Jacques Villeneuve visszaemlékezett pályafutása egyik meghatározó időszakára, amikor óSchumacherrel vívott kiélezett csatákat a Formula–1-ben. Elmondása szerint kapcsolatuk a pályán kívül szinte nem is létezett, miközben a pályán komoly mentális harcot vívtak. Első futamgyőzelmét is Schumacher ellen szerezte, tudatos versenyzéssel tartva maga mögött riválisát.
A rivalizálás csúcspontja az 1997-es idény volt, de Villeneuve már egy évvel korábban, újoncként is komoly fejtörést okozott Schumachernek. 1996-ban, első Formula–1-es idényében aratta első futamgyőzelmét a Nürburgringen, méghozzá egy feszült csatában a Ferrari pilótája ellen. „Nagyszerű volt, és végig ott volt a tükrömben” – idézte fel a versenyt, majd rámutatott, hogy akkoriban még az amerikai versenyzésből hozott szemlélettel vezetett.
„Akkor még IndyCar-stílusban versenyeztem, ami azt jelenti, hogy nem építesz ki nagy előnyt. Kontrolláltam Michaelt, végig a tükörben tartottam, mert ehhez voltam szokva. Ez az évek során megváltozott, amikor rájöttem, hogyan kell a Formula–1-ben versenyezni, de időbe telt” – mondta, majd így folytatta:
„Nem volt szükség előzésekre ahhoz, hogy izgalmas legyen a futam. Folyamatosan olyan közel volt, hogy egy apró hiba elég lett volna neki az előzéshez, és utána már nem tudtam volna visszaelőzni. Mindig nehéz, amikor te vagy a préda, mert csak hibázhatsz.”
A kemény csaták ellenére a pályán kívül gyakorlatilag nem álltak kapcsolatban a kanadai elmondása szerint: „Soha nem voltunk jóban. Ez egy furcsa helyzet, mert soha nem igazán töltöttünk együtt időt, pedig ő volt a fő ellenfelem” – mondta, majd arra a kérdésre, hogy a rivalizálás intenzitása állhatott-e a háttérben, így válaszolt:
„Nem vagyok benne biztos. Talán azért, mert a Villeneuve név még mindig kötődött a Ferrarihoz, és ennek is hatása lehetett. Tudta, hogy nem érdekel, nem voltam tőle lenyűgözve vagy megijedve, és szerintem ehhez nem volt hozzászokva.”
„Ezért a csatáink nem mindig alakultak jól számára, mert képes voltam tartani magam ellene” – mondta, majd arra is rámutatott, hogy Schumacher hozzáállását meghatározhatta az ellene mutatott küzdőszellem: „Amikor később a BAR-nál voltam, láttam, hogy kivár. Volt benne valami, talán tisztelet, talán bizonytalanság, mindenesetre tudta, hogy harcolni fogok.”
