Mika Pauli Häkkinen 1968. szeptember 28-án született a Finnországi Vantaaban (Helsinki elővárosa). A villámgyors Mikát, karrierje kezdetén a honfitárs Keke Rosberg segítette szponzorpénzhez jutni. A taxisofőr apuka és titkárnő anyuka családjában felnövő finn versenyzőcsemete már az alacsonyabb kategóriákban is igencsak kitűnt társai közül. A versenyzői karrierjét 5 évesen gokartozással kezdő Hakkinenre öt bajnoki cím után 1986-ban felfigyelt a Formula-1 első finn világbajnoka Keke Rosberg. Hakkinen pedig nem okozott csalódást, 1987 Skandináv Formula-Ford bajnok lett, majd 1988-ban simán nyerte az Opel Lotus Eurószériát, 1990-ben pedig a Brit Formula 3-as sorozatot, ahol 9 futamgyőzelemmel a honfitárs Mika Salót győzte le hatalmas fölénnyel, majd az 1990-es Makaói Formula-3-as nagydíjon azonban egy másik fiatal tehetség Michael Schumacher állta az útját, kettőjük küzdelmének pedig egy ütközés vetett véget, amiből nem meglepő módon a német került ki győztesen.
Ezek után csak idő kérdése volt, hogy Hakkinen mikor jut be a Forma-1-be, de nem kellett a debütálásra sokáig várni, ugyanis már 22(!) évesen a rajtrácsra gurulhatott Lotusával. Ekkor 1991-et írtunk, de az egykori legendás csapat, a Lotus már hosszú ideje mélyrepülésben volt, így az is csodának számított, hogy a szőke finn első idényében két pontocskát is begyűjtött. 1992-ben azonban Hakkinen a továbbra is harmat gyenge Lotus-Fordjával már 11 pontot szerzett, amivel a bajnokság 8. helyéig jutott, a Francia és a Magyar Nagydíjon két 4. helyet is szállítva a csapatnak. Ãgy nem csoda, hogy a fiatal finn felkeltette a Williams és a McLaren csapatok figyelmét is. Hakkinen végül a McLarenhez szerződött, az 1993-as szezonra, először csak tesztpilótának, de Michael Andretti le szereplése lehetővé tette a számára, hogy az év utolsó három nagydíján már, mint a McLaren csapat pilótája guruljon a rajtrácsra. Andretti botrányosan gyenge teljesítményét megunva ugyanis Ron Dennis az év utolsó három futamára lehetőséget adott az év közben magát Porsche Szuperkupa versenyekkel - a monacói és a hungaroringi futamokat meg is nyerte - formában tartó Hakkinennek. Hakkinen mindenki döbbenetére már a Portugál Nagydíj időmérő edzésén megverte az edzés király Ayrton Sennát, majd a futamon sokáig a harmadik helyért harcolt, végül azonban a nagy igyekezetében a 33. körben a falnak csapta az autóját. A finn pilóta verseny mérlege az 1993-as szezonban egy kicsúszás, egy fékhiba és egy harmadik hely azonban megerősítette helyét a csapatban.
Hakkinen, Ayrton Senna távozása miatt 1994-ben gyakorlatilag a csapat első számú pilótájává lépett elő. A következő évek azonban nem sok jót tartogattak a feltörekvő finn számára. A Peugeot és a Mercedes motorok nemcsak gyengébbek voltak a korszakot uraló Renault erőforrásainál, de sokkal megbízhatatlanabbak is, és a forrófejű Mika vagy összetörte, vagy műszaki hiba miatt kormányozta a pálya szélére McLarenjét a legtöbb futamon. De amikor sikerült célba érnie, akkor szinte majdnem mindig a dobogón állt, jó példa erre az 1994-es szezon, amikor a 16 futamból Hakkinen hatszor látta meg a célvonalat, és ezen a hat futamon egy 2. és öt 3. helyet szerzett, amivel az év végén a bajnokság 4. helyén zárta a szezont. 1995-ben pedig két második hellyel növelte az időközben a Mercedes erősebb, de még kiforratlan erőforrásaira váltó McLaren gyűjteményét. A gyakran életveszélyesen, de hihetetlenül gyorsan vezető finn az 1994-es Német Nagydíjon bemutatott horror rajtjáért egy futamos eltiltást is kapott, az 1995-ös Ausztrál Nagydíjon pedig majdnem az életét követelte egy baleset, Hakkinen életét csak a gyorsan megérkező mentők és Professor Sid Watkins gégemetszése mentette meg. Mika azonban felépült és lehiggadt, 1996-ban a korábban forrófejűként ismert finn pilóta a 16 futamból 11-szer pontszerző helyen ért célba, az újabb négy 3. helye mellett azonban az az első győzelem csak nem akart megszületni. Erre végül egészen 1997-ig kellett várnia, de onnantól azután önbizalommal telve meg sem állt két világbajnoki címig, valamint 20 győzelemig. 1997-ban a McLarenhez igazolt sztártervező Adrian Newey MP4/13-as és MP4/14-es konstrukciói és az új Mercedes motorok ereje ugyanis végül 1998-ban és 1999-ben világbajnoki címhez segítette Hakkinent. A halk szavú, fanyar humorú finn azonban nem bírta a ránehezedő nyomást és rivaldafényt, bár az 1999-ben Imolában és Monzában elkövetett hatalmas hibái mellett még időnként képes volt olyan bámulatos versenyekre és előzésekre, amit például a 2000-es Belga Nagydíjon Michael Schumacher ellen vitt véghez, Hakkinen azonban végül mégis a visszavonulás mellett döntött. Az 1990-es évek végének egyik legeredményesebb pilótája végül kilenc szezont töltött Wokingban, majd a 2001 után az apaságot választotta.
A Repülő Finnt 2005-ig lehetett távol tartani a versenypályáktól, majd néhány Formula-1-es teszt után a DTM-ben talált új otthonra, gyári Mercedes pilótaként. A túraautózásban ugyan elmaradtak a világraszóló sikerek, ám három év alatt összehozott három futamgyőzelem és a kétszeres világbajnok neve így is rengeteg nézőt vonzott a versenyekre, az euróban számolva nyolc számjegyű fizetéséért cserébe. A bukósisakját 2007-ben "véglegesen" szögre akasztó Mika Hakkinen jelenleg a 13 éves fia, Hugo Hakkinen gokartos pályafutását egyengeti, miközben időnként honfitársa, a ma már a Formula-1-ben versenyző Valtteri Bottas menedzsmentjének is besegít. Hakkinen legutóbb 2011-ben a Team AMG China csapat színeiben egy Mercedes-Benz SLS AMG GT3-as versenyautóval az International Le Mans Cup a 6 órás Zhuhai futamán állt rajthoz.
Mika Hakkinen pályafutása alatt 165 futamon indult a Formula-1-ben, két világbajnoki címet (1998, 1999), 20 futamgyőzelmet, 26 pole pozíciót, 25 leggyorsabb kört, 51 dobogót és 420 világbajnoki pontot szerzett.
