Charles Leclerc a Ferrari saját nevelésű szupersztárjaként érkezett a Formula-1-be, aztán a maranellóiakhoz csatlakozva még inkább reflektorfénybe került, így talán nincs F1-rajongó, aki ne ismerné a fiatal monacói történetét. A 24 éves tehetség útját sikerek és tragédiák egyaránt övezik, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma a Ferrari volánja mögött az legyen, aki.
Leclerc mentális erejéről korábban mentora, Jock Clear is beszélt az F1 podcastjében, és noha maga a monacói általában rövidre zárja ezt a témát, időnként mesél arról, mi is segíti őt. A Ferrari hivatalos oldalának ezúttal a család szerepét tárta fel.
Leclerc autóversenyzői karrierje szempontjából két ember volt rá a legnagyobb hatással. Az egyik a tragikus körülmények között elhunyt Jules Bianchi, aki keresztapja, barátja és segítője is volt egyben. A másik az édesapja, Hervé, akit a Ferrari-pilóta 2017-ben szintén elveszített. „Az apám volt az, aki megszerettette velem a motorsportot. Nem tudom, hogy nélküle az lehetnék-e, aki ma vagyok. Az biztos, hogy mindenképpen versenyző lettem volna, hiszen ez a génjeimben van, ezt szeretem a legjobban a világon. De az F1-be nem kerültem volna be nélküle. Az ő példája alapvető fontosságú volt a fejlődésemhez mind versenyzőként, mind magánemberként” – idézte fel Leclerc.
Hervé abban a tudatban hagyhatta el ezt a világot, hogy fia a 2018-as szezontól kezdve Formula-1-es versenyző. Noha akkor ez még csak kegyes hazugság volt Charles részéről beteg apja felé, hamar valóra vált, azóta pedig már a legkisebb fiú is úton van a száguldó cirkuszba.
A Leclerc-család három fiút nevelt fel, akik közül a legidősebb, Lorenzo a két kisebb menedzsereként tevékenykedik. Charles a középső, Arthur pedig a legfiatalabb – és bár még nincs annyi versenytapasztalata, mint bátyjának, mégis segíti a fejlődését. Charles szerint az öccsével kölcsönösen számíthatnak egymásra, nem csak egyirányú ez a gondoskodás. „Mindketten támogatjuk a másikat. Tudja, hogy ha bármire szüksége van, ott vagyok. Ha azonban a versenyzésről van szó, szívesebben hagyom, hogy a maga útját járja és úgy fejlődjön. Szerintem ez ebben a sportban nagyon fontos.”
„Néha, amikor a tévén nézi a versenyeimet, észrevesz olyan dolgokat, amiket én az autóban nem feltétlenül. Ezt mindig elmondja, próbál segíteni nekem, ami nagyon kedves tőle” – tette hozzá. Természetesen a gyermekkori rivalizálás azért egyáltalán nem múlt el. „A mi kapcsolatunk olyan, mint bármelyik másik testvérpáré, akik között kicsi a korkülönbség. Mindig is versenyeztünk egymással. Amikor kicsik voltunk, ő folyton ugyanazt akarta csinálni, amit én. Amikor nyolc-kilencéves voltam, elég könnyű volt legyőzni őt, de felnőttkorunkra eltűnt a három év korkülönbség. Most már nehéz jobbnak lenni nála, különösen teniszben vagy padelben” – árulta el mosolyogva.
A Leclerc-testvéreket 2022-ben is gyakran lehet majd együtt látni a paddockban, Arthur F3-as szerződését ugyanis meghosszabbította a Prema, így kilenc közös versenyhétvégén izgulhatnak egymás sikeréért.
