Jean Alesi
Ferrari
1995 - Kanadai Nagydíj
Időmérő: 5. hely
Michael Schumacher haladt az élen Benettonjával, közben pedig az egyik Ferrari szépen csendben felosont Damon Hill és a gyengélkedő Williams mögé. Alesi el is ment a brit mellett és Bergerre hagyta a további küzdelmeket. A kiállásokat követően Schumi fél perces előnyre tett szert az élen és úgy tűnt, hogy Alesi egy újabb második helyezést szerez. Később aztán, nem sokkal a vége előtt Schumachernek elromlott a váltója. Alesi kihasználta az alkalmat, megelőzte a németet és végre megszerezte élete első F1-es diadalát. "Hihetetlennek tűnt, hogy én nyertem. 16 alkalommal végeztem második helyen" - nyilatkozta évekkel később a francia az Autosportnak. "Kemény hétvége volt, rengeteget kellett előznöm, hogy odaérjek a második helyre Michael mögé. Aztán láttam, hogy lelassul az autója és azt mondtam magamban: "™Végre"™. Utána elkezdtem aggódni az üzemanyag mennyiség miatt, mert Gerhardnak még a kiállása előtt kifogyott a benzin a tankjából. Nekem a levezető kör alatt fogyott el." Még több dobogós helyezés követte ezt a teljesítményt, de Alesi szerencséje többé nem ismétlődött meg.
Jean-Pierre Beltoise
BRM
1972 - Monacói Nagydíj
Időmérő: 4. hely
Monacói győzelme nem csak az egyik legnagyobb diadal volt, de minden idők egyik legszebb F1-es vezetése is. Jean-Pierre Beltoise 1967-ben kezdett el nagydíjakon indulni, 1968-ban pedig megnyerte az Európai F2-es sorozatot. Utána hat dobogós helyezést is gyűjtött az F2-ben a Matra csapatánál, mielőtt 1972-ben a BRM pilótájaként megérkezett Monacóba. Beltoise negyedik helyen kvalifikálta magát a versenyre, ahol leszakadt az ég a pilótákra. Miután tartottak a pilótáknak egy extra-edzést, hogy hozzászokjanak a vizes aszfalthoz, minden készen állt a versenyzésre. A rajtot követően rögtön elment Emerson Fittipaldi (Lotus 72) és Jackie Ickx (Ferrari 312B2) mellett és az élre is állt. Három kört követően öt másodperces előnyben volt a második helyen autózó Clay Ragazzoni Ferrarija előtt, akinek csak nőtt a hátránya egy megcsúszás miatt. Az Autosportnak Patrick McNally a következőket nyilatkozta: "Beltoise elképesztő magabiztossággal vezetett aznap. Ahogy a vizes aszfaltot és a forgalmat kezelte, hihetetlen volt. Jobbról, balról, középről előzte az ellenfeleket. Nem bánta, ha kellett odatolta a kerekét, bármire képes volt, ha a helyzet megkövetelte." Ickx, aki igazi esőmenőnek számított, aki 1968-ban a Francia Nagydíjon esős körülmények között nyerte meg első világbajnoki győzelmét, egyszerűen nem bírt Beltoise akaratával. A francia folyamatosan futotta a leggyorsabb köröket és fél másodpercet adott ellenfeleinek körönként. Végül 40 másodperces előnyt kialakítva ért célba. A harmadik helyen autózó Fittipaldi még kört kapott. 1972-ben Beltoise nem szerzett több pontot, pályafutása során pedig mindössze egyetlen újabb dobogós helyezést sikerült begyűjtenie. Azon a napon azonban Monacóban legyőzte a világ legjobbjait is.
