Nem kevesebb, mint 12 vadonatúj pálya mutatkozott be a Forma-1-ben 1999 óta, amikor a Sepang International Circuit érkezése teljesen új alapokra helyezte a jövőbeli versenyek rendezését. Ezek közül néhány csak párig évig tudta megtartani a helyét a sportágban (Isztambul, Valencia, Korea, India), de a sportág gazdasági modellje továbbra is a semmiből felhúzott aszfaltcsíkok felé tendál: a 2017-es naptárban kilenc olyan pálya szerepel, amelyeknek 1998-ban még csak tervben, vagy még ott sem voltak!
Silverstone gazdasági problémái nem újkeletűek, ahogyan a történelmi helyszínek szenvedése sem: a Nürburgring tavalyelőtt nem tudta vállalni a rendezést, Hockenheim magasnak tartotta a Bernie Ecclestone-nak fizetett díjat, ahogyan Monza is gondokkal küszködik – nem beszélve az olyan a pályákról, melyek évekkel ezelőtt kizúgtak a versenynaptárból, mint Imola és Magny-Cours. A Maláj Nagydíj 1999-es érkezése új távlatokat nyitott a Forma-1 előtt, a versenyek rendezését, a pályák felszereltségét illetően. Az akkor a naptár legmodernebb helyszínének számító Sepangban olyan lelátókat és bokszépületeket húztak fel, amilyeneket soha korábban, utat mutatva a 21. századba – a dél-kelet ázsiai helyszín mellett az olyan helyszínek, mint Silverstone, őskövületnek tűntek.
A sepangi példán egyre-másra sorakoztak Bernie Ecclestone irodája előtt a gazdagabbnál gazdagabb országok futamrendezésért, a brit üzletember pedig kihasználta, hogy azok bármennyit képesek lettek volna fizetni azért, hogy az autók ott is felbőgjenek, ahol a motorsportkultúrának még a csírája is alig volt megtalálható. Bár néhány évnek el kellett telnie, 2004-ben azonban beindult a gőzhenger: érkezett Bahrein és Kína, 2005-ben Törökország, a Malajzia által kitaposott ösvényt követve. Ecclestone így már joggal mondhatta a történelmi jelentőségű európai helyszíneknek, hogy fejlesszenek, és akkor majd beszélnek a továbbiakról, hiszen minden régi futam helyére két újabb rendező jelentkezett.
Néhány pályán változtattak is: Hockenheim kinyírta a pilóták által kedvelt erdei szakaszát, hogy nézőbarátabbá váljon, a Nürburgringen is végeztek módosításokat, majd 2009-ben vidámparkot húztak fel az aszfaltcsík köré, ez pedig jól csődbe is vitte a szervezőket. Azok a pályák, amelyek nem végezték el a módosításokat, kizúgtak, Imola 2006-ban, Magny-Cours 2008-ban tartotta utolsó versenyét. A Brit Nagydíj Silverstone-ban maradásának feltétele a pálya és a bokszépületek teljes mértékű felújítása volt, melyet 2011-re el is végeztek, ám olyan mértékű összegbe kerültek, hogy a tulajdonos BRDC még most is azt nyögi, ebből pedig könnyen megérthető, miért szólnak a hírek folyamatos anyagi problémákról.
Az elmúlt 7-8 évben érkezett, vagy újjá varázsolt helyszínek, mint Szingapúr, Abu Dhabi, Austin, vagy Mexikóváros nem csak létesítmények, hanem élmények terén is szintet tudtak lépni. Silverstone-ban 122 ezren látogattak ki a pályára vasárnap, miközben a könyv első oldalát megnyitó Sepang nem szeretne versenyt rendezni 2018-tól nézőhiány miatt – kissé ironikus, nem?
Forrás: readmotorsport.com
