél eddig felemásan alakul a karrierje: a győzelem már a hátizsákban, de 2021 eddig sok küzdelmet is hozott.
Az idő közben telik, és a Méhészborz sem lesz már fiatalabb. Az új generáció pedig érkezik, egyre csökkentve az esélyét arra, hogy egyszer őt koronázzák a Formula-1 királyává. Ricciardo elismerte, korábban a tény, hogy még mindig nem világbajnok, sokkal jobban zavarta, mint most, amikor már ketyegne az óra. „Volt idő, amikor keseregtem, hogy mostanra már világbajnoknak kellene lennem, miért nem vagyok az, biztos rossz helyen, rossz időben, és ilyesmi” – kezdte Ricciardo az F1-es podcast, a Beyond The Grid legfrissebb adásában.
A célok időközben nem változtak, a hozzáállás azonban igen. „Talán annak köszönhetően, hogy érettebb lettem, már nem gondolok erre így. Még mindig azért vagyok itt, mert hiszem, hogy nyerhetek világbajnokságot, és akarok is nyerni. De bárhogy is lesz, már megbékéltem vele. Amíg mindent beleadok a pályán, teljesnek érzem magam.”
Nagy kérdés, hogy ezúttal beletalált-e a jó csapatba, a McLaren ugyanis szépen kúszik felfelé a világbajnoki tabellán, és néhány éven belül annak élén is szeretnének lenni. Ott van viszont a saját nevelésű tehetségük, Lando Norris, akit esélyesebbnek tartanak. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, vagyis a McLaren visszatalál a csúcsra, Ricciardo nem fog szomorkodni, ha ez csapattársa révén sikerül majd. Nem érezné elpazaroltnak az éveket és a tehetségét sem. „Ha mondjuk öt évig vagyok a McLarennél, és nem nyerünk bajnokságot, nem akarok arra az öt évre kudarcként tekinteni. Az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy öt évet az életemből lehúzhatok a vécén. Öt év nekem rengeteg idő. Talán ebben változott a hozzáállásom. Félreértés ne essék, nem lágyultam el, nem vagyok kevésbé motivált. De élvezni szeretném az időmet, amit itt tölthetek.”
A sport már így is elég sok kellemes emléket adott neki, és ezek az apró örömök éppúgy számítanak. Egy idő után egyre jobban megtanulja ezeket értékelni az ember. „A célom természetesen, hogy világbajnok legyek, minden reggel ezzel a vággyal kelek fel. De nem akarom, hogy ez határozza meg a boldogságomat. Tíz éve csinálom ezt, nem vagyok még bajnok, semmi garancia nincs rá, hogy az leszek. Nem akarok mindent erre feltenni, utána pedig egész életemben sajnálkozni, hogy nem sikerült. A monzai győzelem megadta mindazt a boldogságot, amire szükségem volt 2021-ben. Az mutatta meg, hogy nem csak a világbajnoki cím létezik” – fogalmazott Ricciardo.
