Szerkesztőségünk nem a hungaroringi versenyen magunkba szívott adrenalin okán, hanem egy korábbi, szívélyes meghívásnak eleget téve látogatott el az M3-as autópálya kivezető szakaszán álló bemutatóterembe. Itt vettük át életünk első Aston Martin tesztautójának kulcsát, amelyhez a szervezők fantasztikus időjárást is intéztek, így semmi akadálya nem volt annak, hogy rövid, udvarias, tisztelettudó ismerkedést követően leengedett tetővel kigördülhessünk az angol eleganciát árasztó szalon parkolójából.
Hogy mi jár az ember eszében, miközben az előre kitalált kanyargós utak felé tart minden idők talán egyik legkívánatosabb roadsterével? A márka múltja, a James Bond-filmekben játszott szerepek, a patina és egy majd tíz évvel ezelőtti kirándulás Gaydonba, melynek során alaposan szemügyre vehettük, miként készülnek a legnemesebb angol telivér sportkocsik. Akkor nem volt alkalom tesztelni a legendás márka modelljeit, de nem is állt még rendelkezésre ez a V8-as erőforrással szerelt Vantage, hiszen csak nemrégiben mutatták be.
És ha már itt tartunk, kezdjük a motorral. Az első tengely mögött, egy hatalmas X-merevítő alatt elhelyezett szerkezet egy négyliteres AMG V8 biturbó, amely 6000-es fordulaton 510 lóerőt biztosít, a 685 Nm nyomatékra azonban nem kell eddig pörgetni a főtengelyt, már 2000/percnél irtózatosat húz az importszív. A százas sprintet 3,8 másodperc alatt tudja, a tesztfogyasztása elvileg 15 és 30 liter között változik, előbbi értéket persze csak akkor lehet megközelíteni, ha nagyon óvatosan gurul az ember a tengerparti sétányon.
A motorháztető alatt található összkép amúgy szinte már földöntúli látványt kínál, legalábbis annak, aki megtalálja a mélyre rejtett, a szigetországi gyártásnak megfelelően a jobboldali ajtó mellé beépített kallantyút. Avatatlan szemek akár azt is hihetik, hogy egy versenymodell gépházát látják maguk előtt, itt-ott némi motorburkolattal ellátva. Külön figyelmet érdemel egy kis plakett, amely azt közli a tulajdonossal, melyik gyári ellenőr adta meg az engedélyt a modellnek, hogy elhagyja szülőhelyét: esetünkben Matthew Robinsot kell keresnie annak a vásárlónak, aki majd a garázsába állítja a roadstert, és karácsonyi üdvözletet küldene neki elégedettségében.
A Mercedes-együttműködés az utastérben is tetten érhető. Ha a karosszériába simuló kilincsek megbillentése után feltárul a hattyúmegoldással, kissé felfelé is nyíló ajtó, és bejutunk a vezetőülésbe, sok-sok stuttgarti kütyüvel nézünk farkasszemet. Ezek közül a bőrbe kötött, de ennek ellenére is némileg elavultnak ható, nyolccolos központi kijelző vonzza leginkább a tekintetet – megkockáztatható: ennél többet érdemelne a Vantage. Van aztán még ismerős tapipad, fogdoshatjuk a bajuszkapcsoló-erdőt, de ezeknél sokkal jobb választás a méretes, kormány mögé épített váltófüleken játszadozni, természetesen menet közben, annak függvényében, milyen erőre és gyorsulásra van éppen szükségünk. A szerkezet természetesen igazi kevlárból készült, csakúgy, mint a kormánybetét és még felsorolhatatlanul sok alkatrész, amelyet az Aston Martin ügyfelei meg akarnak és meg is tudnak fizetni. Esetünkben többek között emiatt kerül az alapmodell egyedi kiegészítőkkel díszített verziója 55 helyett 75 millió forintba, persze ÁFA nélkül.
Akad még persze az utastérben sok más látnivaló, a legszembetűnőbb talán az az öt hatalmas gomb, amely igazából nem nagyon hiányzott a rengeteg többi kapcsoló mellé: így ugyanis a start/stop mellett most a P, az R, az N és a D is külön mozdulatot igényel. Érdekes megoldást jelentenek még a vajpuha, gyönyörűen hímzett sportülések szegélyéről a középkonzol oldalára került állítógombok, amelyekkel olyan kényelmes pozíciót varázsolhatunk magunknak és utasunknak, amely még a legvadabb szerpentineken és a legdurvább felfüggesztési módokat aktiválva is elkényezteti az embert – de eközben természetesen a tartásról sem kell lemondaniuk az utasoknak.
El kell felejteni ellenben a hagyományos kesztyűtartót, helyette az utastérben egyedül a két ülés közötti kis rejtekhelyre szorítkozhatunk, ha valamit elzárnánk. Ugyanitt kell kutakodnia annak is, aki a talán a kocsi legszebb részének tervezett „kacsafarok-csomagtartót” kinyitná, kívülről ugyanis ezt nem lehet megtenni.
Fotózás közben újabb egyedi azonosítójeleket fedezhetünk fel a legkisebb Aston Martinon: az első- és küszöbspoilereket, illetve az óriási hátsó diffúzort, amelyek ezúttal nem látványelemek, hiszen valódi szerepet kapnak a nagysebességű stabilizálásban. Speciális felszereltség a 20 colos felnik mögül kivilágító, a 400 és 360 milliméteres hűtött tárcsákra simuló féknyergek rikító sárga festése, amelyek a csatahajószürke karosszériát alaposan megbolondítják.
Érdemes szemügyre venni a szintén karbonból formázott, ékszerészi precizitással megalkotott AM-logókat is a kocsi fenekén és orrán, ilyet csak a legmagasabb osztályban kínálnak a luxusgyártók.
És hogy kiknek a kegyeiért versenyez egy ilyen csodaautó? Azokat szeretné megnyerni magának, akik szeretik a nagyon gyors kocsikat, méghozzá az olyanokat, amelyek nem csak az egyenesekben, hanem a kanyarokban is lenyűgözik az embert. A Vantage elhiteti a sofőrrel, hogy a szerpentinen az ő tudása révén olyan könnyed az ívek megtalálása, holott a fantasztikus felfüggesztés és az elektronikusan vezérelt önzáró differenciálmű is jócskán bele-beleszól a rázósabb helyzetek során a hátsókerekes roadster megzabolázásába.
Ha valakinek bármikor az életében megfordult már a fejében, hogy egy nyitott Audi R8, egy AMG-Mercedes, egy Porsche 911, esetleg egy Maserati vagy egy Ferrari után érdeklődjön a legközelebbi kereskedésben, a gaydoni modellt sem szabad kihagynia a számításból.
Műszaki adatok
Hossz/szél./mag.: 4490/1942/1274 mm
Motor: 3982 cm3, 510 LE/6000, 700 Nm/2000
Gyorsulás (0–100 km/h): 3,8 s
Ár: 75 000 000 Ft (alapár: 55 000 000 Ft)
Tesztautó: Aston Martin Budapest
