1958 és 1970 közt kereken 100 Formula-1-es futamon állt rajthoz, ezek több mint egynegyedén dobogóra állhatott, négyszer futamot is nyert, háromszor végzett világbajnoki dobogón, legjobb évében, 1960-ban ezüstérmes lett Jack Brabham mögött. Impresszív eredménylista, a világ mégsem ezért emlékezik elsősorban Bruce McLarenre...
A Formula-1-ben az 1958-as Német Nagydíjon egy ötödik hellyel bemutatkozó Bruce McLaren a márkahűség egyik mintaképe volt hosszú éveken át, hiszen egészen 1965 végéig a Cooperrel maradt, s csak akkor hagyta el a brit gyárat, amikor egyértelművé vált, hogy a többszörös bajnok konstruktőr csillaga leáldozóban van. Az új-zélandi 1966-ban már saját csapatával nevezett be a világbajnokságra, autóját, az M2B-t a korábban a Concorde fejlesztésében is közreműködő Robin Herd tervezte.
Az első években néhány pontszerzés jutott csupán a Bruce McLaren Motor Racingnek, az áttörésre 1968-ig kellett várni, amikor a világbajnoki címvédő Hulme az új M7A első versenyén második lett, majd McLaren Spában megszerezte a csapat első futamgyőzelmét. A szezon végén valósággal remekelt az istálló: Hulme kétszer nyert, McLaren két második helyet szerzett az utolsó négy versenyen, így a bajnokságban ezüstérmet szerzett a csapat, míg egyéniben Hulme harmadik, McLaren pedig ötödik lett.
Három dobogó a következő évben is összejött a csapat alapítójának, aminek köszönhetően 1962 után először ismét az első háromban zárta a világbajnokságot. A versenyzés mellett természetesen folyamatosan tesztelt, fejlesztett, csapatával több vasat tartott a tűzben egyszerre. Különösen kiemelkedő eredményeket ért el a Can-Am sorozatban, ahol 1967-ben és 1969-ben versenyzőként ünnepelhetett bajnoki címet, s 1967 és 1971 közt minden évben a McLaren valamely versenyzője ért a csúcsra.
A két utolsó sikert a csapat alapítója már nem érhette meg. Negyvennégy évvel ezelőtt, 1970. június 2-án McLaren csapata új Can-Am-autóját, az M8D-t tesztelte Goodwoodban, amikor műszaki hiba miatt elvesztette az irányítást az az autó felett és egy pálya melletti épületnek csapódott. A 33 esztendős McLarennek esélye sem volt túlélni a mintegy 270 kilométer/órás sebességgel történt balesetet.
Végezetül álljon itt Bruce McLaren talán leghíresebb idézete, melyet azt követően írt, hogy csapattársa és barátja, Timmy Mayer az 1964-es Tasman Series utolsó hétvégéjén halálos balesetet szenvedett: A hír, hogy ilyen hirtelen meghalt, szörnyű sokként ért mindnyájunkat. De ki mondhatná, hogy nem látott, tett és tanult többet a neki megadatott néhány év alatt, mint sok ember egész életében? Az, hogy valamit jól csinálsz, annyira értékes dolog, hogy nem lehet ostobaság az sem, ha belehalsz, miközben próbálsz még jobb lenni. Az élet elpazarlása lenne, ha valaki semmit sem kezdene saját képességeivel. Úgy érzem, az életet nem csak években, hanem eredményekben is kell mérni.
