Az Alfa-tradíciókhoz híven génjeiben hordozza az attrakciót, olyannyira hogy a márka rajongótáborán kívülálló benzinvérűek is a legszebb középkategóriás szedánként emlegetik a Giuliát. Szerelemmárka ide vagy oda, ez a verda a szem rágógumija, a tipikus „meglát, megszeret, megvesz” autó, amivel nem lehet elvegyülni a tömegben, lépten-nyomon elcsavarja a környezete fejét. Jóleső érzés volt napjában többször is elcsípni azokat a beszédes pillantásokat a forgalom audis, bmw-s résztvevőitől, melyekből szinte kiolvasható volt, hogy szívesen átigazolnának az olasz márkához a Giulia láttán.
Ez a zsigeri vonzerő azonban minden Giuliára igaz, kezdjük talán azzal, hogy a Veloce feliratú cassinói szedán miben tér el az istálló többi tagjától. Szemből nincs megkülönböztető jegye a gyorsaságot jelentő feliratnak, hátulról viszont egy látványos diffúzor jelzi, hogy itt nem egy spórolós dízellel van dolgunk, oldalról pedig a nagyobb féktárcsák hirdetik a népes ménes jelenlétét a motortérben. A beltérben alapáron kínált elektromos sportülések, a lemezek alatt pedig szintén széria összkerékhajtás jelenti a többletet.
A prémiumhangulat és az egyedi stílus azonban nincs egyöntetűen jelen az enteriőrben. Szép a műszerfal vonalvezetése, mint ahogy az anyagok, kezelőszervek látványa és tapintása is, de vannak részletek, melyeknél mintha idő előtt elfogyott volna a kreativitás. Ilyen például a multimédiás rendszer 8,8 hüvelykes kijelzője és a váltókar. Előbbi nem tud magyarul, és mérete, valamint grafikája is kilóg az összképből, utóbbi pedig – egyszerűsége révén – kínai piacos benyomást keltő. A kormányon díszelgő – egyébként a Ferraritól származó – startgomb megnyomásával azonban könnyen túlléphetünk a fentieken, ha pedig a Maseratikból átvett hatalmas váltófüleket is kezelésbe vesszük, valószínű az sem fog zavarni minket, hogy a dupla napfénytető sokat elvesz a fejtérből, valamint a 480 literes csomagtér minden praktikumot nélkülöz a feláras rögzítési pontok nélkül.
Éppen ezért a Veloce deklaráltan a vezetési élményről szól, miközben a helykínálata még két gyereküléssel a hátsó traktuson sem hagyott kívánnivalót maga után. A 0,25-ös légellenállási együtthatójú, 50-50 százalékos súlyelosztású kasztni a sok könnyűfémmel és karbonelemmel egyszerre érződik kőkeménynek és súlytalannak (pedig 1460 kg-os az önsúlya). A kétliteres szimplaturbós motor 5,2 másodperc alatt gyorsul százra, az intelligens összkerékhajtásnak is nevezhető Q4 pedig bolondbiztos vezérléssel asszisztál a tempós kanyarvételekhez. Mindehhez pedig egy közvetlen, precíz kormányzás és egy brutális, 150 ezredmásodperc alatt maximális fékhatást generáló lassító szerkezet társul.
Összegezve tehát elmondható, hogy a Giulia Veloce-t legalább olyan élvezet vezetni, mint álló helyben csupán stírölni az idomait, cserébe ezért átlagosan 9-10 liter üzemanyagot kér, ha hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk, közel 17,5 milliót kell leperkálni érte. A német konkurensek drágábbak, a japánok gyengébbek, viszont a vezetéstámogató rendszereikben szinte minden konkurens lépéselőnyben van az Alfával szemben. Egy félidős frissítéssel ez a hátrány még behozható, de az érzékszervek szintjén zajló hódításban verhetetlen az olasz telivér.
Műszaki adatok:
Hossz/szél./mag.: 4640/1860/1426 mm
Motor: 1995 cm3, soros, 4 hengeres turbós, benzines, 280 LE/5250 ford./min, 400 Nm/2250 ford./min
Gyorsulás (0–100 km/h): 5,2 s
Ár: 17 456 000 Ft (alapár: 14 017 000 Ft)
Tesztautó: FCA Central and Eastern Europe Kft.
