5. Honda RA107 - 2007
Amikor a 2006-os szezon végén a nagy amerikai dohánymulti, a British American Tobacco kiszállt az F1-ből és ezzel főszponzor nélkül maradt a Honda F1 Team, a Honda úgy döntött, hogy az ikonikus vörös-fehér-fekete festést egy környezetvédelmi üzenettel helyettesíti, így új versenyautójára, az RA107-esre a föld űrből látható nagy képét festette fel. Az ötlet elsőre jónak tűnt, jobban belegondolva azonban a Honda nem is találhatott volna kevésbé környezetbarátabb sportot az F1-nél, ráadásul a későbbiekben számos kritikát is kapott ezért a "My Earth Dreams" festésért olyan környezetvédelmi szervezetektől, mint amilyen például a Greenpeace. A Honda számára azonban az álszent festésnél nagyobb baj volt az, hogy a sok pénzért kifejlesztett új autó egyszerűen katasztrofálisan lassú volt. Az RA107-es annyira rossz konstrukció volt, hogy végül néhány fejlesztést követően, amelyek semmilyen javulást sem eredményeztek az autó teljesítményében, végül fel is adták a B változat fejlesztésének és bevetésének kezdeti ötletét, így az autó végül mindössze 6 világbajnoki pontra és egy konstruktőri 8. helyre volt csak képes. A csapat legjobb eredményét, egy 5. helyet Jenson Button szerezte Kínában, míg a tapasztalt Rubens Barrichello egyetlen egy pontot sem tudott szerezni az autóval a 2007-es szezonban.
4. Benetton B201 - 2001
Abban az évben, amikor a Renault úgy döntött, visszatér az F1-be és felvásárolja a Benetton istállót, a csapat autója, a B201-es az év nagy részében egyszerűen egy rakás szemét volt. A 80-as évek végétől a 90-es évék végéig az olasz Benetton tulajdonában lévő enstone-i gárda folyamatosan a legjobb négyben szerepelt, majd a motorszállító, a Renault 1997-es kivonulását követően a csapat elindult a lejtőn. A Benetton számára azonban a mélypontot a 2001-es szezon jelentette, és a Mike Gascoyne tervezte autó egyértelműen a mezőny egyik leglassabbja volt. A gyenge aerodinamikát csak tetézte a csapatba magát bevásárló Renault új, 111 fokos hengerszögű motorja, amely nemcsak gyenge, de megbízhatatlan is volt. Az év nagy részében a Benetton B201-es fő ellenfele a Minardi volt, és a Német Nagydíjig (a szezon 12. futama!) a csapat mindössze egyetlen egyszer tudott pontot szerezni (Brazíliában egy 6. helyet Giancarlo Fisichellának köszönhetően). A szezon közben érkező fejlesztések azonban végül elkezdtek működni, így a hockenheimi kettős pontszerzést követően (Fisichella és Jenson Button a 4. és 5. helyen végzett) Fisichella a Belga Nagydíjon a dobogóra is felállhatott (3. hely). A népszerű olasz csapat így is mindössze 10 ponttal és egy világbajnoki 7. hellyel intett búcsút a száguldó cirkusz világának.
3. Ferrari F2012 - 2012
Miután a 2011-es szezont a Ferrari igencsak konzervatív módon közelítette meg, a Red Bull és Sebastian Vettel könnyedén lemosta őket a pályáról, a mindössze egy futamgyőzelmet szerző maranellói gárdánál eltökélték, hogy egy radikális és innovatív autóval tanítják móresre az ellenfeleiket a 2012-es szezonban. A vonórudas első felfüggesztésével az F2012-es valóban elég radikális volt, az év elején azonban az autó finoman szólva is katasztrofálisan szerepelt, csak Fernando Alonso tudásának és az év közi intenzív és sikeres fejlesztéseknek volt köszönhető, hogy végül Alonso és a Ferrari csak 3 ponttal bukta el a világbajnoki címet Vettellel és a Red Bullal szemben. Az újabb vereség nem esett jól a Ferrarinak, pedig az év elején valószínűleg gondolkodás nélkül aláírták volna a második helyet is, a nehezen vezethető F2012-es ugyanis a szezon nyitó futamán Melbourne-ben még 1.5 másodperccel volt lassabb az élmezőnynél.
2. Williams FW26 - 2004
Miután 2003-ban a Williams és Juan-Pablo Montoya a szezon jelentős részében a világbajnoki címért harcolt Michael Schumacherrel és a Ferrarival, és a bajnoki reményeik végül csak az utolsó előtti Amerikai Nagydíjon váltak semmivé, a Williams úgy döntött, hogy 2004-ben egy radikális konstrukcióval, az új FW26-ossal próbálja meg legyőzni a már négy éve veretlen Schumacher-Ferrari duót. A rövid orrkúp és az előreívelő szárnytartó elemek, az "agyarak" miatt a rozmár becenevet kapó FW26-os azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Antonia Terzi, főaerodinamikus ötlete pedig nemcsak esztétikai merénylet lett, de az autót nehéz volt beállítani és kiegyensúlyozatlan is volt egyben, így a futamgyőzelmek helyett az FW26-os leginkább a középmezőnyben vitézkedett, amin csak a Magyar Nagydíjon érkező új, konzervatív orrkúp segített, így végül Montoya a szezonzáró Brazil Nagydíjon egy futamgyőzelemmel zárhatta a csapat számára rossz emlékű 2004-es szezont.
1. McLaren MP4-19 - 2004
2004-ben a Williamshez hasonlóan a McLaren is úgy döntött, hogy egy radikális autóval próbálja meg ledönteni a trónról Michael Schumachert és a Ferrarit, miután 2003-ban az MP4/17-es konstrukciójukkal - ami tulajdonképpen a 2002-es MP4/16-os javított változata volt - közel jutottak a világbajnoki címhez. A Williamshez hasonlóan a McLaren számítása sem vált be. A wokingiak az új MP4/19-es megalkotása során az MP4/18-as autót vették alapul, amit eredetileg a 2003-as szezonra fejlesztettek, de elkéstek vele, többek között azért, mert az autó kétszer is megbukott az FIA törésteszten, később pedig a teszteken annyira rossz volt, annyira megbízhatatlan és veszélyes, hogy végül elvetették a bevetését. Rossznyelvek szerint így a McLaren semmi mást sem tett, csak kijavította az MP4/18-as hibáit és a 2004-es szezonra máris készen állt az új autó, az MP4/19-es. Sajnos azonban Wokingban nem találtak meg minden hibát, így az MP4/19-es a tempó és a megbízhatóság tekintetében sem volt éppen a topon, Kimi Raikkönen az első hét futamon ötször esett ki, amihez David Coulthard is hozzátett még három kiesést, miközben az első hét futamon mindössze háromszor voltak képesek pontot szerezni, a legjobb eredményük pedig csak egy 6. hely volt, Coulthard révén, a Maláj Nagydíjon. Az MP4/19-es Franciaországban bemutatkozó B verziója végül hozott némi javulást, így a szezon hátralévő részében Raikkönen azzal három dobogót és a Belga Nagydíjon egy futamgyőzelmet is begyűjtött a McLaren számára.
