A film tanúsága szerint Niki Lauda a BRM színeiben mutatkozott be a Forma-1-ben, a valóságban azonban a March csapathoz vásárolta be magát. Debütálására hazai futamán került sor 1971-ben, de sem akkor, sem a következő év során sem szerzett pontokat. A kép az 1972-es Monacói Nagydíjon készült.
Lauda 1973-ben már valóban a BRM csapatnál versenyzett, de a sikerek még mindig elkerülték. Igaz a Monacói Nagydíjon egy darabig a harmadik helyen autózott, és egyesek szerint ezzel hívta fel magára Enzo Ferrari figyelmét. Az USA Nagydíjon (képünkön) csak a 21. helyről rajtolhatott és 20 kör után kiesett.
Ugyanezen a futamon James Hunt a bombameglepetésnek számító második helyen futott be. A Rush nézői úgy gondolhatják, hogy Hunt Lord Alexander Hesketh saját építésű autójával kezdte meg Forma-1-es karrierjét, holott egy, a March csapattól 35 ezer dollárért vásárolt autóval (képünkön) mutatkozott be. A kocsi még az előző évben készült, de az eladás előtt alaposan átépítette a csapat.
Clay Regazzoni (balról) Lauda csapattársa volt a BRM-nél. A svájci versenyző az 1974-es évadra visszatért a Ferrarihoz és a film szerint ő beszélte rá Enzo Ferrarit, hogy Laudát is igazolja le. Hogy ez igaz-e, azt sajnos örök homály fedi. Az biztos, hogy a két versenyző remekül kijött egymással, még Long Beach-i pálya betonfalán ücsörögve is együtt sütkéreztek az 1975-ös USA Nagydíj előtt.
Niki Lauda az 1974-re a Ferrarihoz szerződött. Ebben az évben még az előző szezonban épített 312B3-ast használta a csapat, igaz a Spanyol Nagydíjra két vadonatúj példányt készített belőlük. Az osztrák a 015-ös karosszériaszámú autóval megnyerte a versenyt, mindössze negyedik futamát a Scuderiánál"
A Hesketh csapat saját építésű autója, a 308-as a bajnokságon kívüli Race of Champions versenyen mutatkozott be 1974 márciusában. Megálmodója a brit tervező-zseni, Dr. Harvey Poslethwaite akkor még csak 30 éves volt. A később a Ferrarinál is megforduló szakembert 1999-ban szívinfarktus vitte el.
A 308-as nem volt rossz autó, de Hunt szenzációs versenyzése is kellett ahhoz, hogy megnyerje az 1975-ös Holland Nagydíjat a Ferrari kettőse előtt. A száradó pályán a csapatvezető, "Bubbles" Horsley tanácsára a lehető leghamarabb kijött slickgumikért, ami nyerő húzásnak bizonyult.
Niki Lauda Hollandiában csak a második helyen végzett, de az év során ötször is győzni tudott a Forma-1 történetének egyik legszebb autójával, a Ferrari 312T-vel, így megnyerte a világbajnokságot. Hunt az összesítésben a figyelemreméltó negyedik helyen végzett.
Lord Hesketh istállója az év végén tönkrement, James Hunt pedig az utolsó utáni pillanatban leszerződött a Mclarenhez az 1976-os szezonra. Az idénynyitó Brazil Nagydíjon máris övé lett a pole pozíció, de a 33. körben felakadt a gázpedálja és kicsúszott. A címvédő Lauda győzelemmel kezdte az évet.
A Német Nagydíj előtt Laudának 35 ponttal szerepelt több a neve mellett, mint Huntnak. Ekkor azonban megtörtént a filmben szinte hajszálpontosan lemásolt, majdnem végzetes kimenetelű baleset. A képen jól látható, mennyi összeroncsolódott Lauda autója. A pontos okra sohasem derült fény, a Rush alkotói azt a teóriát dolgozták fel, mely szerint futóműhiba történt.
Lauda sisakja lerepült a baleset során - ezért is éghetett össze annyira súlyosan a versenyző arca és ezért lélegezhetett be mérgező gázokat, melyek majdnem az életét követelték.
A film egyik kulcsjelenete, mikor az 1976-os Olasz Nagydíj sajtótájékoztatóján egy újságíró arról faggatja Laudát, hogy a házasságát nem fogja-e tönkretenni az összeégett arca. A Rush-ból nem derül ki, de Niki és Marlene még egy jó ideig együtt maradt a baleset után, útjaik csak 1991-ben váltak el.
Niki Lauda visszatérése után a negyedik helyen futott be Monzában. A filmben nem esik szó arról, hogy Huntnak a mezőny végéről kellett rajtolnia, mivel az olasz ellenőrök szabálytalannak találták McLarenjének edzésen használt üzemanyagát. Hunt megpróbálta magát előreküzdeni, de nagy igyekezetében már a 12. körben kicsúszott.
James Huntról mindenki pontosan tudta, hogy rendkívüli módon kedvelte a gyengébbik nemet. (Sokkal jobban, mint ahogy ez a filmből kiderül.) Úgy tűnik, hogy Japánban is inkább a hölgyek társaságát kereste, ahelyett, hogy a világbajnoki cím megszerzésén járt volna az esze.
Kissé hihetetlennek tűnhet a Rush nézői számára, de James Hunt sisakjának plexijét valóban kifúrták az 1976-os Japán Nagydíj startja előtt, mégpedig annak érdekében, hogy az esős versenyen ne párásodjon be. A trükk bevált"
A képen a sorsdöntő Japán Nagydíj rajtja látható. Elöl James Hunt, mellette Mario Andetti (a futam későbbi győztese), mögötte a negyedik helyről startoló Lauda. A kép nem adja vissza, mekkora esőfüggönyben zajlott a verseny.
A valóságban is úgy történt, ahogy a filmen: Niki Lauda nem találta biztonságosnak a körülményeket és már két kör megtétele után a bokszba hajtott a Ferrarival. Igazi sportemberre valló magatartás, hogy felvállalta a döntését, és nem fogta motorhibára a kiállást, ahogy azt Mauro Forghieri, a Ferrari akkori főtervezője javasolta neki.
James Hunt a verseny leintése előtt öt körrel defekt miatt állt be a bokszba. A csapat nem várta, így a csere 27 másodpercig tartott. (Akkoriban 15-20 másodperc számított elfogadható időnek.) Az ötödik helyen tért vissza a versenybe, mely nem lett volna elég, hogy megelőzze Laudát a pontversenyben.
A futam leintése után James Hunt magából kikelve szállt ki a McLarenből, mivel meg volt róla győződve, hogy elbukta a világbajnoki címet. A képen a csapatfőnök, Teddy Mayer próbálja lenyugtatni, és megértetni vele, hogy a harmadik helyen futott be, melynek köszönhetően egy ponttal legyőzte ellenfelét.
Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy Niki Lauda még 64 évesen is aktív lesz majd, és egy Forma-1 csapat résztulajdonosaként annak irányításából is kiveszi a részét. James Hunt azonban már húsz éve nincs közöttünk, teljesen elszegényedve halt meg szívinfarktus következtében.
Felhasznált irodalom:
Niki Lauda: For the record: My years with Ferrari
Tom Rubython: Shunt - The Story of James Hunt
Anthony Pritchard: Ferrari - Men from Maranello
Mike Kettlewell: Autocourse 1976/77
Mike Lang: Grand Prix! (1974-1980)
David Hodges: A-Z of Grand Prix Cars