Alessandro Nannini
Benetton
1989 - Japán Nagydíj
Időmérő: 6. hely
Az 1989-es Japán Nagydíj Ayrton Senna és Alain Prost kétes ütközése miatt lett híres. Alessandro Nannininek azonban egy futamgyőzelmet hozott, mielőtt 1990-ben helikopterbalesetet nem szenvedett. A Benetton pilótája a hatodik helyen zárta az időmérő edzést. Gyorsan feljött a negyedik helyre Senna, Prost és a harmadik pozíció tulajdonosa, a ferraris Gerhard Berger mögé. Bergernek később váltóproblémája akadt, Mansell pedig kicsúszott, így Nannini magabiztosan haladt a harmadik helyen Senna és Prost mögött. A McLarenek mögött már túl nagy hátrányban volt. Utána jött a vitás szituáció és az élen álló két pilóta ütközött. Sennának a bokszba kellett hajtania új orrkúpért, Nannini pedig az élre állt. Innentől nem volt nehéz dolga. Miután Senna visszatért a pályára, mégis meg tudta előzni a Benetton versenyzőjét, a dobogó legfelső fokára mégis Nannini állhatott, miután Sennát diszkvalifikálták, amiért nem ott tért vissza a pályára, ahol elhagyta azt.
Richie Ginther
Honda
1965 - Mexikói Nagydíj
Időmérő: 3. hely
Már tapasztalt pilótaként érkezett a Hondához. A Ferrarinak és a BRM-nek dobogós helyezéseket is szerzett, 1963-ban pedig harmadik helyen zárta a világbajnokságot úgy, hogy egyetlen győzelmet sem aratott. Az amerikai pilóta jól teljesített 1965-ben és három dobogós helyezést is összehozott a japán gyártónak, mielőtt a szezonzáró Mexikói Nagydíj helyszínére érkezte volna. Az edzések előtt a Honda már tesztelt a pályán és a versenygép az egyenesekben nagyon ígéretesnek tűnt. Az időmérőn Ginther a harmadik helyen végzett Jim Clark Lotusa és Dan Gurney Brabhamje mögött. A rajtja nem a legjobban sikerült, az első kör végére mégis sikerült élre állnia. Ezt annak is köszönhette, hogy Clark motorgondokkal küszködött, majd ki is állt a versenyből. Gurney csapattársával volt elfoglalva a második helyen, így Ginther hét másodperces előnyre tett szert. Tény, hogy Gurney később begyorsult, de így sem tudott 2,89 század másodpercnél közelebb férkőzni ellenfeléhez. Ez volt a 1,5 literes motorok utolsó futama.
1975 triója
Az 1970-es években a Coswort DFV motor több csapatnak is lehetőséget adott arra, hogy versenyképes autókat építsenek, és három pilóta is megszerezte ennek köszönhetően egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét. Mindezt 1975-ben. A Brabham BT44B az egyik legjobb karosszériával jelentkezett az év elején, így a brazil sztárnak, Carlos Pace-nek esélye nyílt a tündöklésre. A szezonnyitó Argentin Nagydíjon a második helyen kvalifikálta magát a versenyre, majd Kylamiban megszerezte egyetlen pole pozícióját is legyőzve csapattársát, Carlos Reutemannt mindössze 0,07 századdal. Interlagosban, hazai nézősereg előtt megszerezte egyetlen futamgyőzelmét is. Emerson Fittipaldi a McLarennel nyagy nyomást gyakorolt rá, Pace mégis tartani tudta vezető pozícióját.
Jochen Mass győzelme Spanyolországban már nem aratott ekkora elismerést, bár ez nem a McLaren pilótájának hibája volt. A Montjuich Parkban rendezett futam előtt sokan felemelték a hangjukat a biztonsági szint ellen, Emerson Fittipaldi pedig konkrétan megtagadta az indulást. A futamon több baleset is történt, majd Rolf Stommelen hátsó szárnya megsérült, a pilóta pedig keményen a szalagkorlátnak ütközött és át is repült felette. Megölt négy nézőt. A kockás zászló lengetése előtt leállították a futamot, a későbbi Le Mans-i 24 órás győztes pedig nem ünnepelte meg győzelmét. Végül a pontokat is megfelezték.
