Sabine nem volt más, mint a többi egyszerű, jómódú családba született párizsi kölyök. Franciaország szívének Boulogne-sur-Seine külvárosában, 1949 június 13-án született srác a hozzá hasonló fiatalok életét élte, marketingből szerzett diplomát, de hivatása mellett már igen korán felkeltették érdeklődését a versenyautók. Nem követte azonban kortársai, Jean-Pierre Jarier, vagy épp Henri Pescarolo példáját, és nem próbálkozott a Forma-1-be jutással, annál fontosabbak voltak neki a kevésbé híres, de annál szebb tájakon végigfutó versenyek.
1969 és 1978 között rengeteg szériában kipróbálta magát, közel 30 győzelmet szerzett, de nem csak a nagyvárosok zajától távol eső ralikon: a sportautókkal is jól bánt, ennek köszönhetően 1972-ben a Francia GT-bajnokság első helyezettjeként zárt. Indult a rali-világbajnokságon, részt vett a Tour de France Automobile futamain, sőt, Le Mansban is rajthoz állt: legjobb eredményét 1976-ban érte el egy Porsche Carrera RSR volánja mögött.
A kalandor nem csak az autók, hanem a motorok szerelmese is volt, leginkább a sivatagi versenyeket kedvelte, de 1977-ben úgy tűnt, ez lesz a veszte: az Abidjan és Nizza között rendezett rali egyik szakaszán a nigeri határhoz közel, a Líbiai-sivatagban navigációs problémák léptek fel nála, és egyszerűen eltévedt. Három nap és két éjjel barangolt a végeláthatatlan homokdűnék között, kevés ivóvíz- és élelmiszertartalékkal, mire a verseny főszervezője, Jean-Michel Sine rátalált a szikladarabon gubbasztó motorosra.
Sabine ahelyett, hogy elátkozta volna a helyet, amely majdnem az életét követelte, elgondolkozott: miért ne lehetne hosszabb távon versenyeket rendezni, ugyanígy a sivatagon keresztül? És ami nem, elhanyagolható: miért ne lehetne mindennek a kiindulópontja „majdnem-szülővárosa”, Párizs? Így született meg egy legenda, melyet az őt követő nemzedékek tudatába Párizs-Dakarként, a fiatalabb generációkéba szimplán Dakarként ivódott be, hiszen minden induló szeme előtt egy cél lebegett: épségben elérni a szenegáli fővárost az Atlanti-óceán partján.
Noha kellett egy kis idő ahhoz, hogy a rali világhírűvé váljon, már az első évben több mint 170 induló vágott neki a tízezer kilométeres túrának, de kevesebb, mint a fele érte el a hőn áhított végállomást. Sabine álma teljesült, hiszen a Dakar-rali nem pusztán egy, hanem „a” verseny lett. Különlegességét hossza mellett a váratlan fordulatok, a lebilincselő szépségű tájak adták, valamint az az érzés, hogy a civilizációtól távol mintha több száz évet csöppent volna vissza az ember az időben.
Sabine 1979-ben megalapította a Thierry Sabine Organizationt és főszervezőként igazgatta a rali ügyeit, de nem ez volt az első autóverseny, ahol hasonló pozíciót töltött be. Korábban a touquet-i enduro (melyet 1986 után a Thierry Sabine Classic névet rendeztek meg) és a Croisière Verte-motorverseny szervezése is az ő nevéhez fűződött. Amíg évről évre nagyobb hírverést próbált csapni „gyermekének”, nem hagyta abba a versenyzést: utolsó futamát a spái 24 óráson futotta 1983-ban.
A francia szenvedélye volt a motorsport, és minden évben töretlen erővel vágott bele a munkába, az 1986-os Dakar-rali azonban tragédiába torkollt: Sabine ötödmagával (köztük Maliba egy humanitárius misszió részeként utazó francia énekes, Daniel Balavoine-nal) helikopterre szállt január 14-én este, ami a verseny főszervezőjeként teljesen mindennapos dolognak számított. Fél nyolckor, már sötétben viszont a Sierra-névre hallgató fehér Ecureuil-helikopter homokviharba keveredett és egy homokdűnének csapódott, nem messze Gourma-Rharous-tól – a jármű utasai azonnal életüket vesztették.
Tizenkét perccel a balesetet követően az egyik versenyző, Marc Joineau ért oda a tragédia helyszínére, ahol visszaemlékezései szerint a holttestek 400 méterre szóródtak szét a roncstól. Az utólagos vizsgálatok nem tudták kideríteni, hogy a fedélzeten lévő pilóta, vagy maga Sabine ült a kormány mögött a lezuhanáskor.
A motorsport világa attól tartott, hogy a francia gondosan felépített vállalkozása kártyavárként omlik össze, de immár tudjuk, a Dakar több lett, mint egy verseny a sivatagban. Fogalom, amely minden kalandori kedvvel megáldott raliversenyző álmát jelenti, egy misztikum, mely sokakat tett naggyá, de ugyanúgy véget vetett ígéretes karriereknek is. Noha a többhetes túra koncepciója gyökeresen megváltozott az évek alatt, a Dakar ma is ugyanaz, mint 36 évvel ezelőtt: kihívás – és ennek Sabine örülne a legjobban.
