A német gárda versenyzője kezd az F1 legendái közé tartozni, és a Mercedes csapatfőnöke szerint ő a sportág egyik legjobbja. A Brit Nagydíj lehetővé tette, hogy ismét nagyon közel kerülhessen az első pozícióhoz, és Sebastian Vettel mögött mindössze egyetlen pontra marad el a világbajnoki tabellán a háromszoros bajnok.
Hamilton a korral és a tapasztalattal a következő dolgokat sajátította el: „Az emberek edzenek, hibáznak, tudják, hogyan kell elkerülni a hibákat, mégis elkövetik őket. Úgy érezhetjük, hogy a bukásoknak sosincs vége. Régen napokba telt, míg feldolgoztam ezeket. De most már érettebb lettem, és rájöttem, hogy a győzelem nem minden.”
„Sok minden függ attól, hogy milyen az ember útja a sportban. Amíg a győzelem a legvégső cél, addig folyamatosan tanulhatunk, és amikor nem győzünk, az is csak megerősít. Néhányan elvárják tőlem, hogy bukjak, én győzelmet várok magamtól. Mindenki tisztában van, milyen az ellenfele, és csak a hibájára vár. Én utálok veszíteni. Vagy nyersz vagy utolsó vagy” - fedte fel filozófiáját a brit.
A Mercedes pilótáját első győzelmére emlékeztették: „Igen, ez 2007-ben volt Montrealban. Emlékszem, hogy lenéztem a dobogóról, és láttam apát a fülig érő mosolyával. Ő volt akkor a legbüszkébb ember. Akkor úgy éreztem, hogy mindent megtettem, amit remélt és elvárt tőlem.”
„Gyerekként nagyon nagy nyomás volt rajtam. Apa azt akarta, hogy jobb életem legyen, mint neki valaha is volt. Nagyon szerette volna, hogy sikeresek legyünk. Végül a dobogón lenni igazán varázslatos érzéssel töltött el” - folytatta apja nevelési módszereivel Hamilton.
A háromszoros világbajnok elmondta, egyáltalán nem fél vezetés közben: „Nincs semmi félnivalóm ebben a sportban. Nem tudom, miért, nálam ez így van. Amikor fiatalabb voltam, apa mindig azt mondtam: 'Ő valóban az én gyerekem? Mert ez egy őrült kölyök!'”
