Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. augusztus 18. vasárnap
F1

Győztes csodák: McLaren MP4/4

Annak ellenére, hogy az 1988-as szezonra megszerezte a kor legjobb V6-os turbómotorjának számító Honda erőforrásokat senki sem várta azt, hogy a John Barnardot elvesztő McLaren a Formula-1 történetének egyik, ha nem a legjobb versenyautójával soha sem látott mértékben fogja uralni a szezont.

McLaren MP4/4 statisztika: Pole-ok 16/15 93,8% Győzelmek 16/15 93,8% Élen töltött körök1031/1003 97,3% Leggyorsabb körök 16/10 62,5% Elsősoros rajt 32/27 84,4%

A McLaren istálló esélyei a Honda motorok és a fiatal brazil tehetség Ayrton Senna érkezése ellenére sem voltak túlságosan fényesek. Bár a csapat számíthatott a kétszeres világbajnok, Alain Prost bizonyított képességeire és tapasztalataira, a wokingi gárda technikai stábja John Barnard, az 1984-ben és 1985-ben egyéni és konstruktőri bajnok címeket, 1986-ban pedig egyéni bajnoki címet szerző MP4/2-es és annak B illetve C változatainak a tervezőjének távozása miatt nem volt valami kipróbált. A csapat új technikai igazgatójára, a Brabhamnél több bajnoki címet is szerző Gordon Murrayre ugyanis a szuper lapos Brabham BT55-ös kudarcát követően nem sokan merték volna rábízni egy F1-es versenyautó tervezését, míg a távozó Barnard jobb keze, Steve Nichols még sohasem tervezett önállóan Formula-1-es versenyautót, hiszen az 1987-es McLaren MP4/3-as csupán Barnard egykori győztes autójának a finom módosítása volt. Murray és Nichols azonban valami egészen különlegeset alkotott, a sikertelen Brabham BT55-ös koncepcióját követve az új MP4/4-esnél is megpróbálták alacsonyabbra vinni az autó súlypontját, a homlokfelület csökkentésével pedig javítani annak a légellenállását.



"Nem határoztuk el, hogy megépítjük a lehető legalacsonyabb Formula-1-es autót. Sohasem rögzítettünk semmiféle ezzel kapcsolatos paramétert" - nyilatkozta Nichols a McLaren MP4/4-es tervezéséről. - "A legjobb autót szerettük volna megépíteni és ennek érdekében vettünk figyelembe mindent. Sok különböző dologból állt össze az autó, és a kuplunggal kezdődött minden. A Tilton egy kisebb átmérőjű, szénszálas kuplungszerkezetet készített az 1988-as szezonra, ez pedig azt jelentette, hogy a Honda egy alacsonyabb motort építhetett."

Innen pedig már nagyon közel volt az ötlet megszületése, hogy némileg csökkentsék az 1988-as autójuk magasságát, amihez az 1988-as szezonra vonatkozó technikai előírások csak újabb adalékkal szolgáltak. "Ráadásul a felhasználható üzemanyag mennyisége is lecsökkent 150 literre, így az alacsonyabb motorhoz egy alacsonyabb üzemanyagtankot tervezhettünk, innentől pedig logikusnak tűnt, hogy a pilóták se üljenek nagyon magasan, de mi igazából csak hozzáigazítottuk a pilóta üléshelyzetét az alacsonyabb motorhoz és üzemanyagtankhoz. De mivel már minden alacsonyabb lett, így egy új sebességváltóra is szükség volt és az egész összeállt egy egységes, alacsonyabb versenyautót jelentő csomaggá."



Az első tesztek pedig azt igazolták, hogy a csapat koncepciója működik. "A szélcsatornában jól nézett ki a dolog. Sok aerodinamikai elemet átemeltünk az 1987-es MP4/3-asról, mert a tervezési filozófiánk hasonló volt, csak az autónk volt magasabb, mert akkor nem rendelkeztünk ezekkel az összetevőkkel. De ennek köszönhetően egy nagyon különleges MP4/4-est tudtunk készíteni, pedig tulajdonképpen az csak az előző autónk evolúciója volt. Nem volt semmilyen különösebb prekoncepciónk vele kapcsolatban, de az nagyon jó lett a leszorító erő, a légellenállás és a pályán való viselkedés tekintetében. Az autó azonban hosszabb is lett, hiszen a pilóta lábát az első tengely mögé kellett helyezni, emiatt pedig nőtt a tengelytáv, de ez is előnyös lett, mert stabilabbá vált az autó."

