A második világháború veszteseként komoly csapások érték a később két részre is szakadó Németország gazdaságát és iparát. Ezt az autógyártás is megérezte, ennek folyományaként pedig az autósport is: az 1950-ben indult Formula-1-es világbajnokság első négy szezonjában a jelentős német gyártók nem is képviseltették magukat. A Mercedes aztán az 1954-es idényre már leadta a nevezését, ám az első három fordulót még így is kénytelen voltak kihagyni, mert nem készült el időben az autó.
Mint később kiderült: megérte várni. A Mercedes W196-ot ugyanis a mai napig a Formula-1 történetének egyik legsikeresebb és legdominánsabb versenygépei között tartják számon – annak ellenére, hogy kevesebb, mint két évig láthattuk a versenypályán, hiszen a német márka 1955 végén ki is vonult a száguldó cirkuszból.
De térjünk vissza a rendhagyónak számító módon fedett kerekekkel felszerelt W196-os bemutatkozásához. Erre az 1954-es Francia Nagydíjon került sor, amely a szezon negyedik állomása volt, s amelyet Reimsben rendeztek. A Mercedes két német pilótája, Karl Kling és Hans Herrmann mellé megszerezte az akkor még csak egyszeres világbajnok Juan Manuel Fangiót, aki az előző versenyeken még a Maserati színeiben állt rajthoz, amellyel magabiztosan vezette is a pontversenyt.
Az igazi tarolás azonban még csak ekkor kezdődött: Fangio könnyedén szerezte meg a pole-t Kling előtt, ők ketten pedig a start után is megőrizték a vezetést, s lépésről lépésre elhúztak a mezőnytől. Végül az argentin és a német kettős győzelmet arattak – rögtön a Mercedes első Formula-1-es futamán, ráadásul kettejüket mindössze egy századmásodperc választotta el egymástól a célban!
A Mercedes sikere szimbolikus jelentőséggel bírt a németek számára: megmutatták, hogy az autóiparuk – s úgy összességében a teljes ipar – kiheverte a második világháborút követő sokkot. A sportsikerek mindig is hozzájárultak egy nemzet jobb közérzetéhez, márpedig az előző évtized szörnyűségeivel leszámoló német népnek azon a július 4-i napon kettő is kijutott: a Mercedes győzelme mellett ugyanis az NSZK labdarúgó-válogatottja megnyerte a svájci világbajnokságot – erre persze mi is emlékszünk, hiszen épp a magyar Aranycsapat volt az ellenfelük a berni döntőben…
Visszatérve még a Francia Nagydíjra: a német gyártó fölénye megsemmisítő volt. Az előző éveket domináló Ferrarik egyszerűen nem tudták tartani a tempójukat: a harmadikként célba érő Robert Marzon már kört kapott a győztes duótól. Nem volt egyébként eseménytelen az olaszok számára sem a futam: a későbbi világbajnok Mike Hawthorn alatt gyakorlatilag felrobbant a motor, így kiállni kényszerült. A címvédő Alberto Ascari, aki ebben az évben már a Lanciánál versenyzett, már az első körben feladta a viadalt, autója ugyanis nem volt versenyre kész állapotban. Végül egyébként csak hatan látták meg a kockás zászlót Reimsben.
