Peron állt a Buenos Aires-i Autodromo 17 Octobre megépítése mögött is - ez volt az első olyan versenypálya, amely Dél-Amerikában megfelelt a nemzetközi versenypályák előírásainak. Az október 17 dátum azért került a pálya megnevezésébe, mert Peron pártjának történetében ez egy jelentős időpont volt.
A Buenos Aires külvárosában, mocsaras területen épült pálya bejáratánál egy fehér boltíves rész kapott helyet, amely Almirante Guillermo Brownnak állított emléket. A pálya 12 különböző vonalvezetést tartalmazott. Az 1952 márciusában megnyitott aszfaltcsíkon rendezték a Peron Kupát, amelyet Juan-Manuel Fangio nyert meg. A következő évben az első argentin Formula-1-es világbajnoki futamot is itt tartották. A futamot Alberto Ascari nyerte, de a győzelmet beárnyékolta az a baleset, amely a túlzsúfoltság okozott. Kilenc ember halt meg. A katasztrófa ellenére a következő évben újra visszatért ide a Formula-1 mezőnye, 1954-1957 között a helyi hős, Juan-Manuel Fangio tudott győzni. 1958-ban Fangio visszavonult és Stirling Moss Cooper-Climax autójával mérföldkőnek számító győzelmet aratott - a brit pilóta volt az első, aki a Formula-1-ben farmotoros autóval győzni tudott.
Peron 1955-ös száműzetése és Fangio 1958-as visszavonulása, valamint a többi argentin pilóta - Gonzalez, Onofre Marimon, Carlos Menditeguy és Oscar Galvez - távozása után, az instabil kormányzat miatt az Argentin Nagydíj 1960 után (az utolsó futamot Bruce McLaren nyerte) kikerült a Formula-1-es versenynaptárból, hasonlóan a pálya sportautó versenyéhez a Buenos Aires 1000-hez.
1966-ban visszatért a katonai kormányzat, amely stabilizálta az országot, de 1971-ig - az új argentin versenyző, Carlos Reutemann felbukkanásáig - nemzetközi versenyek nem voltak Argentínában. Az 1971-es Buenos Aires 1000 nem volt örömteli verseny, halállal végződött, egy vitatott baleset történt, az olasz Ignazio Guintiba hajtott bele Jean-Pierre Beltoise, miközben az olasz pilóta Ferrariját tolta a pálya mellett. Két héttel később világbajnokságon kívüli Formula-1-es versenyt nézhetett a közönség, mely Chris Amon győzelmével zárult, a harmadik helyen a McLarent kormányzó Reutemann ért célba.
Egy évvel később Reutemann a Brabham-hez szerződött és hazai közönsége előtt pole pozíciót szerzett első világbajnoki versenyén. Reutemann ugyan soha nem nyert Argentin Nagydíjat, de a verseny emlékezetes maradt. 1977-ben például itt mutatkozott be a Wolf csapat és 1979-ben a Ligier meglepő dominanciát mutatott.
1981-ben a brazil Nelson Piquet nyert a helyiek nagy bánatára. Az év végén Reutemann a bajnoki címért folytatott harcban alulmaradt Piquet-vel szemben és visszavonult a sporttól. Ebben az időszakban Argentína támadást indított a Falkland szigetek ellen, amely rövid háborús időszakot okozott Angliával.
Ugyan 1983-ban újra civil kormány alakult Argentínában, de 1989-ig az autóverseny nem tért vissza az országba, ekkor Carlos Menem nyerte az elnökválasztást. Menem rajongott a sport iránt, fia sikeres volt a nemzetközi raliban. Menem állt az Autodromo felvirágoztatása mögött - amelyet Oscar Galvez tiszteletére átneveztek. 1991-ben a pályát Buenos Aires várostól egy privát befektető társaság vásárolta meg, azzal a céllal, hogy újjáépítsék azt. A munka 1992 augusztusában kezdődött meg, de a Formula-1 csak 1995-ben térhetett vissza a helyszínre. Az új pálya nem hasonlított az eredeti aszfaltcsíkhoz, a pilóták a huplik miatt panaszkodtak és azért, mert alig lehet előzni rajta.
A Formula-1-es cirkusz négy futamot rendezett, de 1999-ben egyértelművé vált, hogy nincs pénz a verseny megrendezésére és törölték azt.
A pályán 2009-ig motorversenyeket is rendeztek.