A fejlesztési munkálatok azonban elhúzódtak, így az új MP4/4-es csak az utolsó tesztre futott be, de már az első tesztkör után egyértelmű volt, hogy itt valami nagyon jó autó szóletett. A teszt legjobb idejét addig 1.29.90 másodperccel Gerhard Berger tartotta a Ferrarival. Majd a pályára lépett az új McLaren, amivel Alain Prost délelőtt 1:28.50-et futott, ezt követően pedig jött Ayrton Senna, aki 1:27.86-nál állította meg a stoppert, amivel a McLaren MP4/4-es 2 másodperccel volt gyorsabb a közvetlen ellenfeleinél. Amikor Ayrton Senna visszatért a bokszba egy ideig még döbbenten ült az autóban, majd végre kiszállt és csak egyszerűen annyit mondott, hogy: "ez az autó ki" gyors lesz!" A csapattársa Alain Prost pedig állítólag rögtön a csapatvezetőhöz, Ron Dennishez rohant, hogy elmondja neki, hogy az új autó biztosan megnyeri a világbajnokságot. Úgy tűnt tehát, hogy a McLaren az MP4/4-el valami nagyon különlegessel állt elő.

Az MP4/4-es vitathatatlanul a McLaren valaha volt legjobb alkotása, az adatok önmagukért beszélnek: A McLaren MP4/4 egy kivételével az összes futamot megnyerte 1988-ban, az az egy hiányzó futam pedig az volt, amikor Senna lekörözés közben megbotlott Jean-Louis Schlesser Williamsén Monzában. Senna és Prost 10 kettős győzelmet szereztek és a csapat végül háromszor annyi pontot (199 pont) gyűjtött, mint a második helyezett Ferrari (65 pont) és csak 2 ponttal kevesebbet, mint az egész mezőny együttvéve.

A Honda turbómotorjai mellett azonban igazából az új 1988-as technikai szabályok játszottak a McLaren kezére. 1988-ban az FIA az új technikai szabályok révén ugyanis arra törekedett, hogy a turbókorszak utolsó évében a turbók 1989-es betiltása előtt kiegyenlítsék a turbó és a szívómotoros autók teljesítményét. A turbónyomást ezért 4 bárról 2,5 bárra csökkentették, ez pedig 300 lóerőt vett el az 1500 köbcentiméteres V6-os turbómotorok teljesítményéből, ami így 650 lóerőre csökkent, míg a felhasználható üzemanyag mennyiségét a turbómotoros autóknál 195 literről 150 literre csökkentették. Ráadásul a szívómotoros autóknak megengedték, hogy 40 kilogrammal könnyebbek legyenek, mindez pedig a McLaren fölényét csak még megdöbbentőbbé tette.



De nem csak a motor előny volt az, ami miatt igazán jól ment az autó, hiszen ugyanaz a Honda motor Lotusban egy háromszoros világbajnokkal, Nelson Piquettel a volánnál mindössze 3 harmadik helyre és 23 világbajnoki pontra (amiből egyet a csapat japán pilótája, Satoru Nakajima szerzett) volt csak képes. "Az emberek mindig azt kérdezik, hogy mi volt a titkunk, de igazából egy sem volt" - nyilatkozta Steve Nichols az MP4/4-es projekt vezetője. "Az autó minden tekintetben jó volt és ez magabiztossá tette a pilótákat. Ki tudták nyomni a szemét, az autó pedig bírta, így ők még többet akartak."

A Murray Nichols páros pedig nem csak, hogy egy alacsony autót alkottak, de az minden tekintetben letisztult volt. Az alacsony építés például jelentős mértékben fekvő vezetési pozíciót követelt, ez pedig javította a leszorító erő-légellenállás arányt. Ez azt jelentette, hogy amikor nagyon kevés szárnnyal futott az autó a leszorító erő akkor is jelentős volt. A motort alacsonyra helyezték, de ennek érdekében egy háromtengelyes sebességváltót kellett tervezni és építeni, de ha egyszer csak így tudtak jelentős aerodinamikai előnyre szert tenni. Az ügyes hátsó felfüggesztés pedig az autót nagyon stabillá tette a fékezések alatt és egyben tökéletes kigyorsítást tett lehetővé a pilóták számára.



Az ellenfelek így csak abban reménykedhettek, hogy egyszer a McLaren is lerobban, de csak egy mechanikai meghibásodás volt, amikor Prost motorja elfüstölt Monzában, mindez egy olyan időszakban, amikor a Formula-1-es autók nem éppen a megbízhatóságukról voltak híresek, persze ez is csak azt bizonyítja, hogy az MP4/4 minden tekintetben a korának a legfölényesebb szerkezete volt, így azt talán sohasem kellett a határokon hajtani.

MP4/4 műszaki adatok:
Karosszéria: Szénszálas monocoque
Motor: 1.5 literes, 80 fokos, V6-os Honda RA168E (turbónyomás 2.5 bárban maximálva)
Teljesítmény: 650 lóerő
Erőátvitel: Weismann/McLaren 6 sebességes manuális
Üzemanyag: Shell
Gumiabroncs: Goodyear
Súly: 540 kilogramm
Felfüggesztés: Elől-hátul, nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés tekercsrugókkal
Pilóták: Ayrton Senna, Alain Prost

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?