1950 áprilisában leaszfaltozták a pályát és egy mérföld hosszúra hosszabbították meg, ezt követően autóversenyekre is használták a helyszínt, az 500 cm3-es Formula-3 széria állandó helyszíne lett. 1953-ban a Universal Motor Racing Club megalakult és a pályán versenyzői iskolát létesítettek. A következő évben a pályát 1.24 mérföld hosszúra bővítették - a Druids Bendnél egy hajtűkanyart adtak hozzá -, valamint megszélesítették és a haladási irányt megfordították, miután a pálya korábban az óramutató járásával ellentétes haladási irányú volt. 1955-ben egy lelátót is építettek, melyet a Northolt ügetőpályáról vásároltak meg. A Le Mans katasztrófa lökést jelentett Brands Hatch számára, mivel több, háború után épült pályát bezártak balesetveszélyessége miatt.
Brands Hatch megfelelt a követelményeknek és 1956-ban első alkalommal látta vendégül a Formula-2 mezőnyét, a futamot Roy Salvadori nyerte meg, aki egy korábbi sportautó versenyben szerzett sérüléseivel versenyzett. Egy hónappal később a második Formula-2-es versenyre is sor került, a futamot Colin Chapman nyerte a saját építésű Lotus 11-es autóval. Az év végén sorra kerülő harmadik Formula-2-es versennyel Brands Hatch már a komoly versenypályák közé emelkedett, bár a pálya ahhoz túl rövid volt, hogy komoly nemzetközi versenyeket is megrendezhessen. Ennek eredményeként a pályát üzemeltetők engedélyt kértek a vonalvezetés meghosszabbítására a pálya mögötti erdők kivágásával. A Kent állambeli hatóság erre engedélyt adott és 1960 augusztusában a világbajnokságon kívüli Silver City Trophy Formula-1-es versenyt rendezték meg, mely Jack Brabham győzelmével zárult.
1954 júliusában Brands Hatch első Formula-1-es világbajnoki versenyt rendezett és megegyezés született Silverstone-nal arról, hogy a két helyszín váltva rendezi meg a Brit Nagydíjat.
A Brands Hatch pályán a korai időszakban több halálos baleset történt, de 1965-66 telén a Paddock Hill Bend rettegett hírnevet szerzett, néhány hónapon belül George Crossman, Tony Flory és Stuart Duncan hunyt itt el, míg további két pilóta megsérült. Jo Siffert 1971-es halála után 1972-ben komoly, a biztonságra irányuló munkák kezdődtek.
Az 1970-es években Brands Hatch fontos szerepet kapott a Formula Ford szériában és 1976-ban itt rendezték a Formula Ford Fesztivált. Két évvel később az Indycar betétfutamainak adott otthont. 1983-ban 10 héttel azt követően, hogy váratlanul törölték a New York Nagydíjat, a pályán rendezték meg az Európa Nagydíjat.
Az utolsó Brit Nagydíjat 1986-ban futották Brands Hatch-ben, amelyet Nigel Mansell a Williams-Hondával nyert meg. Ebben az évben John Foulston vásárolta meg a pályát a Grovewood Securities-től és egy új vállalatot alapított, Brands Hatch Leisure néven. A következő évben Foulston elhunyt, miközben Silverstoneban egy McLaren Indycar autót tesztelt. A BHL Foulston özvegyére, Mary Foulstonra szállt át, de a vállalatot az a John Webb irányította, aki korábban a pálya sajtófőnöke volt, 1990-es visszavonulása után Nicola Foulston látta el a vezetői feladatokat.
Formula-1-es verseny híján Brands Hatch a Formula-3000-re koncentrált, de 1988-ban több baleset is történt, újra felmerült a kérdés, biztonságos-e a pálya. 1991-re a Formula-3000 is távozott a pályáról. Nicol Fulston nyugodt maradt és vitte tovább a BHL üzleti ügyeit. 1996-ben a londoni tőzsdére vitte az általa irányított vállalatot.
Ez nagy siker volt és Foulstoin megkezdte az előkészületeket arra, hogy visszacsábítsa a pályára a Formula-1-et. 1999-ben bejelentette, jogokat szerzett arra, hogy 2002-ben versenyt rendezhetnek. A szükséges engedélyek beszerzése megkezdődött, de közben Foulston 195 millió dollárért eladta a vállalatot az Octagon Motosports-nak. Az Octagon nem tudta az engedélyeket megszerezni és végül a Formula-1 irányítója Silverstone-nal kötött szerződést a Brit Nagydíj megrendezéséről.
2003-ban a London Champ Car Trophy mezőnye látogatott el a pályára és annak ellenére, hogy a verseny 40 ezer nézőt vonzott, a széria a következő évben már nem tért vissza a helyszínre.
A 2002-2003-as év etlén a Dingle Dell sikánt átalakították. A motorversenyeket irányító testület (FIM) kérte a módosítást az augusztusi World Superbike Championship futama előtt, de extra műfüvet is be kellett építeni. Nem sokkal a módosítás után Barry Sheene életét veszítette, így az új részt Sheene Curvénak nevezeték el.
2005. szeptember 25-én az első A1GP futamot rendezték Barnds Hatch-ben. Az A1GP mezőnyében a pilóták nem saját magukat, vagy csapatot, hanem egy-egy nemzetet képviseltek. Az első futam 18 körös sprintfutam volt, Nelson Piquet Junior nyerte az A1 Team Brazil számára. A 35 körös főversenyt szintén az ifjabbik Piquet nyerte.
A 2006-os esős és hűvös május 21-én a WTCC is ellátogatott a pályára. Az időjárás ellenére nagyszámú érdeklődő volt kint a pályán, ahol a két versenyt nedves aszfalton rendezték. Ebben az évben a DTM mezőnye is tisztelet tette a pályán.
Az A1GP 2006/2007-es szezonját lezáró futam is Brands Hatch pályán kapott helyet.
2007-ben a DTM és a WTCC versenynaptárába ismét bekerült a Brands Hatch-i helyszín. 2008-ban szintén mindkét túraautó sorozatot, valamint az A1GP-t is vendégül látta a pálya.
A Superbike világbajnokság 1993-2008-ig versenyzett a pályán. 2009-ben a pálya tulajdonosai, a MotorSport Vision és a bajnokságot szervező FG Sport nem tudtak megegyezni a rendezési díjakban.
2009-ben Brands Hatch-ben tartották az A1GP utolsó versenyét, majd a záró, mexikói futamot törölték.
2009-ben és 2010-ben a DTM, valamint a WTCC mezőnye újra a pályán volt. 2011 és 2013 között azonban már csak a DTM pilótái versenyeztek az aszfaltcsíkon.
2014-re a DTM mezőnye is hátat fordított a pályának, miután a széria Kelet-Európa és Kína felé terjeszkedett.