Vittoria Brambilla Osztrák Nagydíját sem sikerült végigfutni. A végeredmény viszont inkább volt komikus, mint tragikus. A March pilótája nyolcadik helyen kvalifikálta magát az időmérőn, majd az első körben a hatodik pozícióba jött fel az esős versenyen. A 19. körben már az élen haladt öt előzést követően. Tény, hogy mindenkinél gyorsabb volt, előnyét 24 másodpercesre növelte. Utána a versenyt megszakították a rossz időjárási körülmények miatt. A végén Brambilla elveszítette uralmát versenygépe felett és összetörte azt. Emlékezetes egyetlen győzelmet aratott, annyi bizonyos.
Megosztani az örömöt
Két egyszeres futamgyőztes is autócserének köszönhette diadalát, ami az 1950-es években a versenyzés része volt. Az olasz Luigi Fagioli a II. Világháború előtti korszak egyik top-versenyzője volt. A fiatalabb versenyzők azonban előnyt élveztek vele, és Alfa Romeo 159-es modelljével szemben. Míg csapattársa, Juan Manuel Fangio az első hely megszerzéséért támadt az élen a ferraris Alberto Ascarit, addig Fagioli a hatodik hely környékén haladt. Fangio Alfája azonban meghibásodott, ezért beült az olasz versenygépébe, aki megkapta az argentin megjavított autóját. Fagioli 11. helyen ért célba a Francia Nagydíjon, Fangio viszont a Ferrarik és világbajnoki címvédő csapattársa, Farina után eredt. Utóbbinak később gondjai akadta a kerekével, így Fangio a maranellóiakkal foglalkozhatott, majd megelőzte őket és majdnem egy perces előnyt felépítve megnyerte a futamot. Ezzel Fagiolit minden idők legidősebb - akkor 53 éves volt - futamgyőztesévé tette.
Fangio kulcsszerepet játszott Luigi Musso 1956-os argentin futamgyőzelmében is. Musso egy feltörekvő tehetség volt, aki 1954-ben már megnyerte a Pescara Nagydíjat, mely azonban nem képezte a világbajnokság részét. Buenos Aires-ben az első sorba kvalifikálta magát és az élen is tudott haladni, de később az ötödik helyre esett vissza, de még mindig jobb helyen állt, mint Fangio, aki szenvedett a problémás Lancia-Ferrarija volánja mögött. Már a negyedik helyen haladt, amikor átadta a volánt az argentin zseninek, aki gyorsan fel is jött a második helyre. Amikor Stirling Mossnak gondjai akadtak az élen a Maseratijával, Fangio újabb győzelmet aratott. Musso a továbbiakban állandóan az élmezőny tagja volt, de 1958-ban, a Francia Nagydíjon halálos balesetet szenvedett, mielőtt maga is elsőként léphette volna át a célvonalat.
Mit tudnak nyújtani a továbbiakban?
A négy legmagasabban jegyzett egyszeres futamgyőztes jelenleg is aktív, és esélyes esetleges tovább diadalokra. Robert Kubica a 2008-as Kanadai Nagydíjon tudott győzedelmeskedni, és ha nincs 2011-es ralis balesete, minden bizonnyal sokkal több sikert és talán világbajnoki győzelmet is szerezhetett volna, mielőtt szögre akasztja F1-es bukóját. Van esély a visszatérésre, de minden bizonnyal már csak olyan versenyautókba ülhet, melyek tetővel is rendelkeznek. Heikki Kovalainen 2008-ban szerezte egyetlen győzelmét a McLaren színeiben Budapesten, és miután a Caterham nem számított rá tovább, elhagyta az F1-et. Nico Rosberg és Pastor Maldonado azonban egyértelműen esélyes arra, hogy a Mercedes illetve a Williams volánjai mögött további győzelmeket arathassanak.
