Ez a mostani időeredménye nem az igazi…
KISS PÁL TAMÁS: Elnézést a késésért, mindig későn indulok el mindenhová, túl sok dolgot vállalok, akarok megcsinálni egyszerre, abban a reményben, hogy tudom majd tartani az időrendem, de általában nem. Sajnos. Ezért szedtem össze ezt a hatperces pluszt.
És honnan ez a tempó? A versenypályáról jön?
KISS PÁL TAMÁS: Nem, hanem a középiskolai évekből. Amikor kiköltöztem Angliába, 2009 januárjában több hónapra, akkor gyorsult fel minden. Jártam haza vizsgázni a Fáyba, akkor kezdett bekúszni a formula autózás az életembe, külön tanárok, nyelvtanulás szakadt rám egyszerre, érettségi, nyelvvizsga, felvételi a műszaki egyetemre. Egyszerre minden gyors lett, és azóta csak még durvább minden.
Fáyból a műszaki egyetemre, ez nem mindennapos út…
KISS PÁL TAMÁS: Ritka párosítás, az igaz. Amikor középfokú iskolát kellett választanom, még nem volt konkrét elgondolásom arról, hogy majd milyen felsőfokú képzést választok, és a közgazdaságtan olyan ismeretnek tűnt, ami nagyon is hasznosítható a mai világban. A középiskolás évek alatt viszont kiderült, hogy az ismerőseim közül többen is a Miskolci Egyetemen a műszaki menedzser szakára járnak, és tőlük kaptam infókat egy olyan irányról, amilyenhez nekem is volt emócióm. Ráadásul a közgazdasági tanulmányaimat itt használni is tudtam, és azért választottam még ezt a szakot, mert a tantárgyak összetétele így nem lett tömény gépészet.
De nyugtasson meg: azért a vas-szén állapotábrát lenyomták a torkán…
KISS PÁL TAMÁS: Persze, az anyagtudományok a kezdő tantárgyak között vannak, ezeken szépen szórják kifelé az embereket, de szerencsére nekem sikerült vennem ezt az akadályt.
Meg a többit is az egyetemen.
KISS PÁL TAMÁS: Ami eddig volt azt igen. A BSC szint megvan, az MSC-t viszont külföldön szeretném megcsinálni. Mivel korábban Oxfordban laktam, a nyelvet ott tanultam, és tetszett a hely, első körben ezt néztem ki magamnak, de oda nagyon szigorúak a bekerülés feltételei. Három, három és fél évnyi angol nyelvű egyetemi tantárgyak hallgatása kell, hogy az alapfeltételeket teljesíteni tudjam, hiszen oda nem elég az ezen a területen magyar nyelven szerzett ismeret, a tantárgyakból a felvételin angolul kell szintfelmérőt írni. Államilag elismert angol középfokúm ugyan van, ezt viszonylag könnyen megtudnám ugrani, de komoly felkészülésre lenne szükség. Valószínűleg Madrid lesz ebből, igaz ott is erős kritériumok vannak, központi felvételi, és egyebek, de ezekre rövidebb idő alatt fel tudok készülni, jövő szeptemberre, vagy 2016 februárjára. De őszintén szólva még nem döntöttem el ezt, nézelődök, ám azt látom, hogy kevés olyan egyetem van, amelyiknek a honlapján könnyen el lehetne igazodnia annak, aki az adott intézménybe felvételt szeretne nyerni.
Ez útkeresésnek tűnik, és talán nem időszerűtlen ez a kérdés: „mi leszel, ha nagy leszel?”
KISS PÁL TAMÁS: Nehéz megmondani, azt valamivel könnyebb, hogy mit csinálok most. Egy vegyipari cégnél dolgozom, a kereskedelmi vezető mellett. Ügyintézés, kapcsolattartás, prezentációk készítése, szerződések előkészítése, ellenőrzés, tárgyalások lefolytatása többek között a feladatom. Sokrétű, de tetszik, sok olyan van, amit a versenyzés során szerzett tapasztalatokból hasznosítani tudok.
A versenyzés szót említette, úgyhogy jelzem, témánál vagyunk, de nagyon nehezen került elő…
KISS PÁL TAMÁS: Talán azért, mert elhalványodott az elmúlt pár hétben, hónapban. Úgy érzem, kicsit falba ütközött a pályafutásom, annak ellenére, hogy formula autós karrierem egyik legjobb évét zártam. 2014-ben két kategóriát is léptem, futamokat nyertem. Ha a Renault szériát nevezhetem serdülőnek, a GP3-at kadetnek, az Auto GP-t ifinek, akkor innen feljebb lépni már csak egy helyre lehetne, a Forma-1-be… Illetve GP2-ben, vagy a World Series Renault sorozatban lehetne még előszobázni, de ezek iszonytató anyagi áldozatvállalással járnak. Továbbá lehetne még a DTM-ben, vagyis a német bajnokságban rutint szerezni. Sokáig azt hittem, hogy ez utóbbinak lehet realitása, de kezdem elveszíteni az ebbe vetett hitemet. Az egész év arról szólt, hogy errefelé építgettem a pályafutásomat, és vártam a döntést, amit szeptemberre ígértek, de sem akkor, sem a múlt hónapban nem született meg. November van, és még most sem tudni erről semmit, finoman szólva is: lelassult a kommunikáció ebben az ügyben.
Kitől, honnan várta, várja az értesítést?
KISS PÁL TAMÁS: Sajnos, a múlt idő használata életszerűbbnek tűnik… Az Audiról volt szó, de akikkel kapcsolatban voltam, azok a Porschéhez kerültek át. Picit olyan érzésem van, hogy rosszkor vagyok rossz helyen, mert az Audiról a jól értesültek azt tartják, hogy 2016-tól a Forma-1-ben fognak szerepelni, és ha ez így van, ez nyilván a DTM-ben betöltött szerepükre is hatással lesz, lehet. És valószínűleg ezért nem történik meg náluk időben a pilótakiválasztás a német túra autós bajnokságra.
