A Bajnokok Versenye majdnem harminc éves története során először utazott az Egyesült Államokba, ennek megfelelően pedig a megszokottnál több olyan versenyző képviselte a kontinenst, akik helyi topbajnokságokban érdekeltek. Az IndyCar-ból hatan is nekivágtak a versenynek, közöttük többen újoncként is, a 2017-re csak az Indy 500-ra ülést szerző Juan Pablo Montoyával.
A kolumbiai Felipe Massával együtt lépett tovább a B-csoportból, Petter Solberget és Pascal Wehrleint maguk mögött hagyva. Az ifjú német és a Williams brazil pilótája hozta össze a verseny legijesztőbb pillanatát, amikor Wehrlein ugratót vett Massa autóján, és egy 360°-os forgás után a korlátnak csapódott, de utasával együtt sértetlenül szállt ki a gépből.
A csoportkör legnagyobb meglepetése a címvédő Sebastian Vettel búcsúja volt az A-jelű kvartettben, onnan Travis Pastrana és Helio Castroneves lépett tovább. A C csoportban Jenson Button és Kyle Busch bizonyult a legjobbnak, a D-ben pedig Tom Kristensen és David Coulthard. A negyeddöntőkben nem született nagy meglepetés, Montoya felülmúlta Pastranát, Massa honfitársát, Castronevest, Kristensen Buttonnál, Coulthard pedig Buschnál bizonyult jobbnak.
Az elődöntőkre az az érdekes helyzet állt elő, hogy Felipe Massa bizonyult a négy pilóta közül a legfiatalabbnak a maga 35 évével. A brazil továbbjutása egy banális hibán múlt, ugyanis második futama végén nekicsúszott a falnak, amit a versenybíróság öt másodperces büntetéssel „jutalmazott”. Montoya így újoncként jutott a fináléba, a másik ágon pedig Tom Kristensen simán verte a 2014-es barbadosi győztes Coulthardot.
A döntőben az volt a kérdés, hogy Sebastien Ogier 2011-es diadala után ismét újoncgyőzelem születik-e Montoya révén, vagy Tom Kristensen négy ezüstérem után végre a legfényesebb trófeát is a magasba emelheti-e. Végül előbbi forgatókönyv valósult meg, melyet a kolumbiai hatalmas eredménynek értékelt, míg a veterán dán pilóta 15. indulásán is annak örült, hogy remek show-t szolgáltattak a nézőknek.
