A 2017-es „trendektől” eltérően Stoffel Vandoorne sima hétvégét futott Szingapúrban: az előzetes félelmek után nem kellett erőforráselemet cserélni az autójában, így megőrizhette kilencedik rajthelyét. A belga szerencsésen megúszta az első méterek rajtbalesetét, majd hibátlan versenyt követően a hetedik pozícióban ért célba. „Jobb hétvégénk volt, mégis keserűek vagyunk, hiszen csak egy autónk ért célba” - nyilatkozta a McLaren versenyigazgatója, Eric Boullier a Motorsportnak.
„Fernando zseniális rajtot vett, de ilyen a versenyzés. A futam maga izgalmasan alakult, jó volt a rajongók számára. Papíron a hetedik-nyolcadik helyre lett volna esélyünk, Stoffel hetedik lett, s bár nem nyert semmit az előtte történtekből, hazahozta az autót, és szerzett néhány pontot. Azért is örülünk, mert még soha nem versenyzett itt, az egész hétvége nagyszerűen alakult számára. Tetszett a versenytempója, és hogy hogyan kezeli a különböző helyzeteket. Végig ritmusban autózott. Hétvégéről hétvégére egyre nagyobb az önbizalma, most kezdi el azt a munkát végezni, amire számítunk tőle.”
A verseny után Alonso azt mondta, a dobogótól esett el az egyes kanyarban történt baleset következtében, Boullier azonban egy fokkal árnyaltabban látja a helyzetet. „Nem tudom. A pálya gyorsabban száradt, mint azt vártuk, aztán hosszú ideig alkalmas volt az interekre. Ismerem a véleményét, és tiszteletben is tartom, de nem akarok arról beszélni, hogy ’mi lett volna ha’. A francia hozzátette, hogy bár ki akarják használni a Hondában rejlő utolsó teljesítménymorzsát is, a gyár nagy része már 2018-at tartja szem előtt.
„Még nem koncentrálok a következő évre, hiszen még van néhány versenyünk az évből. Nem fogom feladni az idei évet, a legjobbunkat fogjuk nyújtani a végéig. De a pályán lenni egy dolog, más, ha arról beszélünk, mi a helyzet otthon. Wokingban már a jövő lebeg a szemünk előtt, s bár rengeteg munkánk van, a pályán a valóságra és a 2017-es feladatokra kell koncentrálni. Leszegett fejjel haladunk az új kihívás felé, mindenki keményen dolgozik, és azt kell mondjam, nincs már semmi mögöttünk. Egy irányba tartunk.”
