Azok a külső tényezők, amelyek év közben még befolyásolni sem tudták a párharcot, a döntőben szinte megoldhatatlannak feladatnak bizonyultak.
Szerencsére pár óra múlva élőben láthatunk egy újabb izgalmas döntőt, ami egészen biztosan emlékezetes lesz. Elvárható a Mercedestől, hogy az előző versenyekhez hasonlóan, a hajrában is egyenlő feltételeket biztosítson versenyzőinek.
1984-ben két szupersztár, Alain Prost és Niki Lauda verte kenterbe a teljes mezőnyt. A Porsche (TAG-ra keresztelt) motorjával felszerelt kitűnő McLarennel a mezőny fölé magasodtak. Érdekes, hogy azok is V6-os turbómotorok voltak – éppen harminc évvel ezelőtt!
Alain Prost ponthátrányból kezdte a döntő portugál futamot, az előző, nürburgringi győzelmével faragta egészen kicsire, három és fél pontra a lemaradását korábbi példaképével, Laudával szemben. Prostot segítette, hogy az időmérésen gond nélkül jutott az első rajtsorba, szinte bármelyik pályán lendületből vette az akadályokat. Laudának ez sokszor gondot okozott, ezért újabban nem is erőltette a dolgot, inkább az autó előkészítésével törődött. Azzal, hogy az övé legyen a legjobban beállított kocsi a versenyen.
A francia a győzelemre ment, átvette a vezetést, és onnan végig a kezében tartotta a versenyt.
Laudának szüksége volt legalább a második helyre, hogy világbajnok lehessen. Az osztráknak ezúttal vért kellett izzadnia, beszorult a középmezőnybe, és csak nehezen tudott előbbre kerülni. Kockáztatott is az előzéseknél, amelyekre korábban nem láttunk példát, egy másik Lauda volt a pályán Estorilban!
Mindent bevetve a harmadik helyre volt képes előrejönni, de a második helyen ott autózott Nigel Mansell, akit már nem lehetett befogni. Ekkor lépett közbe a sors, Mansell fekete Lotusának a fékje rakoncátlankodni kezdett, a brit elfékezte magát, majd kisvártatva félre is állt. Lauda megörökölte a második helyet, és ezzel a világbajnoki címet.
1986-ban három esélyes is volt a vb-címre, ezekből ketten a Williams kenyerét ették. Mansell és Piquet természetesen felkészült a mindent eldöntő versenyre, és Prost is reményeket táplált még, bár neki igazi huszárvágásra volt szüksége.
Nagy szerep jutott Prost csapattársának, az utolsó versenyét teljesítő Keke Rosbergnek (Nico Rosberg édesapjának). A finn úgy gondolta, búcsúzóul nagy gálát rendez, és fantasztikusan hajtott az élen, azok után, hogy egész évben gond volt az autójával, úgy tűnt végre minden klappol. A vb-cím esélyesei, Mansell, Piquet és Prost zavartan nézték, hogy mi lesz ebből. Az a Rosberg, akinek minden mindegy, most kiénekelni a sajtot a szájukból, hiszen elviszi a legnagyobb pontértéket (akkor 9 pontot) érő helyezést.
De ismét közbelépett a karma, Rosberg defektet kapott, még ő maga sem tudta, hogyan történt. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy ez megismétlődik. Mansell volt a következő, szétrobbant a kereke, és bár autóját zseniálisan egyenesben tartotta, elbúcsúzhatott a világbajnoki címtől. Prost is kereket cserélt már, és Piquet volt nyeregben – de közben a gumikat megvizsgálta a Goodyear, és melegen ajánlotta, hogy a biztonság érdekében le kellene cserélni. Piquet biztosan cifrákat gondolhatott, amikor kirendelték a depóba, és ezzel Prost ölébe hullott a győzelem!
A francia ezzel megvédte 1985-ös vb-címét, de számára sem volt ez nyugodt sétagalopp. Az üzemanyag szintjelzője arra figyelmeztette, hogy nincs elég benzinje, és ideje korán fog kifogyni. Ez már kétszer is megtörtént vele az évadban, az utolsó körben! Spórolnia kellett Prostnak, jobban, mint bármikor, jobban, mint az lehetséges lenne… és lássunk csodát, megcsinálta. Átgurult a célon, győztesként, és világbajnokként. Úgy érte el a maximumot, hogy képes volt megérinteni a minimumot, ebben volt ő nagymester.
