Nem igazán volt egyensúlyban a Scuderia két versenyzője az idei szezonban, sokkal inkább hasonlított a helyzet 2015-re, mint 2016-ra. Keith Collantine szakíró véleménye szerint úgy fogalmazhatunk, hogy tavaly a jégember felzárkózott, idén azonban ismét visszacsúszott.
Az istállón belüli összehasonlítások alapja, mind az időmérők, mind a versenyek tekintetében csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor mindketten be is fejezték azokat. Az ilyen egyenes erőfelmérőkben Raikkönen mindössze hat alkalommal verte meg Vettelt, ami pontosan ugyanakkora szám, amennyiszer Lance Stroll bizonyult jobbnak Felipe Massánál.
Ha fair módon közelítünk a finn teljesítménye felé, akkor meg kell említeni, hogy további két versenyen, normális körülmények között a német előtt végezhetett volna, ami ráadásul két potenciális futamgyőzelem lett volna Monacóban és Magyarországon. Előbbi esetben a boksztaktika kedvezett a négyszeres világbajnoknak, utóbbi futamon pedig Vettel kormányműve hibásodott meg, így csapattársa jó eséllyel támadhatta volna a győzelemért, de akkor már nem az volt a feladata, így megvédte őt a két Mercedestől.
Annak ellenére, hogy három-négy versenyen voltak kitűnő felvillanásai Raikkönennek, Collantine úgy véli, teljesen megérdemelten vált a Scuderiánál első számú pilótává Sebastian Vettel, különösen az időmérő edzéseken bizonyult ellenállhatatlannak. Márpedig az idei szabályok okozta kevesebb előzési lehetőség miatt ez meg is határozta a finn versenyeinek nagy részét. Vettel fölénye a statisztika szerint nagyon is látható.
Malajzia nem számít az időmérő edzések tekintetében, mivel Vettel mért kör nélkül zárt, de a német dominanciája szembetűnő. Nézzük tehát Vettel és Raikkönen összevetését a számok nyelvén.
Kvalifikáció: 15-4
Célba érés a csapattárs előtt: 14-2
A megszerzett pontok aránya: 317-205
A csapattárs előtt töltött körök versenyen: 702-260
