Az 1954-ben bemutatkozó új motorszabály, amely 2,5 literes feltöltő nélküli motorokat engedélyezett az F1-ben, a Mercedes visszatéréséhez vezetett. Ãgy 1954 júliusában a soros nyolchengeres erőforrásával a W196-os be is mutatkozott a reims-i Francia Nagydíjon, ahol egyből győzelmet aratott.
A németek három áramvonalas karosszériájú versenyautóval készültek a gyors egyenesekkel tarkított franciaországi pályára, az autókat pedig olyan nagy nevű pilóták kapták, mint Juan Manuel Fangio, Karl Kling és Hans Herrmann. A legenda ezzel megszületett, és a következő 18 hónapban az áramvonalas és a nyitott karosszériával a W196-as szinte számolatlanul nyerte a nagydíjakat.

A siker nem a véletlennek volt köszönhető, a Mercedes ugyanis a már az 1930-as években is jól bevált stratégiáját alkalmazta: mozgósíts jelentős forrásokat a versenyzés érdekében, különítsd el a tervező és fejlesztő osztályaidat, végül építs és fejlessz autókat. A Mercedesnél a korban hihetetlennek számító 200 főnél is több mérnök, tervező és szerelő dolgozott a sikerért, a költségvetésüknek pedig gyakorlatilag nem volt felső határra. Az ellenfeleknek egyszerűen nem volt esélyük. A stuttgarti műhelyekből nem kevesebb, mint 15 különböző tengelytávval készült karosszéria és 70 különböző erőforrás került ki.
A W196-osnak térbeli acél csőváza, valamint független első felfüggesztése volt, lengőkarokkal és torziós rugókkal, míg hátul lengőtengellyel kombinált torziós rugókat alkalmaztak a mérnökök. Az újdonságok mellett azonban a hagyományőrzés is helyt kapott, így hatalmas belső elhelyezésű dobfékek lassították az autót. A motort is a kettősség jellemezte, a 2496 köbcentiméteres soros 8 hengeres erőforrást két négyhengeresből rakták össze, míg a szelepek úgynevezett desmodromicus vezérlést kaptak. A motor teljesítménye 257 lóerő volt 8200-as fordulatszám mellett, később azonban már 290 lóerőt is ki tudtak sajtolni belőle a német mérnökök 8500-as fordulatszámon.

1955-ban pedig egy fiatal tehetséges angol pilóta, Stirling Moss is csatlakozott a csapathoz, aki Aintree-ben a Brit Nagydíjon meg is szerezte első futamgyőzelmét az autóval. "A Mercedes minden részletében lenyűgözött engem" - emlékszik vissza Moss. "Hogy ez a szerelő miatt volt-e, aki a semmiből tűnt fel egy üveg forró vízzel, szappannal és egy kendővel, vagy amiatt, hogy a nap végén kaptam egy extra dollárt, hogy megtisztíttassam az én utcai autómat is, hogy az illeszkedjen a Mercedes imázsához...? Nem csináltam titkot belőle, hogy a dollárt zsebre vágtam, majd magam mostam le az autómat."
A Mercedes fölényének egyik titka a motor mellett az volt, hogy a pilóták a futam közben 1955-ben a cockpitból is állítani tudták az olajszint változtatásával a felfüggesztés keménységét, kezelhetőbbé téve ezáltal az autót. A felfüggesztés állításának a lehetősége pedig az üzemanyag fogyásának függvényében egyre fontosabbá vált, az egyre könnyebbé váló autó ugyanis a lágyabb rugókon kezelhetőbbé vált.

Egy nem jellemző motorhibát leszámítva, ami a Monacói Nagydíjon történt, a Mercedes uralta az 1955-ös szezont, és bár autóik csak hat futamon álltak rajthoz, így is öt futamgyőzelmet szereztek, amiből három kettős győzelem volt, míg egyszer az első négy helyen egyaránt a Mercedes autói értek célba.
Talán, ha Alberto Ascari nem hal meg, és a Lancia nem száll ki még a szezon vége előtt, akkor lehet, hogy nem lett volna ilyen hatalmas a Mercedes fölénye, mint ahogyan azt a rekordok mutatják. A sikertörténet azonban hamarosan véget ért: a szörnyű 1955-ös Le Mans-i tragédiát követően, ami a Mercedes pilótája, Pierre Levegh és 82 néző életét követelte, a Mercedes hosszú időre hátat fordított a sportnak, és gyári csapatként 2010-ig nem is tértek vissza az F1-be.
Technikai specifikáció - Mercedes W196
Karosszéria: W196
Felfüggesztés: független, kettős keresztlengőkaros
Motor: soros 8 hengeres
Lökettérfogat: 2496 köbcentiméter
Teljesítmény: 290 lóerő
Maximális fordulatszám: 8500 percenként
Sebességváltó: 5 sebességes kézi
Súly: 720 kilogramm
Tengelytáv: 2350 milliméter
Gumiabroncsok: Continental
Pilóták: Juan Manuel Fangio, Stirling Moss