A nagy presztízsű Makaói Nagydíj már csaknem fél évszázada volt a nemzetközi autósport-történelem ikonja, amikor a legnagyobb F3-as sorozatok vezetői összedugták a fejüket: új fejezetet fognak nyitni a sportág és a távol-keleti versenyzés történetében. Remek partnerre találtak ebben Terry Kang személyében, aki hazáját, Dél-Koreát szerette volna felhelyezni a nemzetközi autósport-térképre.
1999 nyarán aztán megszületett az ötlet, hogy Changwonban, az ország nyolcadik legnépesebb városában jelöljenek ki egy pályát, mely Makaó mintájára évente vendégül láthatja majd a világ legjobb Formula 3-as versenyzőit. A tervből valóság lett, november 28-ára tűzték ki az első nagydíj időpontját, Charlie Whiting pedig rábólintott az alig több mint három kilométeres utcai pályára, így minden akadály elhárult az elől, hogy elrajtoljanak. Olyan későbbi, F1-es hírnevet nevet szerzett versenyzők álltak itt rajthoz, mint Jenson Button, Tiago Monteiro, Narain Karthikeyan, Luciano Burti, vagy épp Christijan Albers.
Maga az aszfaltcsík a klasszikus utcai pályákhoz hűen szűk vonalvezetésű lett, és 14 kanyart jelöltek ki rajta. Többen panaszkodtak amiatt, hogy sok helyen még két autónak is kevés lesz a hely, de a többek között egy futballstadion és uszoda ölelésében fekvő helyszín változatlan maradt.
A szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy felejthetetlenné tegyék a fiatalok vendégeskedését, így a koreaiak minden lépésüket úgy követték, mintha aranygyermekek lennének. Népes szurkolósereg fogadta őket a repülőtéren, csinosan kiöltözött lányoktól kaptak virágokat, míg a sajtó munkatársai egymást nem kímélve próbálták lencsevégre kapni a sztárokat, és a fél karjukat odaadták volna egy-egy interjúért.
Darren Manning, a friss makaói győztes és jővőbeli BAR-Honda tesztpilóta szerint elképesztő volt az atmoszféra: „Nagyszerűen érezzük magunkat, a szervezők pedig nagyon segítőkészek, bármire van szükségünk. Még rendőri kíséretet is kaptunk a repülőtérről a szállodánkba.” A brit aztán magához ragadta a kezdeményezést, és uralta az edzéseket annak ellenére, hogy péntekent összetörte az autóját. A két fordulóból áll verseny egyik futamán sem talált legyőzőre, igaz, Jenson Button megpróbálta elkapni a grabancát, sikertelenül.
Az izgalmas csaták, és a „when it bleeds it leads” elvén elindulva a balesetek miatt is nagy sikert aratott az első Korea Super Prix, és a Koreai Autósport Szövetség elnökének beindult a fantáziája: miért ne lehetne F1-es verseny az országban? „Azt szeretnénk, hogy az F3 visszatérjen ide, de más terveink is vannak egy új pályát illetően, ahol később Forma-1-es futamokat lehetne rendezni. Nem Changwonról van szó, de amint befejeződnek a tervek, az FIA elé tárjuk őket. Akkor szeretnénk megrendezni első nagydíjunkat, amikor a futball-világbajnokság lesz, 2002-ben.” – mondta akkor Yung Cho Chung.
Mint ahogy a történelem bizonyította, nem lett semmi a 2002-es Koreai Nagydíjból, sőt, a világ egyik legfejlettebb országának 2010-ig kellett várnia arra, hogy Forma-1-es futamot rendezzen. Super Prix azonban folytatódott tovább, és 2000-ben újra felbőgtek a motorok Changwon belvárosában. A dobogót a 2000-es évek közepének F1-es újoncai osztották meg egymással, hiszen Narain Karthikeyan diadalmaskodott Tiago Monteiro előtt, míg a harmadik helyen Baumgartner Zsolt egykori mindardis csapattársa, Gianmaria Bruni ért célba.
2001 novemberében a francia Jonathan Cochet ért célba elsőként, aki visszalépett egy-két szintet, hiszen korábban már a Prost csapat autóját is tesztelte. A dobogó második fokán egy számunkra ismerős arc, Andy Priaulx mosolygott, aki ekkoriban még bőszen építgette formaautós karrierjét, de 2002-ben már a Honda BTCC csapatánál folytatta pályafutását. Ebben az évben folytatódott a francia hegemónia Koreában, és a későbbi GP2-es versenyző Olivier Pla.
2003 őszén aztán robbant a bomba, miszerint Ecclestone fél éven belül aláírja a szerződést az illetékesekkel, mégpedig a 2009-ben rendezedő első F1-es Nagydíjról. Ekkor még Chinhae tartományban tervezték a pályát, és csak a későbbiekben kerültek át a skiccek Yeongamra. A 2003-as Super Prix-n ott volt többek között Lewis Hamilton, Nico Rosberg, Robert Kubica és Nelson Piquet Jr. is, de mégis az a Richard Antinucci nyerte a versenyt, akitől később csak néhány győzelemre futotta a WSR-ben, valamint az Indy Lights-ban.
Ekkor azonban még nem tudhatta, hogy az utolsó Koreában tartott nemzetközi F3-as megmérettetésten sikerült diadalmaskodnia. Az új koreai kormányzat meghallgatta a helyiek panaszát a zajterhelés miatt, így törölték a november 18/19-ére tervezett fordulót. Helyette Bahrein kapta a lehetőséget, és egészen 2010-ig fel sem merült a visszatérés esélye.
Ebben az évben ugyanis megépült a Yeongam International Circuit, ahol az első F1-es versenyt elmosta az eső, de novemberben újra fel próbálták éleszteni az F3-as Super Prix-t is. A szervezők azonban „vis maior” esetre hivatkozva ezt is törölték, és hiába voltak tervek a folytatásról, a koreai autósport katalizátora mindmáig halott maradt. Ahogyan az F1-es nagydíj is, mely négy év után, legfőképpen nézőhiány miatt búcsút intett a száguldó cirkusznak.
