Akkor még nem tudták, de a Renault RE50 1984-ben már a Renault hattyúdala volt a Formula-1-ben. A franciák a turbómotor úttörőiként 1977-ben érkeztek meg a Formula-1-be gyártóként és bár az évek során 15 futamgyőzelmet is begyűjtöttek a hőn áhított világbajnoki cím csak nem akart megérkezni.
Az 1983-as szezon végén a Renault és Alain Prost végül 2 ponttal veszítették el a világbajnoki címet Nelson Piquet és a Brabham-BMW ellenében, a vereségért pedig a francia pilóta lett az áldozati bárány. Majd Prost gyorsan és, mint utóbb kiderült helyesen a McLarenhez igazolt az 1984-es szezonra. Prost távozása pedig kapóra jött honfitársa Patrick Tambay számára, aki pont akkor vesztette el a helyét a Ferrarinál, így felvette a kapcsolatot a Renault csapat vezetőjével, Gérard Larrousse-sszal, aki gyorsan le is szerződtette őt a Tolemantól érkező angol Derek Warwick mellé. 
Az RE50 elődje az RE40 1983-ban Prost kezei között négy futamgyőzelmet is szerzett, így a Michel Tetu által tervezett autótól azt várták, hogy hasonlóan versenyképes lesz az 1984-es szezonban, de nem lett az, a probléma fő forrása azonban nem maga az autó volt. Az RE név egyébként azért váltotta fel a Renault által használt RS jelölést (ami a Renault Sport kifejezést takarta), mert a Renault szorosabbra fűzte a kapcsolatát a nagy francia olajvállalattal az Elf-fel. Sajnos azonban éppen az üzemanyag lett az RE50 veszte.
1984-re ugyanis betiltották a verseny közbeni tankolás lehetőségét, az üzemanyag tank maximális méretét pedig 220 literre korlátozták. A fejlesztési élettartamának a vége félé járó Renault EF4 V6-os turbómotor azonban hírhedten szomjas volt. "Nagyon gyenge volt az üzemanyag ellenőrző rendszerünk, így sok futamot vesztettünk el az utolsó néhány körben, mert elfogyott az üzemanyagunk" - emlékszik vissza Tambay. "Én így veszítettem el a második helyemet Brazíliában, és a harmadik helyemet Dél-Afrikában, ezért annak érdekében, hogy üzemanyagot spóroljunk nem használhattuk ki a maximális motor teljesítményünket. Egyszerűen üzemanyag takarékos pilótákká váltunk, de ez így nem verseny."
Ezen kiesések ellenére Tambay szerzett néhány pontot, a legjobb eredménye pedig a Francia Nagydíjon elért pole pozíciója és második helye volt, ez azonban így is hatalmas csalódás volt, hiszen a Renault 1979-ben, 1981-ben, 1982-ben és 1983-ban is megnyerte a hazai futamát. Közben azért Warwick is begyűjtött két harmadik (Dél-Afrika, Németország) és két második (Belgium, Anglia) helyezést.
Pedig a csapat mindent megtett a siker érdekében, Bernard Dudot az 1.5 literes V6-os EF4 motor számára egy jelentősen módosított új ötvözetű blokkot készített, valamint a KKK turbók helyet a Garrett turbójára váltott, így a motor teljesítménye a 750 lóerőt is meghaladta. Az RE50 karosszériája is már nagyrészt szénszálból és nem alumíniumból készült, de sajnos az még különösen törékenynek bizonyult, így a felfüggesztés elemei hajlamosak voltak behatolni a monocoque-ba balesetek esetén. Tambay így törte el a lábát Monacóban, amikor összekoccant a csapattársa autójával a St Devote-ban, ami kétségkívül a mélypontja volt ennek a nehéz és küzdelmes szezonnak.
A kudarcok hatására Gérard Larrousse és Michel Tetu az év végén távozott a csapattól, valamint a Michelin is kiszállt az F1-ből, az 1984-es szezon pedig a Renault számára az első lett 1978 óta, hogy nem tudtak futamot nyerni, így a szezon végén 34 pontjukkal csak a bajnokság 5. helyén zárták az évet. Az 1985-ös szezon azonban még rosszabb volt a Renault számára, két 3. helyükkel és 16 pontjukkal pedig csak a konstruktőri bajnokság 7. helyét sikerült megszerezniük a franciáknak, így az év végén a Renault gyártóként távozott a Formula-1-ből, ahová a Renault név gyári csapatként a 90-es években motorszállítóként aratott számtalan győzelem és bajnoki cím ellenére is csak 16 év után 2001-ben tért vissza.
Műszaki adatok Renault RE50:
Motor: 1.5 literes EF4 V6 turbó
Teljesítmény: 750 lóerő
Maximális fordulatszám: 11500
Sebességváltó: 5 sebességes Renault-Hewland
Turbófeltöltő Garrett
Felfüggesztés: Kettős keresztlengőkarok, nyomórúd
Tengelytáv: 268 centiméter
Súly: 540 kilogramm
Üzemanyag és olaj: Elf
Gumiabroncs: Michelin
Pilóták: Patrick Tambay, Derek Warwick
