F1 vs IndyCar

"Nos, lefogadom, hogy te nézted a Monacói Nagydíjat, mert egyébként ugye nem olvasnád el ezt a cikket. Így kezeket fel ki látta? Ah, értem" tisztességes műsor volt.

Most jöjjön a következő kérdés.

Mennyien is látták az Indy500-at?

Nos, ez már nem annyira jó ugye? Sokkal, de sokkal kevesebben"

Sőt ez már tragikus.

Annak ellenére, hogy a Monacói Nagydíj Az Autósport esemény szerintem egy kicsit leeresztett. Nico Rosberg biztosan elhallgattatta a kritikusait, ahogyan a káosz közepette is megőrizte a hidegvérét pontosan 30 évvel azt követően, hogy az édesapja is győzött Monacóban. Hmm, a baleset talán látványos volt, de baleseteket senki sem szeret nézni, különösen nem Monaco szűk utcáin.

Így Rosberg nyert. És ennyi. Igazából engem semmi más sem hozott lázba.

A verseny első felében a pilóták az abroncsaikkal spóroltak, ami számomra semmit sem jelent, és a Mercedes tempójától eltekintve semmi sem változott Barcelonához képest. Tényleg semmi"

Az F1-ben mindig van valami gumiabroncs háború, és az ember érzése az, hogy túl messzire mentek, mert a nagydíjversenyzés lényege az lenne, hogy az nyer, aki mindent a legjobban ki tud használni és, aki a leggyorsabban éri el a célvonalat. És nem több ennél.

De senki sem szereti azt nézni, hogy a pilótáknak lassan kell vezetniük a verseny egyik felében, mert attól félnek, hogy szétütik az abroncsaikat. Én a stratégia iránt sem igazán érdeklődöm, mert sakkozni sem tudok. Az ugyanis unalmas.

És én biztos vagyok benne, hogy nem csak én érzek így. Én azt akarom látni, ahogyan a pilóták a legjobbjukat nyújtják. Vezetnek. Gyorsan vezetnek és versenyeznek.

De úgy tűnik, hogy ebből a sakkjátszma sokat ellop, és ezzel Mark Webber is biztosan egyetértene. A futam után az ausztrál ismét megmondta a tutit, miszerint a verseny arról szólt, hogy mindenki az autóját pátyolgatta és várta a kockászászlót. Hasonlóan vélekedett az Audi DTM pilótája, Adrien Tambay is a Twitter. "Őszintén csalódott vagyok azért az irány miatt, ami felé az F1 halad."

Így kicsit csalódottan miután megírtam az F1-ről szóló cikkemet közép-európai idő szerint 18:12-kor leültem ismét a TV elé, hogy megnézzem az első Indy500-as versenyemet. Bevallom, nem vagyok nagy szakértője a sorozatnak, de a következő 200 kört a székem szélén szorongva töltöttem.

Ez valami epikus volt.

A Monacói Nagydíj alatt fejben már bevásárló listát írtam. Az Indy alatt azonban ismét beleszerettem az open wheel versenyzésbe.

Persze biztosan lehetne azon vitatkozni, hogy a Spanyol Nagydíjon azért több előzés volt, mint Monacóban, de vajon mennyi is lenne a DRS és a gyorsan kopó abroncsok nélkül?

Az Indy500-on ugyanakkor 68 előzés volt az első helyért. Hatvan. Nyolc. A 33 autós mezőny nagyjából egyharmada vezette is a versenyt legalább egyszer. És ők mind ugyanazokon az abroncsokon voltak, ja és az aero csomag is azonos volt.

Mennyi előzés is volt Monacóban?

A legendás indianapolisi pályán azonban nem volt olyan pilóta, aki visszavett volna, aki az abroncsaira vigyázott volna. Azt láthattad, hogy az üzemanyaggal megpróbáltak spórolni, de akkor is padlógázon nyomták és versenyeztek egymással.

Élvezhető volt e ez? Igen az. És ez gondolkodóba ejtett engem.

Az IndyCar versenyautók aero csomagja és abroncsai különböznek az F1-es versenyautókétól, de az Indy500 volt a legjobb open wheel verseny, amit az idei szezonban eddig láttam, így talán a Formula-1-nek is jobban kellene figyelnie az IndyCar-ra, ha ki akar lábalni a jelenlegi szorult helyzetéből"