Egyre izgalmasabban alakul az üzleti limuzinok osztálya, a trónon az Audi A6, a BMW 5-ös sorozat és a Mercedes E osztálya áll, de a német trió piacában egyre többen látnak lehetőséget. Most a Jaguar, a Lexus és az Infiniti mellé a Volvo is megérkezett. A skandinávok hozzák a tőlük elvár kifinomultságot, az XC90-nél bevezetett stílus itt is fellelhető. A tálalás egyedi és elegáns, a tervezők annyi esztétikát csempésztek a külsőbe, ami elriasztja a társadalom kevésbé szociális és feltűnésre vágyó tagjait a svéd limuzintól. Ennek persze az a hozadéka, hogy a kevésbé feltűnő luxusra vágyók megérkeztek a márkához.
Az utastér az XC90-ből ismerős, az első ülésben előrehajló motorházzal és korlátozott hátra látással szembesül a sofőr. A néhány centi híján ötméteres autóban hátul két „fotelt” találni, a harmadik ülés nem véletlenül maradt ki: középen a kardánalagút veszi el a helyet. A tesztautó 23 milliós ára nem véletlen, a hátsó sorban megtalálható a négyzónás klíma érintőképes vezérlője, az usb-csatlakozó és a 12 voltos dugaljzat is.
A legtöbb kritika a beltérben a középkonzolba épített óriás kijelzőt érheti, itt a bonyolult menürendszert lehet a szőrszálhasogatóknak felemlegetni, és azt, hogy a hűtés-fűtés vezérlését nem szabályozhatjuk a megszokott fizikai gombokkal. Még egy tétel, és le is zárjuk az autó negatívumait, ezek pedig a zörgések. A kárpitok időnként finoman ugyan, de megszólalnak, azonban ezt betudjuk annak, hogy a gyártás korai időszakából származik a tesztautó.
Ha mindezen sikerül túllépnünk, a fülke hozza azt a nyugalmat, amit elvárunk tőle, nagyon kellemes a beltér hangulata, a díszborítás igazi, megfelelő szálirányban csiszolt fából készült, a bőr pedig ugyancsak valódi, méghozzá az álompuha fajtából. Az anyagok kiválóak, a hangszigetelés tökéletes, a kétliteres motor zakatolása alig hallatszik, így ha kedvünk szottyan, akár a világhírű göteborgi koncertterem hangzását is kiválaszthatjuk kedvenc muzsikánk lejátszásához.
Tizenkilenc colos könnyűfém keréktárcsákon gördül az autó, de a vékonyabb oldalfalú kerekek ellenére is kellemes a mozgása – hátul légrugó dolgozik. A kanyarokban bravúrokat ne várjunk az S90-től, tempós ívmenetben nagy a karosszéria oldaldőlése, a négykerék-hajtás itt inkább a biztonságot szolgálja. Ez azt jelenti, hogy bármilyen időjárási helyzetben nyugodtan lehet vele közlekedni.
A kétliteres dízelmotor technikai fejlettségét jelzi, hogy 235 lóerő és 480 Nm megy át a váltón és a hajtásrendszeren. Ez a dupla turbónak és a Volvo turbólyuk segédjének, egy sűrítettlevegős-tartálynak köszönhető. Innen nagynyomású levegőt kap a feltöltő, így alacsony fordulatról is gyorsan felpörög. Így tették gyors reagálásúvá a városban 9–10 liter körül fogyasztó motort. Közutakon szerencsére már lemegy az étvágy 6,5–7 literre. A nyolcsebességes váltónál csak a váltó mögötti váltófüleket hiányoltuk, és hogy nincs motorfékje az autónak.
Mivel 2016-ot írunk, külön részt kell szentelni a vezetéssegédeknek. A Volvo árából következik, hogy nem hiányzott belőle semmi. A Pilot Assist elnevezésű rendszer tartja a sávot, a beállított követési távolságot, sebességet és tud sok más finomságot, hibája, hogy nem elég kifinomultan avatkozik be. Ettől eltekintve a Mercedes E szintjén áll a felvonultatott elektronikus segítség, amit még nagyvadészleléssel is felszereltek.
Műszaki adatok:
Hossz/szél./mag.: 4913/1875/1443 mm
Motor: 1969 cm3, 235 LE/4000, 480 Nm/1750-2250
Gyorsulás (0–100 km/h): 7 s
Ár: 23 034 000 Ft (alapár: 15 994 000 Ft)
Tesztautó: Volvo Autó Hungária Kft.