Gondolom, a DTM helyett a Porsche is jó lenne…
KISS PÁL TAMÁS: Hogyne, de ennek még annyi esélye sincs, mint az Audinak.
Akkor a 2015-ös év is hasonlóan az ebek harmincadjára jut, mint a 2013-as?
KISS PÁL TAMÁS: Nem tudom. Más versenysorozatokból vannak tapogatózások, de valahogy mégsem történik semmi. Persze történhetne, ha sikerülne előteremteni az idei év költségvetésének a többszörösét, de ez lehetetlen út.
Ezt hallva az jut az eszembe: a paneles lakótelepi gyerekek ne is álmodjanak arról, hogy valaha is Forma-1-es pilóták lesznek…
KISS PÁL TAMÁS: Álmodni szabad, és kell is. Kell, hogy legyenek vágyaink, céljaink az életben. De Forma-1-es pilótának lenni nem igazán csak arról szól, hogy kinek milyen a vezetési tudása, tudománya, hanem arról, hogy milyen szponzori hátteret tud összehozni. Ami gokartos szinten még kiemelkedő volt, az feljebb lépve elhalványul.
Adna bepillantást abba, hogy mekkora szponzori hátteret kell összerakni az egyes formula sorozatokban, éves szinten?
KISS PÁL TAMÁS: Nagyon magas összegekről beszélünk, mint minden a mai profi sportban, a költségek az elmúlt években emelkedtek. Egyes jobb képességű pilóták annyival vannak jobb helyzetben, hogy nekik az istállók ingyen teszteket adhatnak – szerencsésnek érzem magam, hogy én is sok ilyet kaptam, 10-15 napot –, és a jobb, gyorsabb versenyzőknek nem kell akkora szponzori hátteret hozniuk magukkal, mint a többieknek.
A formula autós sorozatokban szereplők jelenlegi létszámából úgy tűnik, egyre kevesebben vannak, akik a tehetségük mellé az anyagikat is elő tudják varázsolni…
KISS PÁL TAMÁS: Ez így van. Amikor 2009-ben elkezdtem a formula autózást, a Renaultban 36 versenyző volt, a 2008-as svájci forma Renault nemzeti bajnokságban 20-24 kocsi versenyzett, és meg lehet nézni, hogy hol tartunk ma. Úgy tűnik, hogy a 2008-as válságot 1-1,5 évvel túlélte a formula autózás, és utána jött a bumm. A pilóták egy része kiöregedett, a cégek újragondolták a marketing, reklám kiadásaikat, nagyon megnézik, hogy mikor, kinek, hová, mire és miért adjanak. 2012-ben már érzékelhető volt, és 2013-ra éleződött ki, hogy drasztikusan elfogytak a pilóták, a mostani pedig a pánik éve. A sport folyamatos drágítása oda vezet, vezetett, hogy nem nagyon van olyan, aki ezt meg tudná fizetni. Csak egy példa: 2002-től 2009-ig a Formula Renault alig változott, ami volt is, az nem volt jelentős. Viszont 2010-re kormányváltós autók lettek, karbonból lett minden, ami korábban acélból volt, beépített színes kijelzők gazdagították az autót, rengeteg mindent tudott, sokat gyorsult, élvezetesebb volt vezetni ezeket az autókat. De mindez kevésbé volt látványos, a versenyzői tényező, képesség lejjebb süllyedt, a versenyeken kevesebb lett az előzés…
A technika megöli a sportágat?
KISS PÁL TAMÁS: Remélem nem, de úgy tűnik, hogy arrafelé haladunk. Régebben hatan voltunk három autóra egy istállóban, most nincs várólista. Ha megvan a szponzori pénz, akkor biztos, hogy nem kell senkivel sem osztozni.
Ezek szerint a kereslet-kínálat átrendeződött… És ennek ellenére nem adják olcsóbban az istállók a pilóta helyeket?
KISS PÁL TAMÁS: Nem jellemző. Inkább csődbe mennek. A technikai fejlődést mindenki követni akarja, a beszállítók, az alakrészgyártók, az üléseket készítők, a gumisok olyan árréseket alkalmaznak, mint 10 éve, mert keresni akarnak. De nincs, aki ezt az innovációt hosszú távon ki, vagy meg tudja fizetni.
Ezek nem hangzanak jól, és jól gondolom, hogy közel áll ahhoz, hogy kimondja: a 2015-ös évet is elengedi autóversenyzői szempontból?
KISS PÁL TAMÁS: Azért ezt nem mondanám. Várok, dolgozok, igyekszem alakítani a jövőmet. A DTM-es tesztben hiszek, ott nincs szükség a szponzorációra, ott a csapatok választanak pilótákat, és nem fordítva. Úgyhogy minden nap meg-megnézem az e-maileket, abban a reményben, hogy az egyiknek a feladója az Audi lesz, és még a levélszemetet is rendszeresen átkutatom emiatt. Ez azonban csak decemberig tarthat, annál tovább ugyanis nem várhatnak a kiválasztással.
Ez kétesélyes: vagy köztük lesz, vagy nem. Utóbbi esetén merre tovább?
KISS PÁL TAMÁS: Volt néhány tárgyalás más irányban is, de ezek nem forrásban lévő ügyek, beszélni sem érdemes róla. Olyan mintha még csak ott tartanék ezekben, hogy egyáltalán megengedjem-e a vizet a csapból, hogy esetleg valamikor odategyem főzni, hogy egyszer majd tea lehessen belőle.
