A vonalvezetés két hosszú egyenest tartalmazott a faluk között, valamint megterhelő kanyarokat a város tenger felőli oldalán. Az utak szűkek és huplisak voltak és a 25.8 kilométer hosszúságával a leghosszabb versenypálya volt az együléses bajnoki helyszínek közül. A hosszú pályákhoz (az eredeti Nürburgring és Spa-Francorchamps) hasonlóan Pescara nagyon veszélyes volt.
Az első versenyt 1924-ben rendezték itt. Ezen a helyszínen veszítette 1934-ben életét a Ferrari feltörekvő sztárja, Guy Moll.
Az 1930-as években itt rendezték a Copa Acerbót, az 1950-es években pedig 12 órás sportautó versenyeket.
Az 1950-es évek elején világbajnokságon kívüli Formula-1-es futamoknak adott otthont, majd 1957-ben az egyetlen világbajnoki versenyt rendezte. A Pescara Nagydíj több, mint 200000 nézőt vonzott és a Formula-1 naptárában a mai napig a leghosszabb pálya. Mivel Enzo Ferrari féltette pilótái biztonságát, ezért nem küldte el autóit erre a versenyre.
A pályán a legutolsó versenyt 1961-ben tartották, négyórás sportautó versenyt rendeztek itt, amelyet Lorenzo Bandini és Giorgio Scarlatti nyert. A futamot követően a pálya mint versenyhelyszín megszűnt, mivel lehetetlen volt a szervezőknek a pilóták és a nézők biztonságát garantálni.
